Roland írta:


A háború logikája szerint igen.

Zeki írta:


A logika az nem szubjektív fogalom. Valami vagy logikus, vö.: következetes, vagy sem.
A hibás döntések nem a logikus következmények, hanem a hibás kiindulópont eredményei.

Közgazdasági tanulmányaim során, folyamatosan felhívták a figyelmünket arra, hogy amennyiben a kiindulópont (a feltett kérdés) hibás, akkor a kapott eredmény is hibás lesz.

A II. világháború, mint politikai esemény, eleve egy hibás kiindulópontra adott hibás válaszsor volt, a \"kérdésfelvető\", azaz Németország részéről.

Leegyszerűsítve az axiómát, ez így hangzik: A rossz kérdésre csak rossz válasz adható.

Zeki írta:


Tessék végre tudomásul venni, hogy nem létezik olyan háború, amelyet a politikai konstellációk vizsgálata nélkül lehetne elemezni!
Nem szólam az, hogy a háború a politika folytatása más eszközökkel!

Én pedig nem véletlenül szorgalmazom, a deduktív logika használatát ezeknek a körülményeknek a vizsgálat tekintetében, mivel ez az egyetlen lehetőség arra, hogy elfogulatlan eredményre juthassunk.
Sajnos, itt az oldalon sokak, a politikai szimpátiájuk és elkötelezettségeik kiindulópontja alapján próbálják elemezni az eseményeket, és ezért aztán képtelenek elviselni az eredmények rideg valóságát, azt, hogy a helytelen alapállásból indított háború eredménye az lett, mind katonailag, mind erkölcsileg, mind társadalmilag, mind szociális és gazdasági összefüggéseiben, mind a hatalmi, geopolitikai tényezők tekintetében, ami lett, és, hogy ezt - ha valóban tudományos igényű elemzésről, és nem holmi ideológiai propagandáról beszélünk (és arról ne beszéljünk) - ki kell mondani, és tudomásul kell venni.

Ezért aztán az rombolja az oldal értékét, hogy ezek az erők érzelmi alapon elutasítják a valóság - számukra egyértelműen elmarasztaló - tényeit, és nincs más tudattalan, vagy tudatos céljuk, hogy a saját hamis képükre formálják a valóságot.

Kitűnik ez az érzelmileg vezérelt \"tilalmak\" igényéből, valamint a relativizálás egyértelmű szándékából.

Tulajdonképpen az lenne a moderáció feladata, hogy ezeknek az igényeknek kellene gátat vetni, és a józan politikai elemzéseknek pedig teret adni.
Ez egyébiránt azért okoz itt nehézséget, mert - bevallva, vagy tudattalanul - még a moderátori állományban is él ennek a relativizálásnak, szépítésnek a - tudománytalan - vágya.
Ez pedig egy gyerekes, és eredményében a tényeket a jelenkori ideológiai irányultságok \"ízlése\" szerint átpolitizáló törekvés és gyakorlat.

Tudom, hogy nehéz ezt elkerülni, de egy ilyen súlyú oldalnak ez kötelező feladatul kellene kitűznie maga elé.

Ezt kellene megfontolni, és ennek az alapján felállítani a - szakmailag kifogástalan - moderációs elveket.

Bocs, hogy elcsapongtam ebbe az irányba, de ez az offnak tűnő fejtegetésem talán rámutat arra, hogy egyes eseményeket az összefüggéseiből kiemelve soha nem juthatunk el a valóság megismeréséhez.
Azokat pedig nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni, akiknek nem ez a céljuk.

Partizánok, és SS alakultok kérdése:

Nos a partizánok irregurális alakulatok, amelyek központi politikai célja az ellenség erőinek rombolása, demoralizálása abból a szándékból, hogy az elveszítse a hazájukkal szemben folytatott háborút. Ez egy honvédő harc.
A partizánok ideológiai beállítottsága ebből a szempontból másodlagos, a fő szempont a hazafiságuk.
Erre éppen Jugoszlávia a legjobb példa, ahol is baloldali és jobboldali partizánerők egyaránt tevékenykedtek.
Az pedig, hogy a többi nemzetek melyik partizánalakulatot támogatták, az pusztán politikai és katonai megfontolás következménye.

Tehát kimondható, hogy a partizánmozgalmak elsődleges ideológiai kohéziós ereje, a hazafiság.

Az SS alakulatok ideológiai háttere más volt.
Ők egy politikai ideológia térnyerése érdekében tevékenykedtek, mégpedig idegen földön, azaz egy agresszív törekvés támogatói voltak.

A római jog keletkezése óta, egyértelmű a megítélése mindkét cselekvési módozatnak.

Míg az előzőt pozitív, az utóbbit negatív tevékenységnek minősíti a nemzetközi jog.

(Tévedés ne essék, ez nem valamely altruista jogi és erkölcsi szándék, hanem - eredményében - egy évezredek alatt kialakult megítélés, mert éppen a rómaiak lettek volna a legjobban felháborodva, ha a saját jogfilozófiájuk alapján, őket ítélték volna meg a saját korukban agresszornak. Ezt az utókor - szakmai - elemzése tette meg velük szemben, éppen a történelmi tények alapján.)

Roland írta:


Kosz és Lérosz szigetének elfoglalására \'43. okt. 5-én és nov. 12-én két zlj. erejű légideszantot alkalmaztak. A szigeteket a brit haderő az olasz haderő szembeni kapitulációját követően szállta meg. Okt. 5-én egy ejtőernyős zlj., légiszállítású csapatok és az azokat megerősítő 1200 fő haditengerészeti deszant elfoglalta Kosz szigetét, melynek repülőteréről a német bombázók megkezdhették támadásaikat Lérosz ellen.

A német légierő 300 db Ju-87 és ju-88 bombázó repülőgéppel hat héten keresztül bombázta a szigeten található katonai célpontokat, emellett gátolta az utánpótlás behajózását.

A támadás napján 95 db Ju-52-es szállító repülőgép szállt fel az Athén melletti Tatoi repülőtérről, és 700 fős ejtőernyős légideszantot dobott le Gurna és az Alinda-öböl között elterülő vékony földnyelv mellett.

A második deszant-lépcsőben bevetésre kerültek a 22. légiszállítású hadosztály erői is, ezúttal azonban nem légi úton, hanem haditengerészeti deszantként vetették be azokat. A deszant harctevékenysége öt napon keresztül zajlott, a napi 650-700 bevetést teljesítő légierő intenzív támogatása mellett.

A németek 2000 fő brit és 5000 fő olasz hadfoglyot ejtette, míg saját veszteségük 170 fő volt. A német győzelem hatására a szövetségesek kiüríttették a környező szigeteket is.

Bazooka Joe írta:


Hálás köszönetem Joe!