Magyarharcos írta:
Én ebbe a témában Bernard Cornwell, Sharpe... című regényei alapját tudok tájékozódni. És amúgyis, Arthur Wellesley, a későbbi Wellington gróf nem ott kezdte a katonai pálya futását, hanem évekkel korábban, és nem is Európában, hanem Ázsiában, 1798-ban, ismét kirobbant Brit India és Majszuri királyság között, utána a marátha szövetség ellen intézet hadjárattal fekteti le katonai sikerének alapjait. Portugáliába 1809-ben érkezik, ahol a franciáknak nem kis meglepetést okozva, győzelmet győzelem után halmoz.
Wellington Európában kezdett, azt hiszem 1793-ban, németalföldön, mármint ekkor volt élete első ütközete. DE. A katonai pályafutást általában nem az első ütközettől, hanem a kiképzés illetve seregbe beállás időpontjától nézzük ami ő esetében még előbb történt, szintén Európában.
A Sharpe sorozatot utálom, Wellingtont még jobban. A katonai tehetségét nem kétlem, de mint ember sok jót nem hallottam róla. Azt sajnálom, hogy kéntelen vagy ezt olvasni, mer nincs hasonló sorozat a háborúk magyar és osztrák bakáiról. Inkább ők érdemelnék meg a tiszteletet, akik a helyzetnek nem épp magaslatán levő vezetés ellenére is derekasan küzdöttek számtalan csatában a franciák ellen, nem az angolok akik egyrészt szokás szerint mellékhadszíntereken rohangáltak majd jöttek leavatni a babért Waterloonál.
Nem kétlem Waterloo jelentőségét és hogy nehéz csata volt, azt sem, hogy Wellington megérdemli az elismerést érte és minden katonája (főleg a németek), de az biztos, hogy az a francia hadsereg ami ott harcolt, nem Austerlitz és Wagram hadserege volt (mint ahogy a spanyolországi sem épp) és hogyha Arthi ki is kap, Blücher szépen hazamegy bevárja a oroszokat meg Ferenc császár fehér kabátos őrangyalait és lesöprik Bónit a térképről......
