Annál a könyvnél Kovács Zoltán András volt a szerzőtársam.

Üdv

Stephen E. Ambrose könyveiről mi a véleményetek?

Máshova írtam, de idevág.

Stephen E. Ambrose: Civil katonák. Az amerikai hadsereg útja Normandia partjaitól az Ardenneken át Németország fegyverletételéig 1944. június 7. – 1945. május 7. Fordította: dr. Molnár György. (GABO Kiadó, h.n., 2004) 667 oldal, 3500 Ft.

Noha a kötet – szándékosan – nem a U.S. Army nyugat-európai hadjáratának monografikus feldolgozása, annak mindenképpen használható összefoglalása. A könyv erénye azonban nem az eseménytörténet, hanem az amerikai katonák franciaországi, hollandiai, luxemburgi és németországi tevékenységének igazán objektív bemutatása és elemzése. A szerző olyan témákat is megfelelő terjedelemben és körültekintéssel tárgyal (pl. német hadifoglyok agyonlövése, amerikai fosztogatások, sikkasztások, faji megkülönböztetések, vagyis az afroamerikai katonák sanyarú helyzete a seregben stb.), amelyekről korábban angolul is csak nagyon keveset, magyarul pedig szinte semmit sem olvashattunk.
Kiváló – s kiválóan magyarra fordított – adalékokat kaphatunk a GI-ok motivációjáról, az amerikai csapatok szárazföldi harcászatáról nyílt területen és helységharcban egyaránt; a hatékonyan működő amerikai tüzérségről, a vadászbombázó-repülőgépek harceljárásairól, a bombázó-repülőgépeken teljesített szolgálat keménységéről, a lövészgödrök pokláról, stb..
A szerző legalább akkora terjedelemben „beszélteti” a veteránokat, mint amennyit saját szövege elfoglal, hiszen a kötet forrásai jórészt – kiadott vagy kiadatlan – visszaemlékezések, de nem a semmitmondó fajtából. A szöveg katonai szakmai szempontból is végig szabatos, mégis könnyen olvasható. Ez elsősorban a fordító alapos és példaértékű munkáját dicséri. (Noha számos helyen „tank”-ként fordította le az angol „tank” szót, ami nem hibás ugyan, de a magyar katonai szaknyelv ilyen szót nem ismer. Ám ez a szakmailag helytálló módon lefordított, nem kis terjedelmű szöveg egészét tekintve részemről csupán csak „szőrözés”.)
A könyvben van néhány – szerzői – pontatlanság is. Például a német 12. Panzer-Division sohasem harcolt a nyugati hadszíntéren, csupán annak egy önálló páncélosdandár alárendeltségében bevetett Panther-osztálya. Ennek ellenére a szerző az egyik német visszaemlékezőjét következetesen a 12. páncéloshadosztály katonájaként említi. A legtöbb kifogásolható részlet a német csapatok felszerelésével kapcsolatos (pl. nem a szerzőnél „Schmeisser” – helyesen MP 40 géppisztoly–, hanem az MG 42 géppuska volt olyan nagy tűzgyorsaságú fegyver, hogy hangját sokan a szakadó vászonhoz hasonlították), illetve abból az Ambrose-nál is fellelhető angolszász meggyőződésből ered, hogy az európai háború nyugaton dőlt el. Így a szerző sok helyen csúsztat, és nem tér ki a keleti hadszíntérrel kapcsolatos lényeges összefüggésekre (pl. az 1945. januári szovjet hadászati támadás előrehozatala angolszász kérésre, vagy a szovjet csapatok által birtokba vett német olajforrások stb.)
Mindent egybevetve egy kiváló, ismeretekben gazdag és emellett rendkívül szórakoztató könyvet vehet kezébe az olvasó, amennyiben érdekli az amerikai szárazföldi haderő (s benne annak légiereje) nyugat-európai tevékenysége.<br><br>Szerkesztette: Számvéber Norbert, Időpont: 2008-10-20 13:48

Eme könyv tartalma is szolgáltatott információt - háttéranyagot Az Elit Alakulat (Band of Brothers) c. film(sorozat) megerndezéséhez is.

Én olvastam tőle a Vad égbolt című könyvet is, nekem nagyon tetszett. (leírja hogy hogyan hűtötték a sört a b-24 eseken )

Csak a brit harckocsikat nevezik tanknak, többi nemzeté harckocsi. Magyar nyelvben az angol tankot is harckocsinak kellett volna fordítani? <br><br>Szerkesztette: Liberator, Időpont: 2008-10-20 18:56

Liberator írta::


Ha a magyar szaknyelvből indulok ki, akkor minden lánctalpas alvázon mozgó, páncéllal védett, forgótoronnyal ellátott harcjármű magyarul harckocsi, és nem tank.

(Szia Norbi! Ráklikkeltem a honlapodra és láttam \&quot;van valami közöd\&quot; a Hadtörténeti Múzeumhoz... Mivel oda terveztük a soros fórumos találkozót, arra gondoltam, megkérdezlek, nem lenne-e számunkra valami exkluzív ajánlatod, javaslatod a múzeumlátogatás kapcsán? )
És még szeretném kifejezni az örömömet, hogy olyan elmélyült szakember is hozzászól a beszélgetéseinkhez, mint te. )

Kedves Művésznő!

Nem tudom, hogy milyen \&quot;exkluzív ajánlat\&quot;-ra gondoltál? Én nem vagyok tárlatvezető.

Elmélyült szakember? Annyira azért nem vagyok mély.

Üdv

Hááát valami csemegét! Biztos lapul ott valami kuriózum, amire külön felhívhatnád a figyelmünket!
Esetleg lenne kedved velünk tartani?
(Azért valahol mégiscsak szakmád ez a dolog nemigaz?!)

A kiállítások mindenki számára nyitva állnak, a raktárakba pedig látogatók sajnos nem léphetnek.

Az a helyzet, hogy az öt éve zajló Hadtörténelmi Délutánok rendezvénysorozatot is havonta egy szombaton tartjuk a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban. Még egy szombat délutánt ugyanabban hónapban nem szívesen áldozok be a családom rovására.

Ez érthető. Viszont mi csak évente találkozunk... De gondolom ezeknek a Hadtörténeti Délutánoknak te elengedhetetlen tartozéka vagy és nem hagyhatsz ki egyet a kedvünkért. Igaz?

művésznő írta::


A HD-rendezvényeket én szervezem (az őrség nekem adja oda kulcsot és a végén én kapcsolom le a villanyt:P ). Ha nem vagyok ott, nincs rendezvény.

Egy ilyen találkozó hogyan zajlik?<br><br>Szerkesztette: Számvéber Norbert, Időpont: 2008-10-20 19:53

Hmmmm, de hiszen akkor te egy kulcsos ember vagy! Jó lesz veled jóban lenni!

Találkozó: ez eddig egy volt. Elmentünk a közgáz Kinizsi uti koleszának büféjébe (én csináltam a belsőépítészetét), ismerkedtünk, beszélgettünk, csocsóztunk és ettünk egy tank formájú tortát, aminek tűzijátékos csöve volt . (Képeket találsz valahol a honlapon). Idénre a szervezők szakmai programmal is bővítik a programot. Kötetlen, laza, vidám dolog volt, gondolom idén is hasonlóan jó lesz a társaság és a hangulat.