HunBütyök írta:


Eddig is remek oldal volt, örülök, hogy hozzátehetek a tudásommal. Eddig is rendszeres olvasója voltam az oldalnak, de most értem el oda, hogy már nem csak olvasni, hanem írni is szeretnék.

Örülök, hogy a fedélzetre léphettem. Egy kis képzavarral élve így talán révbe érek

Üdvözletem mindenkinek!

Épp a szokásos őrjárataimat végeztem a szeretett világhálón némi hadtörténeti nyalánkság után kutatva, amikor erre a fórumra sodródtam és megörültem, hogy nocsak, mást is érdekelnek a szenegáli lövészek meg szpáhik, meg egyáltalán a gyarmati csapatok, úgyhogy időt nem kímélve neki vágtam a fórum olvasásának, feltűzött szuronyokkal. Sajnos lelkesedésem gyorsan lelankadt, amikor szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy ez a hely is inkább karszalagos barátainkról meg a jenki bokorugrókról szól, mint a bicskás goumieről, de csak kitartottam és megtetszett a fórum, úgyhogy most szolgálatra jelentkezem a fedélzetem!

Visszatérve a fórum eredeti témájához, a francia gyarmati csapatok Vichy oldalon való részvételéhez a háborúban, sajnos túl sokat én se tudok segíteni. De amit tudok, hogy a Vichy állam gyarmati erőit igencsak megnyirbálták, de azér maradt valami, így összesen kb. 120 ezer katona volt Észak-Afrikában, amihez még jött néhány tíz ezer ember a különböző paramilitáris szervezetektől. Ebbe a számba beletartoztak algériai és marokkói lövészek, szpáhik szintén e két területről és egyéb gyarmati egységek.

Arra a kérdésre, hogy a szövetségesek ellen harcoltak-e ezek az erők az Észak-afrikai partraszálláskor a válasz egy szép nagy NEM, ugyanis már a Fáklylahadmávelet előtt tárgyalni kezdtek az amcsik a franciákkal és a megkezdése után három nappal a Vichy haderő átállt. Így gyakorlatilag már két francia hadsereg harcolt a szövetséges odlalon, bár ez utóbbi, nagyobb volt, mint a Szabad Francia hadsereg. Ezután a szépen megkezdték ezeknek az erőknek az újra fegyverzését főleg amerikai forrásokból ,de közben a tunéziai harcokban is résztvettek. Ami a novemberi harcokban részt vevő francia csapatokat illeti az ospreyben egy táblázatban szépen fel vannak sorolva, mint ahogy a Szabad Francia erők is, igaz csak hadosztály szinten.

A Szabad Franciáknál egyébként a haderő 75 százaléka gyarmati katonákból állt, főleg az egyenlítői területekről, mivel ezek kerültek legelőször Szabad Francia fennhatóság alá. Észak-Afrikaiak eleinte nem nagyon voltak, mert nem volt út amivel eljuthattak volna a Szabad Franciákhoz. Amikor megindultak a harcok Észak-Afrikában akkor megjelentek itt is az arab vagyis inkább berber csapatok. Addig inkább a szenegáliak voltak jellemzők, meg az említett Mehariste-k vagyis tevések, akik főleg a helyi tuaregekből szerveződtek.

Az arabok és berberek igazán Olaszországban mutatták meg mit tudnak, főleg a marokkói hegyi emberek, a goumierk szerepeltek fényesen akiket 4 taborba szerveztek 43-ban. Róluk egyébként röviden annyit kell tudni, hogy különesen halkan és gyorsan mozogtak nehéz terepen, jól forgatták a kést és lövésznek se voltak utolsók. Főleg az éjszakai portyákban jeleskedtek, de Monte Cassinoi győzelem is részben az ő megkerülő hadműveletüknek volt köszönhető. Bár ezt a győzelmet egy szép nagy attrocitás hullám követte a helyiekkel szemben. Igaz a marokkóiak már megmutatták, mit tudnak a Rif-háborúkban és Franco oldalán is (itt a Regulares soraiban), ahol mint géppuskások is hírhedtek voltak.
De megint csak visszakanyarodva, az hogy, melyik gyarmati csapat, melyik lodalon harcolt azon múlt, hogy a terület amelyiken állomásozott milyen fennhatóság alá került, így Vichy oldalon nem sok néger katona volt, arab meg berber annál inkább.
Röviden ennyi, ha már valaki ezeket leírta, vagy már érdektelen így egy év után akkor bocsánat. Ha segítettem annak örülök. Ha valakinek kérdése van esetleg szívesen megpróbálok válaszolni.

