Zeki írta:

Nekem úgy tűnik, hogy nem ismerem a történetüket. Ezért nem is tudok az elkövetett hibáikról véleményt mondani. Általánosságban azt kell mondani, hogy a háborúban mindkét fél sorozatban követte el a hibákat, de hát ez természetes. Kevés, gyakran idejét múlt ismeretek alapján kell dönteni, sokszor percek alatt. Aki több hibát bír elviselni az nyer. (Leegyszerűsítve). Mindenesetre érdekelne a kérdésben feltett eset.<br><br>Szerkesztette: Gipszj, Időpont: 2010-11-29 19:35

Hát igen érdekes eset.
És hát a mozgás is nehezebb, így a döntés kivitelezése még szorosan kapcsolódik az idő és a mozgás összekapcsolásának precíz dinamikájához. Nem olyan, hogy látok egy késsel közeledő hidalgót azt felpattanok a biciklire és másodpercek alatt eltűnök...

Érdekelne az eset néhány mondatban. Most, hogy kutatok az emlékeim között, az merült föl, hogy nem ez volt az amikor tévedésből megtorpedóztak egy amerikai rombolót az USA hadüzenete előtt? Úgy emlékszem hogy vagy az USS Ruben James vagy az USS Greer volt az áldozat. Örömmel vennék minden felvilágosítást.

Megnéztem a Wikipédián az U-175-öt. Teljesen másra gondoltam mint amit ott találtam. Végül is ha jól értettem az angol nyelvű szöveget az amerikai parti őrség hajója megadásra kényszerítette több órás harc után. Ebben semmi elítélendőt sem találok. Az, hogy a saját hajójukat az ellenség el tudta foglalni már kellemetlenebb. Szolgáljon mentségükre, hogy egyértelműen megállapítani egy megrongált hajóról, hogy még meddig úszik nehéz lehet. Amikor Algírban dolgoztam két hajó is elsüllyedt a külső kikötőben. Az egyik legföljebb tíz perc alatt, a másiknak egy hét kellett hozzá. Reggel-este néztük, hogy hol tart a süllyedéssel.
Az viszont hiba volt, hogy amikor a helyzet kezdett súlyossá válni nem készítették elő az iratokat megsemmisítésre. Speyr-ben van egy látogatható tengeralattjáró, abban jártam, elég nehéz lehetett belőle pucolni havária esetén. Szerintem nem tülekedhettek érte, hogy a süllyedő hajóba visszamenjenek az iratok megsemmisítése végett. Előbb kellett volna gondolni rá, persze lehet, hogy akkor a harc miatt nem értek rá.

Gipszj írta:
Az a Ruben James volt,a Greer meg hogy kerül ide?Tényleg,mi is lett a Greer-rel?

koi írta:

Tévedésből azt is megtorpedózták.

Akkor nagyon elnézte.Nem a hosszú orrukról lehet felismerni az amerikai hadihajókat?

koi írta:

A rombolók orra annyira nem volt hosszú.

Utánakerestem az USS Greer-nek (DD-145). Az információ amit adtam félig hibás volt. A Greer volt amelyik az amerikai flottából elsőnek támadott meg egy német hajót az USA hadüzenet előtt 3 hónappal. Az amerikaiak szerint a német tengeralattjáró kezdte, a németek szerint a Greer. Véleményem szerint a németeknek volt elég baja enélkül is, úgyhogy szerintem a Greer kezdte. A Greer túlélte a háborút.

A Reuben James Clemson osztályú romboló volt,ami szerintem elég hosszú orrú rombolónak számított. Egyébként a HX-156 konvojt kísérte. Emlékeim szrint az U-552 sűlyesztette el 1941 októberében.

Kössz az infót,egy már (szerintem) átláthatatlan problémát oldottál meg. A Walter-tengeralattjárók mikor jelentek meg?<br><br>Szerkesztette: koi, Időpont: 2010-12-06 19:40

Üdv! Egy kissé lemaradtam szerintem a Walter-féle hajók tényleg beválthatták volna a hozzájuk fűzött reményeket. A Walter professzor által kifejlesztett hajtóműről elnevezett hajók, valójában a XXI.osztályu hajó, amiből sajnos csak a prototípus került bevetésre,de már későn az U-2551 1945 márciusban hagyta el Kielt,parancsnoka Adalbert Schnee kapitulált,bár bebizonyította hajója fölényét.

A Walther féle tengeralattjárókból a brit haditengerészet is használatba vett a háború után (nem tudom a pontos számot) néhány zsákmányolt példányt. Az egyiket - amelyiket Exploreur-nek neveztek- a gúnyneve Exploseur volt, magyarul robbanó. Maga az ötlet nem volt elvetendő, de a hidrogénperoxid mint oxidáló anyag nagyon veszélyes volt. Ezen kívül további probléma volt a vízalatti navigáció, hosszabb távon nem volt megoldva akkor még. Úgyis lehetne mondani, hogy a tengeralattjáró nem volt egyenképességű, a különböző alkotóinak (ideértve a személyzetet is) a vízalatti működési idejében nagy eltérések voltak. A meghatározó a leggyengébb. Egy kétségtelen komoly előnye volt a többivel szemben, az hogy a vízalatti sebessége sokkal nagyobb volt mint a hagyományos tengeralattjáróké, így el tudott menekülni az üldözői elől. Ez addig ér valamit, ameddig az ellenségnek nincs teljes fölénye a vizen és a levegőben. A Walther tengeralattjárók megjelenésekor a szövetséges repülőgépek radarjai 5-7 mérföldről be tudták mérni a tengeralattjáró periszkópját(!). Márpedig a támadáshoz föl kell jönni annyira, hogy a periszkóp kinnt legyen egy ideig. Ha egyszer kiderült, hogy tengeralattjáró van a közelben akkor már az ellenfél volt nyerő helyzetben.<br><br>Szerkesztette: Gipszj, Időpont: 2010-12-18 18:34

Na várj csak! Nem azt írták,hogy az új schnorkel valami új gumi borítást kapott ami elnyeli a radarhullámokat?

Igen volt ilyen próbálkozás, de nem hozott tökéletes eredményt és a szükséges nyersanyagok sem álltak rendelkezésre elegendő mennyiségben. Még a SzU-nak sem, ezért gyártották hol gumírozott, hol gumi nélküli görgőkkel a szovjet harckocsikat. Tudomásom szerint ez volt a helyzet a német harckocsikkal is. A \&quot;gumírozott\&quot;
periszkóp nem oldotta volna meg a robbanásveszélyes üzemanyag kérdését.