Hajcihő írta:


A szövetségekesek egyet meghagytak az ottani múzeumnak:)

cserpakszabi írta:


Lehetséges, hogy a maga módján érdekükben állt.

Roland írta:


Ez igaz, a tűzereje és a nagy lőtávolsága okán.
Abból a távolságból, amelyikből a 88-asával simán kilőtt egy brit tankot, a Tigris sebezhetetlen volt.

Ja! És nem Britekre, hanem britekre.
Konzekvensen német nyelvtant használsz. Es ist nein Deutsche grammatik, es ist Ungarische grammatik! Verstechen sie Sich?<br><br>Szerkesztette: Hajcihő, Időpont: 2010-08-21 19:28

Hajcihő írta:



Igen Hajcihő, értünk:)

cserpakszabi írta:


Akkor jó volna, ha az igen fejlett magyar identitástudat mellé, a magyarság alapvető értékét a nyelv hibátlan, és változatos használatát is lelkiismereti szükségletnek éreznétek.

Magam részéről megpróbálom a magyar nyelv értékeit jelentő szavakat, mondatokat helyesen leírni, mely miatt a világ legnehezebb nyelvei közé tartozik.
Ugyanakkor a kéz és a billentyűzet által begépelt szöveg azért nem felel meg olykor a magyar nyelvtan szabályainak, mert nem is olyan könnyű irányítani az ujjakat:)

cserpakszabi írta:


Én általánosságban, tehát mindenkinek írtam, de örülök, hogy egyetértünk.
Ugyanakkor arra is ügyelni kell, hogy amit írunk, ne legyen kimódolt, kényszeres, mert azáltal a gondolat vész el. A bakizás önmagában pedig nem baj, csak, ha az írásunk jellemzőjévé válik.
Egyébiránt a magyar nem csak a legnehezebb, de az egyik leggazdagabb szókincsű nyelv is, amely (és nem mely, mert az kérdő mód:P ) olyan árnyalatnyi különbségek kifejezésére is alkalmas, amelyre más nyelvek képtelenek.
Ugyanilyen különlegessége nyelvünknek az, hogy képes főnévi igenevek képzésére, főnevekből, és igékből melléknevek megalkotására, egyben arra a csodára, hogy - ragozási rendszere okán - egyetlen szóban pontosan képes legyen olyan komplex birtok-, és összefüggésviszonyok pontos meghatározására, amelyre más nyelvek csak több összetett mondatban képesek, ha képesek.

Különlegessége még nyelvünknek, hogy bármely nyelv ritmikáját képes pontosan visszaadni, szemeben például az angollal, amely nem tudja visszaadni pl. az ógörög verslábakat, ezért aztán nincs is sem Homérosznak, sem Hérodotosznak, sem egyetlen görög költőnek sem angol versfordítása, csak prózában - megközelítőleg - visszaadott tartalmi közlése.

Szóval, ha már rendelkezünk egy olyan csodával, amit magyar nyelvnek hívunk, akkor használjuk büszkén, szépen és pontosan.<br><br>Szerkesztette: Hajcihő, Időpont: 2010-08-22 01:47

Hajcihő írta:


Oké! Felfogtam.

Hát, Észak-Afrikában a britek sokszor csak a túlerőben bízhattak. Ez ellen pedig még a német minőségi fölény sem tudott semmit tenni.

Roland írta:


Akkor jó!

A minőségi fölény igen gyorsan elolvadt. A mennyiségi fölény háborúban - szinte soha - nem abszolút.
Ha a csapásmérés helyszínén megvan a kellő fölény, akkor a relatív erőfölény elégséges, hiszen egy harccselekmény nem úgy néz ki, hogy pl. 300-300ezer ember ténylegesen ráront egymásra, hanem úgy, hogy a támadás alá vont szakaszon a támadó félnek meg kell legyen a szükséges (jellemzően háromszoros) erőfölénye, és ekkor képes áttörni a védelmet.

