Magyarharcos beküldte:
Faelemeket és vásznat felhasználva, egy T-34-re szárnyakat szerelnek, amit egy bombázó géppel felvisznek a gépbe, és a célterületnél elválik a géptől a harckocsi.
Aztán a harckocsival sikló repüléssel a célterületen földet érnek, a szárnyakat lerombatják, és máris harcrakész.
Azt csak halkan jegyzem meg, hogy egy T-34-es az bő 30 tonna volt. Abban az időben a 200 kg/m2 felületi terhelés az nagy volt. A T-34 szárnyaival együtt lehetett volna 32-34 tonna. Ez minimum 150 m2-es szárnyfelületet jelent. (Mint a B-17-é volt) Ezt úgy kellett volna rögzíteni, hogy a levegőben semmikép, de a földön annál könnyebben eltávolítható legyen. Nem semmi. Ezen kívül azt a nehéz lánctalpat egy pillanat alatt föl kellett volna gyorsítani 150-200 km/h sebességre. Még nehezebb megoldani. A személyzet kiképzése az se semmi. Összefoglalva halott dolog.