Igaz, Rommel teljes mértékben katona volt. Nem a halálát akarta Hitlernek, hanem a távozását. Fiának azt mondta, Hitler halála után még veszélyesebb lett volna, mint életében. Ez is igazolja, hogy felmerült a merénylet lehetősége, de Rommel ezt ellenezte. Az is igaz, hogy a hazájáért harcolt, és mikor látta amint a Birodalom kezd srétesni, és már 16 éves gyerekeket küldenek tapasztalt katonák ellen, odaállt Hitler elé, de az kidobta. Kezdeti rajongása Hitler iránt megszűnt.

Nemrég olvastam egy életrajzi könyvet, amelyben a főszereplő angol katonaként résztvett az afrikai hadműveletekben. Ő is elismerően nyilatkozott Rommelről, hogy tehetséges és példamutató katona volt, aki együtt harcolt az embereivel és ez a morál hiányzott az angol vezetésből mígnem Montgomeryt kinevezték.
A jó katonák többnyire sok kiváló tulajdonsággal rendelkeznek (józanság, éleslátás, önfegyelem, türelem, kitartás stb.) és a rossz politikusok teszik tönkre őket (aki eszelősek, elvakultak, indulatosak, akarnokok, hirtelenkedők stb.)

Rommelről én is elég sokat olvastam, angolórán róla is tartottam eőadást Rommel azt tartotta előnyben hogy a parton kell megállíítani a szövetségeseket, von Rundstedt pedig beljebb akarta megállítani az ellenséget. Az is hozzátartozik a partraszálláshoz, hogy a szövetségesek igen sok időt fordítottak a kiképzésre, a harci morál növelésére, a Német parti védők pedig nem igazán kaptak megfelelő kiképzést. Javarészt védelmet építettek, esténként dorbézoltak a finom francia borok mellett, és nem is várták, hogy a szövetségesek meg fognak jelenni normandia partjainál, amikor pedig ott voltak, nem akartak hinni a szemüknek.

A Partraszállás napján egy Német katona ezt mondta egyik Bajtársának. \"Te, ezeknek több hajójuk van, mint nekünk Emberünk.\"

Láttam egy dokumentumfilmet, amin két Amerikai, és egy Német normandiai Veterán találkozik. Ugyanazon a partszakaszon voltak, csak ellentétes oldalon. Mindhárman örültek annak, hogy túlélték, és annak is, hogy annyi év elteltével megismerhetik az akkori \&quot;ellenséget.\&quot; Egyet értettek abban, hogy mindkét oldalon pokoli volt a helyzet. Beszélgetésük végén Barátokként váltak el egymástól.<br><br>Szerkesztette: bereszoo, Időpont: 2007-08-19 23:04

Igen, hiszen a katonák sokszor nem is tudták, hogy miről szó. Parancsot kaptam, hogy menni kell és kész. És ők mentek, hiszen a feletessnek nem szabad visszaszólni.
De én amondó vagyok, hogy a partraszállás máshogy végződött volna, ha ott van Rommal. Ő ugye egyszer sem kapott ki, ez azért elég szép siker tőle

Új téma:
Magyarország helyezete a II. világháborúban. Mi lett volna ha sikerül kiugranunk a tengelyhatalmak közül (amit 1944-ben meg is próbáltunk)? Vagy ha nem sikerül a szovjeteknek Budapest ostroma?

Szerintem egy sikertelen ostrom csak lelassítani tudta volna a háborút, befolyásolni nem.

Nem tudom, hogy hova-merre ugrálhattunk volna és mi lett volna. Van-e felelősségünk, vagy nem volt más választása az országnak. (Bár azt mondják mindig van más választás...vagy nem ) Sokkal inkább fontosnak tartom, hogy az adott lehetőségeken belül mit sikerült (volna) kihozni a helyzetből, milyen volt az emberi helytállás.
Bizonyára minden másképp alakult volna, talán kevesebb veszteséggel jöttünk volna ki a háborúból, talán megúsztuk volna a közel 50 év kommunista fogságot. Minimun egy generáció ráment...

Annyit tennék hozzá az egészhez, hogy Magyarországnak nem volt sok választási lehetősége az első világháború, és 1920 után. Gazdasági kapcsolataink megszüntek, és gyakorlatilag Olaszországon, és Németországon kívűl nem volt más kerekedelmi partnerünk. Tévedés volt azt hinni hogy Németország segíti a magyar revizionizmust, mert nem így volt. Németország azt tette amit minden nemzet, a saját érdekeinek megfelelően cselekedett. - és hogy nagyon ne térjek el a témától, gondoljunk csak Teleki és Horthy nézetkülönbségére a háborúba lépésünk küszöbén. A hadsereg a vezérkar a közvélemény mind a háborúba való bekapcsolódás mellett tört pálcát, hiszen a revízió előremozdítását látták benne. Egyedül Teleki és támogatói vonakodtak ettől, de megakadályozni nem tudták -(lásd: Teleki búcsúlevele)
Azonban felteszm a kérdést, ha megtagadjuk a közreműködést vajon nehezére esett volna Németországnak egy korábbi megszállás?- egész biztosan nem, és vélhetőleg az még ennyi lehetőséget sem adott volna.

Barátságos, befogadó nép hírében állunk, itt a kontinens közepén, miért csak két országgal voltak jó kapcsolataink?
Furcsa az is a számomra, hogy egy háború után a helyreállást olyan terület visszaszerzésben látták, aminek hiányoztak a gazdasági, katonai, diplomáciai feltételei. Jobban ki kellett volna ezt találni és nem egy lapra tenni mindent, nem?

Marder írta::


Tudomásom szerint Finnország is a tengelyhatalmakhoz tartozott tehát ő is lehetett kereskedelmi partner, vmint Ausztria és Románia is. Vagy rosszul tudom?

Persze Ausztria is csak a legnagyobbakat akartam kiemelni.

művésznő írta::




Nos akkor nézzük csak:

1.
-A Kis Antant(Magyarországot körülvevő országok). Gondolom nem kell nagyon firtatni, hogy egy szövetség amely Magyarország ellen jött létre, azzal igencsak nehézkes barátkozni.
-A Szovjetúnió. Ideológiailag lehetetlen volt a szorosabb kapcsolat fenntartás. Ezt az országvezetés nyíltan kikötötte, és a közvélemény is támogatta. (Ez a magatartás egyébként jellemző volt egész Nyugat Európára.)

2.
Miért ragaszkodott Magyarország az elcsatolt területekhez.
-Nem nemzet az, amely ne így cselekedett volna. A történelem során számos országtól csatoltak el területeket, és ami Magyararországgal történt az a súlyosabbak közé tartozik. Igazságtalan volta lesújtotta az országot.
Anglia: \&quot;Talán kicsit túl messzire mentünk\&quot;

- Az elcsatolt részek gazdasági súlya jelentős. Vasútvonalaink, iparvidékeink vesztek oda. A délvidéki mezőgazdaság szintén jelentős. Szinte biztos vagyok benne, hogy ha nem történt volna elcsatolás akkor ma Magyarország fejlett iparral, mezőgazdasággal, idegenforgalommal Közép-Európa vezető nagyhatalma lehetne. Természetesen ha most nyomban visszakapnánk mindent az másik helyzet lenne.

Egyet tudok érteni. Mindemellett, én úgy látom, (különösen a mostani világban) hogy nagy területek nélkül is lehet egy ország nagyhatalom. Ezt nem azért mondom, mintha nekem ne tetszenének Magyarország elcsatolt részei, inkább azért, hogy vegyük észre: a nemzet teszi naggyá az országot és nem fordítva.