Észak-Afrikában, miután az utánpótlási vonalakat a britek gyakorlatilag teljesen blokkolták, a német ellátmányok a harcerő fenntartásának a minimumára csökkentek, ráadásul a rendkívül hosszúra nyúlt logisztikai lánc okán éppen a hadszíntereken szűnt meg a szükséges mértékű ellátmány biztosítása.
Következésképpen, hogy ellátmányhoz juthassanak, vissza kellett vonulni. Ezután újra előretörni, ami már önmagában is lemorzsolta mind a célzott számbeli fölényt, mind pedig az utánpótlás jelentős részét nem tényleges harctevékenységre kellett fordítani, hanem magának az utánpótlási vonalaknak a fenntartására.
A brit logisztika, éppen mert uralta a tengereket, ezzel könnyedén megbirkózott, mivel elfogadható közelségbe volt képes szállítani az utánpótlást, fajlagosan alacsony ráfordítás mellett.
Amennyiben Hitler hallgat a szkmailag vitathatatlanul magasan képzett és tehetséges tábornokaira, ahogy - talán - soha nem tette a háború folyamán, akkor eszébe se jut Észak-Afrikában háborúskodni, Mussolini barátja világuralmi paródiájának a megmentése érdekében, hanem elporolja nagypofájú barátja alfelét, visszaparancsolja őt az olasz csizmára, és - ésszerű időben - koncentrált támadást indít a Közel-Keleten, hogy elérhesse stratégiai célját a kaukázusi és iraki, iráni olajmezőket.
Node ehhez nem hazárdjátékosnak, hanem államférfinak kellett volna lennie, ha már háborút indított.
(Igaz, ha államférfi, akkor meg nem indít háborút.)

Ellentmondások tömkelege. A német vereség szerintem borítékolható volt, miután az amerikaiak csizmáikat kezdték koptatni Észak-Afrikában. Ha már Nyugat felől sem biztos az utánpótlás honnan várják? Keletről nem, Délről sem, Északról elég nehézkesen döcögött az erősítés.

A latinban a főnevekből képzett mellékneveket nagybetűvel írjuk! (Azért írtam felkiáltó jellel, mert belém lett sulykolva a szabály) Lehet a latint is példának hozni.

Hajcihő írta:


Hát, Mussolini barátjának köszönhette a \&quot;villámháború\&quot; kudarcát is. Az a bizonyos egy hónap jócskán odavágott...

Zeki írta:


Tehát, egy normális állam ugy pucol el egy ilyen háborúból, hogy a lába se éri a földet!
De ki mondta, hogy Hitler Németországa, és Mussolini Itáliája normális állam volt?

Igen, akár a latint is felhozhatod példának.

Roland írta:


Egy frászt. Önmagának. Én legfeljebb telesírtam volna egy zsebkendőt a helyében, és érzelmes búcsút vettem volna a \&quot;barátomtól\&quot;, aki kajakra megszívatott!
De ki mondta, hogy ez az ember normális volt, na pláne, hogy államférfi?
Csak valami elfogult fanatikus állíthat ilyet.

Észak-Afrikában a émetek majdnem győztek, mert ott volt a tigris. Amíg a szuövetségesek csak Vickers MK VIB-vel voltak felszeerlve mgh Crusaderrel, Hitler odaküldt a Tigriseket és azok halomra lőtték az összes szövetséges harckocsit.

A közel keettl szemeztek a németk, hiszen Szíria is Vichy-Francia terület volt. 1940-ben Németorszéághoz került ha úgy vesszük. A britek viszonb tokosak voltak és 1941-re a Vichy-Franciákat elsöpörték Szíriából. Ha Hitler átmegy Palesztínán és Szírián akkor egyből ott taálja magát az Iráni sahnál és a többi haverjánál. Bár a britek cefetül erősek voltak arrafelé, és gyaorlatilag az egész környék egy nagy sivatag.