Ami meg az elit akalulatokat a kissebb országokból a kedvencem az olasz Folgore hadosztály, akik az El Alamein-i csatában megmutatták, hogy úgymond olasz is tud tökös gyerek lenni (német kiképzéssel) és az utolsó töltényig harcoltak. Állítólag a kezüket se voltak hajlandók felemelni a megadás jeléül. Az olasz gyarmati csapatokról majd legközelebb firkálok valamit.
Érdekességként az Új-Zélandi 28. (maori) zászlóaljt is megemlíteném, (ha már úgyis ilyen etnikai alapon szervezett alkulatokról van szó) akik Görögországtól Monte Cassinoig és tovább végig harcolták a háborút.

Szerkesztette: Com. Hakapeszi, Időpont: 2011-01-27 21:47<br><br>Szerkesztette: Com. Hakapeszi, Időpont: 2011-01-27 21:54

Üdv itt!

Örülök, hogy ilyen emberek is jönnek néha ide, mert mint írtad, itt is a német és amcsi \&quot;bokorugrókat\&quot; imádóak vannak többségben. Azért mi páran próbálkozunk oszlatni a homályt, több-kevesebb sikerrel.

A témához visszatérve: az arab-berber katonákról tudsz egy kicsit többet írni? Most jelenleg különböző okoknál fogva leginkább az arab történelemmel foglalkozom, bár főképp a középkorival, de ez érdekelne. Ők is lovas egységek voltak, mint az I. világháborúban, vagy pedig gyalogosok? Illetve hol vettek részt ütközetekben?

Köszönöm az elismerést!

Ami az illeti ehez kicsit visszakell ugranom az időben, hogy válaszoljak. Az arab/berber katonák története a 19. század közepe táján kezdődik valahol, egyrészt a szpáhik, másrészt a zuávok majd a Tirailleur Algeriens (algériai lövészek) felállításával. A zuávok eredetileg egy berber törzs tagjaiból állnak, de gyorsan eleurópaiasodnak és maradnak az algériak, mint helyi képviselők a szakmában. Egyébkémt velük mi is találkoztunk 1859-ben Solferinonál, de sajnos itt erre nem nagyon térhetek ki. Na lényegnél maradva szép kék buggyos nadrágot, piros fezt, és kék mellénykét kaptak meg mellé a turco becenevet és jófajta francia huzagolt muskétákat és elég jó katonák voltak. Mellettük ott voltak a szpáhik akiket szintén először algériában verbuváltak és könnyűlovas egységek voltak, a szakmában egész jók. Az első világháború idejére társaikat követték a marokkói lövész és szpáhi alakulatok, és a szerintem rettnetően elegáns, de nem túlságosan modern ruhát felváltotta a gyarmati hadsereg mustársárga köpenye a gyalogságnál. A szpáhik is hasonlóan kevésbé feltűnő ruhát kaptak a kék (marokkó) illetve piros (algéria) burnusz helyett, bár ezeket a háború után visszakapták a díszegyenruha részeként.

