Á! Itt van. SAS a II. Világháborúban:
Az SAS első akciója a Luftwaffe egyik repülőtere elleni támadás volt, mely során ejtőernyővel közelítették meg a célterületet. A november 16-án végrehajtott bevetés szörnyű kudarcba fulladt, mely során az egység elszenvedte története legsúlyosabb veszteségét. Egy szállító repülőgép még a célterület elérése előtt lezuhant, a fedélzetén tartózkodók valamennyien életüket vesztették; a többiek szétszóródva értek földet, és nem tudtak összegyűlni, hogy megfelelően hajtsák végre a támadást; a bevetésre küldött 60 katona közül csak 22 tért vissza a támaszpontra, a többiek vagy meghaltak, vagy hadifogságba estek.
Ez az akció sikertelensége ellenére is rengeteg tapasztalatot hozott a törzskarnak. Stirlingék elvetették az ejtőernyős ugrás szükségességét és ezek után az LRDG (Long Range Desert Group, Mélységi Sivatagi Csoport) segítségét kérték, hogy teherautókkal és terepjárókkal jutassák el őket a bevetés helyszínére, majd pedig hozzák is ki őket. Az LRDG–SAS páros olyan jól sikerült, hogy az elkövetkező egy évben több száz rajtaütést hajtottak végre, megsemmisítve alkalmanként akár 70 német és olasz repülőgépet, valamint számtalan teherautót, járművet és benzinraktárat. Természetesen a németek és az olaszok válasza sem késett sokat és annyira megerősítették az őrséget és a járőröket, hogy szinte lehetetlenné vált észrevétlenül bejutni a repterekre, elhelyezni a bombákat és lelépni a helyszínről. Az SAS-nek éppen ezért újra taktikát kellett váltania...
Az új taktika szerint az SAS kommandósai jól felfegyverzett (Vickers gyorstüzelésű géppuskákkal és .50-es kaliberű Browningokkal ellátott) ameikai Willys Jeepjeiken maguk hajtottak a repülőterekhez és lőtték szét a földön parkoló repülőgépeket, majd a németek válaszát meg nem várva száguldottak vissza a sivatagba.
1943-ra az SAS olyan sikereket ért el, amiről a hadvezetés álmodni sem mert. Auchinleck, Montgomery, sőt Churchill is teljes mellszélességgel melléjük állt (főleg mert Churchill fia is szolgált az SAS-ban Stirling alatt). Az afrikai hadjárat azonban veszteségekkel is járt: Jock Lewest egy támadó Me110-es gépágyúja ölte meg, David Stirlinget pedig fogságba ejtették a németek, aki négy szökési kísérlet után végül Colditzban kötött ki. Az egység vezetését Paddy Mayne vette át, miközben megalakult egy szabad franciákból és belgákból álló SAS is, sőt David Stirling öccsének a vezetésével a 2. SAS is bevetésre került.
A háború második felében az SAS végigharcolta Európát. Szicílián keresztül végig fel északra az olasz csizmán át, majd következett a D-nap és a rengeteg szabotázsakció Franciaországban a partizánokat támogatva. A háború végén a szökésben lévő náci tábornokokra és háborús bűnösökre vadásztak.