Most, hogy van végre van egy kis időm, röviden néhány nyári olvasmányról:
Rodric Braithwaite: Moszkva 1941
Nem volt rossz, de a már kivesézett Nagorski könyv után talán hiba volt még egy Moszkva ostromot olvasni, szerkezete, stílusa sőt még a történetek egy része is egyezett, mindenesetre akit érdekelnek az emberi - civil és katona - sorsok a csataleírások mellett, azoknak jó szívvel ajánlom. 7/10
Robert J. Kershaw: Hídfő
Írtunk már róla eleget, még tizenévesen olvastam utoljára, így kívácsi voltam változott-e róla a véleményem, de nem. Kitünő könyv az arnhemi csatáról, igen ritka módon német szemszögből. Rávilágít hogyan tudtak a németek az ad hoc módon, sebtiben összállított harccsoportokkal is eredményes védekező harcot folytatni, de szembesülhetünk a korlátaikkal is - képzettség, összeszokottság, megfelelő tisztek hiánya - amelyek elsősorban a támadásban jelentkeztek. Hogy valami negatívumot is írjak, meglehetősen nagy háttérismeretet feltételez az olvasónál a szövetséges haditervekről és hadmozdulatokról, ezek ismertetése többnyire elmarad, vagy pár mondatra szorítkozik. 9/10
M.K.Barbier: Kurszk-1943
Az egyik mélypont, Hajjáék újabb \"alkotása\" A borzalmas fordítást névvel senki sem vállalta, már ott gyanakodni kellett volna, amikor egy páncéloscsatáról szóló könyvben az összes KV-1-es kép alatt T-34-es aláírás szerepel... Bár bőséges az adatközlés lábjegyzetek nincsennek - bár lehet, hogy ezt is a magyar kiadónak \"köszönhetjük\" - magáról a csatáról újat nem mond, sőt inkább komoly hiányérzetem maradt. 4/10
Helen Dunmore: Ostrom
Legyen egy regény is, Leningrád ostroma egy család szemszögéből, sebesült és megözvegyült apa, az öccs nevelése miatt munkába kényszerült lánya és szanitéc szerelme, és az apa volt szeretője kényszerül egy fedél alá, megpróbálva túlélni a szörnyű éhezést és hideget, na meg az ostromot. Nyugati szerzőtöl szokatlan tájékozottsággal számol be az írónő az eseményekről, az éhezés stációiról, nekem tetszett.