Így érünk az második világégéshez, közbe algéirai barátaink újra benéztek hozzánk, pontosabban szólva Szegedre 1918-ban. DE visszatérve, a fent említett egységek az Afrikai Hadsereg részét képezték. Melletük voltak a goumier-k, akiket a spanyolokkal közös 1900-as években végrehajtott marokkói akciók után hoztak létre, és irregulárisokként kezelték őket. Rejtő Jenő regényeiben gyakori szereplők, mellesleg a szpáhikkal együtt. Szóval az Afrikai Hadsereg igencsak eltért többi birodalomnál levő kollegájától, ugyanis a franciák igenis számítottak rájuk a tenger másik oldalán is, nemcsak helyi feladatokra, mint a brit indiai hadsereg esetében ( persze végül ők is rákényszerültek). Ígyhát mikor beköszöntött a 1940-es esztendő a breton parasztok vállt vállnak vetve álltak a szenegáli és algériai és marokkói lövészekkel meg szpáhikkal, akiket áthoztak. Sajnos, hogy pontosan hány ezredről van szó, nem tudom most. A katasztrófa után, ezek az egységek visszakerültek Afirkába, bár megcsappant létszámmal. Az afrikai harcoknak inkább csak utolsó szakaszában vettek részt, kivéve a Szabad Francia erőket, de ezek fénykorukban is csak 50 ezer főre rúgtak és ebbe minden beletartozott az utolsó tevés beduintól Leclerc tábornokig. Szóval az arab és berber egységek szerencse csillaga akkor kezdett ragyogni, amikor sorra szervezték meg a marokkói és algériai lövész ezredeket, amerikai felszereléssel és fegyverekkel nagyrészt. Első komoly bevetésük az Olaszországi hadjárat volt ( bár tunéziában is kaptak szerepet 32 végétől), és már itt kitüntette magát a 3. algériai hadosztály, ami a legjobb francia alakulat volt a háborúban valószínűleg, legalábbis a legkitüntetettebb. A felállított algérai és marokkói hadosztályok egyébként átlagosan 70 %-ban arabokból/berberekből álltak, a maradékot pedig helyi franciák adták, a pied noir-ok. AZ olaszországi harcok legtöbb fázisában résztvettek arab katonák, szinte mindenütt ott voltak, hisz a francia erőknek nagyon nagy részét adták, bár pontos százalékot nem tudok. Később amikor 1944 augusztus 15-én megindult a Dragoon hadművelet Dél-Franciaország felszabadítására az arabok és berberek megint csak ott voltak és harcoltak, hogy visszaállítsák a becsületet amit a francia fejesek szépen eltoltak. Harcoltak a Vogézekben, részt vettek Párizs felszabadításában stb. Azt hiszem kijelenthetem, hol volt francia egység, ott nagy eséllyel volt afrikai is a háború ezen szakaszában.

DE ez még nem a vége, hiszen harcoltak indokínában is 1953-ban, ahol ellestek egy két trükköt Ho apóéktól amit később ők is kamatoztattak.

Egyébként készült róluk nem rég egy mozifilm, a francia címe Indigenes, az angol Days of Glory, azt tudom ajánlani ha érdekel, bár nem dokumentumfilm ezért nem teljesen korrekt, de az arabok pártját fogja szal ez nem nagy baj. Ajánlom továbbá a Les Africain című dalocskát, amit az első világ háború alatt írtak a francia gyarmati csapatok érdemei elismeréseként. Persze a francia katonai \&quot;chant\&quot;-ok értékeléséhez egyedi ízlés kell.

Remélem segítettem, ha kicsit pontosítasz, talán még elő rukkolhatok ezzel-azzal. Üdv,

Com. Hakapeszi<br><br>Szerkesztette: Com. Hakapeszi, Időpont: 2011-01-27 22:30

Ha nem látnám az IP-teket, azt hinném, hogy saját magam regisztrált más néven!

Üdv a fedélzeten Hakapeszik!<br><br>Szerkesztette: HunBütyök, Időpont: 2011-01-28 06:55

Kellemes kis átfogó szösszenet hakapeszi. Végre valaki aki nem lusta leírni azt amit olvas, sokszor angolul. Én mindig eljutok oda, hogy elővezsem a polcról az angol nyelvű könyvet, elolvasom, tátom a számat, hogy Hűűűűűű, pár érdekességet kiírok belőle, hog mások is mondják, hogy Hűűűűűűűűűű, aztán annyi. Lefordítani, publikálni már nem megy, mert lusta vagyok.

