koszta írta:


Csatlakozom az előttem szólóhoz!!!
Akkor minek a számozás, hogy második vh?

Sőt Foch marsall után: \"Ez nem béke, hanem fegyverszünet húsz évre!\" kijelentés után azt lehetne állítani, hogy nem volt II. vh., hanem csak I. vh., és 1939-től az elsőt folytatták...

Gipszj írta:

Az első VH. (akkor még nem számozták, mert nem gondolták, hogy lesz másik is) alatt és után jelent meg a kommunizmus nagyban, a gyarmati országok rájöttek, hogy ők jelentősebbek mint hitték magukról, átrendeződött a világ súlypontja, összement a világ (hírközlés) stb.

Gipszj írta:
Nekem a Dresden története tetszik a német 1. vh-s hajóhadból.A fél brit flotta üldözte,és aztán a gőzkazánjai bekrepáltak,így bevégeztetett.

Einer spinnt immer! írta:


A fene omg, ezt a tesóm küldte be a nevemben! (Hú de lezúzom....)

Gipszj írta:


Ha jól tudom, ez mai napig nem teljesen lezárt, de remélem mi azért csak düllőre jutunk benne. Szóval szerény véleményem szerint ( és ezt annak ellenére mondom, hogy a Hochseeflotte és a német tüzérség precizitása mindig is lenyűgözött) a britek nyerték az ütközetet. Veszteségeik jóval jelentősebbek voltak, és nem csakhogy kissebb volt a németflotta, de a kevesebb kilőtt gránáttal sokkal nagyob kárt okozott. Viszont azt szerintem figyelembe kell venni, hogy a harc elsősorban a csatacirkálók között folyt, két különböző célra épített csatacirkáló flotta között, mert ugye a német jóval erősebben páncélozott volt, mint a brit. Arról nem beszélve, hogy a biztonsági intézkedéseket is betartották a lőszerre vonatkozólag...
Ebből csak azt akarom kihozni, hogy a nagyobb brit veszteség, szerintem elsősorban a csatacirkálók elégtelenségének köszönhető, amely elégtelenségek a csatahajókra már nem voltak érvényesek. Szóval ha tegyük fel a harc elhúzodik és a csatahajóknak adják át a színpadot a britek számbeli és tüzérségi fölénye (gondolok itt a 15 hüvelykesekre) valószínűleg elég lett volna, hogy kiegyenlítse a németek védettségben és tüzérségük pontosságában élvezett fölényét és lehet, hogy megfordul a kocka.

Na összefoglalva, mivel a németek visszavonultak, a stratégiai győzelem Britanniáé volt, taktikailag meg a csatacirkálóikat legyőzték, de a csatahajóikat nem. Nem túl egyedi álláspont, sok újat gondolom nem mondtam, de én kb. így látom.

Aggasztó, hogy nem nagyon írt ide a Nagy Háborúhoz senki.<br><br>Szerkesztette: Com. Hakapeszi, Időpont: 2011-01-31 18:49

Másik ilyen kérdés Jütlanddal kapcsolatban Beatty és Jellicoe teljesítménye, különös tekintettel a háború második felére.

Jütland értékelése örök vitatéma
Ha a célokat nézzük inkább német siker, ők azért hajóztak ki, hogy kitörésük közben minél több angol hajót süllyesszenek el, de elkerüljék a főerőkkel vívott csatát, míg az angolok célja a német flotta csapdába csalása és tönkreverése volt. Bár egyik fél sem érte el a célját, a nagyobb kudarc az angoloké, akik a jelentős túlerejük dacára nemhogy nem semmisítették meg a német erőket, de még sokkal komolyabb veszteségeket is szenvedtek...
Más kérdés, hogy a sérült hajók tekintetében a németek sokkal rosszabbul álltak, ráadásul nehezebben pótolták a kiesett egységeket, így az angolok fölénye tovább nőtt.

Szerintem a britek célja a német flotta bezárása a kikötőikbe, ezen kívül-ha lehet-a német flotta elsüllyesztése volt

A németek azért hajóztak ki, hogy áttörjenek a brit blokádon szerintem. A csata bebizonyította, hogy ez nyers erővel nem fog menni(vagy csak nagy veszteséggel) ezért többet nem próbálkoztak és a tengeralattjárókra koncentráltak. Ha a gyengítés lett volna a céljuk talán még kifutottak volna néhányszor.
A britek céljainak értékelésében Gipszjvel értek egyet.

