Gipszj!
Abban, hogy egy hadsereg, főleg egy szegény és kicsi hadsereg azzal harcol, ami éppen a rendelkezésére áll, abban teljesen igazad van.
Azonban elméleti szinten nem tudom felfogni a dolgot.
Az ágyúkat eredetileg a várfalak rombolására fejlesztették ki. Ezért lőnek laposan, hogy 90 fokban tudjanak becsapódni a lövedékek. A tarackok, mozsarakat azért fejlesztették ki, hogy amíg a falakat lerombolják, addig is lőni tudják az erőd belsejét.
A XX. századra viszont ez teljesen megváltozott. Már nem végvárak falait lődözték az ágyúkkal, hanem élőerőt, járműveket, épületeket, repülőket, és ellenséges tüzérséget.
Úgy tudom, hogy az egy alap dogma, hogy akkor rombol leginkább egy gránát, ha 90 fokos a becsapódási szöge.
Élőerő és tüzérség ellen a tarack az ideálisabb, hiszen a tarack gránátja fentről érkezik, így nagyobb a romboló hatása. Lövészárokba is fentről lehet csak belőni.
Az épületeket és fentről érdemes lőni, hisz egy ház legvékonyabb, leggyengébb része a tető.
Az erődök ellen is inkább a fentről érkező tűz volt az ideálisabb, hiszen ekkorra az erődök már nagyon laposak voltak Amúgy is, könnyű ágyúkkal még felesleges is volt lőni az akkori már elég masszív vasbeton bunkereket. Ezek ellen inkább nehéztarackokat, meg nehézmozsarakat (pl: 305 mm mörser) kellett előírásszerűen használni.
A repülőt szerintem felesleges is taglalni.
A járművek ellen oké lenne a lapos szög, hiszen annak az oldalát kellett eltalálni. Erre a feladatra viszont gyakorlatilag az összes hadsereg direkte páncéltörő lövegeket szerzett be ágyúk helyett.
A tarack és az ágyú is irányozható közvetlenül, vagy közvetve. A távolság leküzdésére pedig inkább nagyobb lövegeket használtak.
Szóval nem tudok olyan célpontot felsorolni, aminél az ágyú használata az ideális. Ennek ellenére mégis folyamatosan fejlesztették, újakat rendszeresítettek, egy csomó pénzt költöttek rájuk. Szóval tuti, hogy volt valami konkrét céljuk.
De mi az? Mi az, amit az ágyú tudott, és a többi nem?