Amúgy kezd kialakulni egy ütős gárda itt a honlapon. Lassan lenyomjuk az axishistory-t is.

Norbi, Joe, Zeki, Nix, Norbi, Hakapeszi (még pár ilyen szösszenet és demonstrálok a felvételedért!), Gipszj, Kamikaze, satöbbi satöbbi...

Generalistáink mondjuk nincsenek, de specialistáink vannak már dögivel. Lassan az egész világháborút lefedjük specialistákkal (egy-egy területen jártas emberekkel). Tudásunkat összeadva az egek érhetünk fel!

Ez olyan mint a gruppenszex, minél többen vagyunk, annál jobb!

ÉS hova is leszek felvéve? Pártiskolába:D?

Nade a dicséretnek nehéz ellenállni ezért jöjjenek olasz barátaink néger és arab katonai egységei összefoglalva, vagyis a Regio Corpo di Truppe Coloniali. (kb. Királyi Gyarmati Csapatok Hadosztálya)

Talán néhányan már hallotak itt a legendás Adwai ütközetről, ahol a derék etiópok 1896-ban vagdalthúst gyártottak az olaszokból, akik úgy gondolták ideje lenne szerezni néhány gyarmatot nekik is, nehogy lemaradjanak. Sajnos ez itt nem jött össze, de a környező területek, mint Eritrea és Szomália olasz fennhatóság alá került (már az etióp háborút megelőzöleg), mint ahogy Líbia is.

Az olaszok persze nem voltak restek, hogy kihasználják gyarmati katonáik harcképességét és a második világháborúra szép számban állítottak fel különféle alakulatokat.
Az olasz gyarmati erők nagy részét a szomáliai és eritreai zászlóaljak adták ki. Ez utóbbiakat 1889-ben állították fel először, bár irregulárisokként előtte is használtak eritreaiakat. A második világháborúra az eritreaiaknak hasonló hírnevük volt az olasz hadseregen belül, mint a gurkáknak a brit indiai hadseregben. Amit mondjuk nem csodálok, mert a hegyi népek köztudottan első osztályú katonák (lásd skótok,svájciak,gurkák, marokkóiak stb.). Etiópia 1936-os lerohanásában gyakorlatilag a legtöbb érdemet ők szerezték, hisz az olaszok előszerettel küldték őket előre a hegyoldalakon, egyrészt az európai emberanyag kímélésre, másrészt, mert ebben úgyis sokkal jobbak voltak. Az eritreaiakhoz jöttek a szomáliai (szomália olasz feléről) illetve 1936 után etióp egységek. A három területen verbuvált katonai alakulatok összállománya 1940-ben 180 ezer körül mozgott. A tisztek persze nagyrészt fehérek voltak, de az altisztek helyiek inkább.
A kelet-afrikai olasz ezredekbe más államokban szolgáló kollegáiktól eltérően beletartoztak hegyilöveg ütegek is, illetve eritreában felállítottak több svadronnyi lovasságot is, akik Penne de falco néven váltak ismertté, a fezükben hordott sólyomtollról és néhány öngyilkos lovasrohamot is megkíséreltek a britek ellen. Az aszkarik egyébként vörös fezt hordtak, az olasz kollegáikhoz hasonló homokszínű zubbonyt és bő nadrágot kapcával és szandállal. Érdekességként megjegyezném, hogy az afrikai csapatok sokszor indultak mezítláb harcba, mivel gyerekkorukról mezítláb jártak ezért nagy különbséget sokaknak nem jelentett a szandál. A felszerelésük szintén olasz kollegáikhoz hasonló volt csak szürke helyett barna bőrből, illetve fellelhető voltak volt Osztrák-Magyar holmik is, még az első vilgáhborús hadizsákmányból. A fegyverek a rendszeresített olasz típusok voltak.