Továbbra is úgy gondolom, hogy ha a brit csatahajók rendesen nekilódulnak, akkor a németeknek lehet, hogy rendesen el kezd vérezni az orruk.

\&quot;Szerintem a britek célja a német flotta bezárása a kikötőikbe, ezen kívül-ha lehet-a német flotta elsüllyesztése volt\&quot;
A háborús cél valóban ez volt, de a csatába úgy mentek bele, hogy a megfejtett német kódoknak köszönhetően a németek terveivel pontosan tisztában voltak és a céljuk az volt, hogy a német flottát egyszer és mindenkorra elintézzék, ez nem sikerült. A legfontosabb - a blokád - persze fenn maradt...
A német cél a szokásos volt, kifutni, minél több brit hajót meglepni és elsüllyeszteni esetleg a blokádon is áttörni és kerülni az összecsapást a főerőkkel. Sok minden ebből sem teljesült, de kicsúsztak a csapdából és a sajátjuknál nagyobb veszteséget okoztak az ellenfélnek.
\&quot;A németek azért hajóztak ki, hogy áttörjenek a brit blokádon szerintem. A csata bebizonyította, hogy ez nyers erővel nem fog menni(vagy csak nagy veszteséggel) ezért többet nem próbálkoztak és a tengeralattjárókra koncentráltak. Ha a gyengítés lett volna a céljuk talán még kifutottak volna néhányszor.\&quot;
Ezzel az érveléssel nem igen tudok mit kezdeni, ugyanis már agusztusban kifut újra a teljes flotta mindkét részről, de elkerülik egymást, majd októberben szintén...<br><br>Szerkesztette: karoton, Időpont: 2011-02-04 19:19

Ezzel az érveléssel nem igen tudok mit kezdeni, ugyanis már agusztusban kifut újra a teljes flotta mindkét részről, de elkerülik egymást, majd októberben szintén...

Pardon:blush:.

Megbocsáthatatlan hiba Különösen, hogy éppen ma akadt a kezembe Peter I. Bosco rettenetes színvonalú könyve az első vh-ról, ami szintén erről ír...
Ha érdekel, Jütlandról magyarul Ronald H. Spector: Háború a tengereken c. könyvében olvashatsz a legrészletesebben, ugyancsak kitünő fejezet szól a csatáról John Keggan: I. vh. c. könyvében is, szerintem ez a két munka a legjobb a témában, de ott van még pl. Jack Sweetman (szerk): Admirálisok c. könyve is, itt Jellicoe-t tárgyalják ki.<br><br>Szerkesztette: karoton, Időpont: 2011-02-04 19:18

John Keegan már tervben van egy ideje, úgyhogy őt mindenféleképp megnézem majd, de a többi ajánlását is köszönöm.
Azt esetleg megtudnád mondani nekem, hogy pontosan hányszor futottak ki a német csatahajók Jütland után?
És ugye annyiban legalább nem írtam badarságot, hogy tényleg inkább a búvárnaszádokra koncentráltak utána?

Válaszaid előre is köszönöm, jó belebotlani valakibe aki jártas a témában, de esetleg áttáncolhatnánk az O.M.M. szereplésére lassan.

A témában való jártasságtól azért messze vagyok, olvastam ezt-azt, de nem ez a szakterületem. Az ünnepek alatt olvastam ki a Keegan könyvet - igencsak vaskos, de nagyon megérte a rászánt időt -, ezért frissek az emlékeim.
Az általam említett Spector könyv két esetről ír: augusztus 18-án teljes német, majd válaszul a teljes brit flotta is kifut - már megint megfejtették a német üzeneteket, de a felderítési hibáknak köszönhetően elkerülik egymást, két brit könnyűcirkálót süllyesztenek el német búvárhajók ill. egy német dreadnought kap brit torpedótalálatot.
A másik eset októberben van, német torpedórombolók futnak ki csalinak, hogy a brit egységeket a német főerőkhöz csalják, de persze ez is már előre ismert a britek előtt, így amikor a németek erről tudomást szereznek, visszafordulnak.
Aztán 1917 januárjában megszületik a döntés, hogy februáról áttérnek a korlátlan tengeralattjáró-háborúra és végetérnek a nagy akciók.

Augusztusban is, meg októberben is kifut a német flotta nagy része, mindkét alkalommal a csatahajók is, de nem egy helyre. Olyan koncentrált flotta-akciót mint Jütland nem kockáztattak meg többet. A megtorpedózott csatahajó az SMS Westfalen volt, az E 23 brit tengeralattjáró volt a tettes.