Jó volt mindkettő, persze Rommel a híresebb hadvezér. De a kicsiket is meg kell becsülni, mert tudtak ők azért

Kurt Studented kiemelném! Az Eben-Emael erődöt az ő \"szaktudása\" nélkül és a Fallschirmjägerek felkészültsége nélkül nem is tudták volna bevenni!!!! De említhetném Krétát is!

A német ejtőernyőzés megalapítója... A Fallschirmjagerek-ből az volt a baj, hogy kevés volt!!! Na azok aztán kemény srácok voltak!

Úgy van. A német ejtőernyős fegyvernem messze felette áétt a szövetségesekének.

Ha megnézitek mindig ugyanoda lyukadunk ki. Jók voltak a németek, csak egyszerűen nem bírták ezt 6 éven keresztül tartani. Az elején minden simán ment, aztán, ahogy fejlődtek a többiek, és a németek vesztették el embereiket, úgy mentek lefelé.

Ezen tényleg nem nagyon lehet vitatkozni. Úgyhogy ilyeneken fölösleges.

De én is azt mondom, hogy jobbak voltak a németek.

Csak az a \"baj\" hogy a sok lúd disznót győz alapon mindenképpen elbuktak volna...

Hitler egyszerűen túl sokat várt a hadseregétől. Ha tudja hol a határ akkor nem veszti el a háborút. A Német vezérkar miatt vesztettek,nem a katoák miatt. Egyszerűen nem lehet egy hadseregtől elvárni, hogy három fronton győzzön, plusz a levegőben és a tengeren ráadásul kis veszteségekkel. Hitler a lehetetlent követelte a seregtől.

Viszont az elszántságuk, és a motívációjuk példa nélküli volt...

Az példa nélküli volt az SS beksőbb köreiben de mikor egy közönséges Wehrmacht katona azt látja, hogy a semmiért (pl egy rommá bombázott városért: Sztálingrád) küzd nem biztos, hogy úgy ment harcba mint az első csatájában...

Egyértelmű, az elszántság egy ideig tart, ez egy gyorsan törékeny dolog lehet, ha a csata nem úgy zajlik, mint az szeretnék.

Azt hittem, ez a témakör a legsikeresebb parancsnokokról szól (már csak azért is, mert én indítottam). Semmi gond, csak kissé mintha eltértünk volna a témától. Viszont az eddigi véleményeket olvasva, itt elfogultság nélkül is mindenki elismeri a németek kitartását. Ezzel teljesen egyet is értek. Viszont szeretnék pár szót szólni a magyarokról. Ugyanis őseink mintha kissé feledésbe merültek volna. És ha már a legsikeresebb parancsnokok katagóriánál járunk, akkor megemlítem Tóth Lajos hadnagyot, Szentgyörgyi Dezső századost. Ők a II. világháború magyar történelmének kiemelkedő vadászpilótái voltak. Ott voltak a keleti fronton és a háború végéig hősiesen védték Magyarországot a szövetséges bombázóktól, valamint a bolsevik vadászoktól.
A magyarok közt szeretném említeni Jány Gusztáv vezérezredest, valamit a mellette harcoló III. hadtest parancsnokát, aki egységével a Voronyezsi kataztrófa után annyi ideig tartotta magát egy orosz városban, ameddig a 2. magyar hadsereg visszavonulhatott.

Volt egy Híres magyar harckocsiparancsnok is aki egy Tigrissel jött haza az orsosz frontról, de már nem tudom mit csinált. Ezt még Bütyök mesélte az első találkozón.

Köszönöm szépen StandartenführerSteier, tényleg eltértünk a témától (adminok is hibázhatnak... ).
Szóval akkor magyarok:
Igen, én is emlékszem a történetre, de a név nekem sem jut eszembe. Magyar tábornokok tényleg nem voltak rosszak, csak nem igazán hagyták őket érvényesülni, hiszen a németek mindig megmondták, hogy hova menjünk és mit csináljunk, így nehéz irányítgatni...

Sajnos elfelejtettem az illető magyar katona nevét, de azt tudom, hol mikor, mit tett. 1944 szeptemberében (ha jól emlékszem) Kalocsa közelében az egyik Zrínyi személyzetét lelőtték, mert ha jól emlékszem kiugrottak, mert azt hitték, hogy eltaláltál őket. Ez a katona pedig beült a pácélosba, kilőtt 3db T34-est és egyedül hazavezette a Zrínyit. Méltán tüntették ki.