Ezenkívül ott voltak még szomáliában a Dubatok, vagy fehér turbánosok, a helyi törzsekből szervezett alakulatok. A fent említett egységektől eltérően ők midnenapi ruhájukat hordták (innen az elnevezés). 1924-ben álíltották őket fel, az Etióp háború idejére már 20 ezerre nőtt számuk.Különösen jól jöttek egyébknét az etiópok ellen, mivel, mint muszlimok nem rajongtak éppen keresztény szomszédaikért.( de azért a vad katolikus olaszokért harcoltak:D) Rajtuk kívül még szép számmal álíltottak fel háború esetén irregulárisokat, akiket bandekba szerveztek

Líbiában az olaszok két hadosztályt állítottak fel, egyenként kb. 7000 fővel. Ebbe beletartozott a gyalogság, illetve a lovasság, a savarik is. EZek mellé jött a libiai irreguláris lovasság, aki kszpáhi néven futottak, de francia kollegáikhoz nem nagyon voltak mérhetők, illetve a gruppo saharaiano néven futó gépesített gyalogos alakulatok, akik nagyon hasznos szolgálatokat tettek az olaszoknak.

Az olasz gyarmati csapatok szereplése a háborúban változatos, a líbiaiak már 1940 végén z Iránytű hadművelet folyamán, de a Gruppi Sahariani a harcok végéig aktív maradt, mert ők főleg sivatagi őrjáratokat végeztek, ezért kimaradtak a támadás irányából. A kelet-afrikaiak szintén derekasan helyt álltak eleinte, főleg az eritreaiak, de az etiópok mondani se kell gyorsan átálltak a britekhez. Sajnos így se húztak sokáig és az kelet-afrikai olasz erők 1941 végén kapituláltak. De a történetnek nics vége, mert néhány derék olasz tiszt egy csapat eritreaival 45-ig gerilla háborút folytatott. Majd ezek a gerillák szerepeltek az eritreai függetlenségi háborúkban is persze.

A következők, majd a britek lesznek!

Én már csak cigit és egy sört kérek!

Végre valaki aki a jobbkezem lesz. Így több időm marad moderálni.

Tudnál nekem ajánlani valami jó irományt a madagaszkári harcokról? Sajnos csak wikipediás infó van amit találtam, de én valami részletesebbet szeretnék.

Sajnos magyar nyelvű könyvről én se tudok. MÉG. Neten találtam anno egy jó hosszú francia cikket, de az nem tudom segít-e, sajnos én nem tudok franciául, még. Angolul még majd keresgetek. Angol nyelven már könnyebb lenen könyvet találni ,de ahhoz meg hozzáférni nem túl könnyű.
Addig a Kereni csatáról javaslok egy jó cikket a Comando Supremo oldalon. Nem Madagaszkár, de hasonlóan elhanyagolt téma, ami megérdemel egy kis figyelmet.

comandosupremo.com/kerenbattle.html

HunBütyök írta:


Nekem még így is gyanús!

Com. Hakapeszi írta:

Ha megadod, hogy hol található a cikk, megpróbálom elolvasni és kivonatolni.

www.histoquiz-contemporain.com/Histoquiz...dagascar/Dossier.htm

Ez lesz az, szép hosszú. Előre is köszönöm, ha tudsz vele valamit kezdeni.

Com. Hakapeszi írta:

Nem egy komplikált szöveg, de jó hosszú. Sok benne az első szám első személyben előadott rész. Viszont elég részletesnek tűnik.

Ezt én is láttam már, egyedül az alakulatok veiet tudom elolvasni franciául. Az angol alakulat nevek okék, és a franciák is. De más nemnagyon.

Amúgy a Madagaszkári front az egyik kedvencem a lenygel front, a finn front után, mert sajnos kevésbé ismert és tele van izgalommal, különleges alakulatokkal meg ilyesmik.

Arra nem vállalkozom, hogy egyszerre lefordítom, de fejezetenként megpróbálkozom vele és közreadom amint egy-egy rész megvan.