Gipszj írta:


Például Ney Marsall megverte őket néhányszor az 1810-es Spanyol hadjáratban. De az Ibériai félszigeten vívott csaták közül jónéhnyat elvesztettek a britek, arról nem is beszélve, hogy a Waterloo előtt lezajlott Quatre Bras-i csata is bár általában döntetlennek értékelik, inkább francia győzelem szagú, mint brit.

Egyébként a japán nép 40%-a nem érdemelte meg az atombombát.

101.Légideszant írta:


Újabb hülyeséget hallhattunk légcsavar barátunktól. A japán nép, ezt nyugodtan kimondhatjuk, nem \"érdemelte meg\" az atombombát. A nép a civil lakosságra értendő, akik vajmi keveset tehettek a háború borzalmairól. Sőt, a katonák 99%-a sem \"érdemelte volna meg\" az atomot, mivel ők parancsot teljesítettek (de ugye nem ők kapták, hanem civilek). Az a társaság, ami úgymond \"megérdemelte\" volna,max. 2-3000 fő lehetett (katonai, és politikai felsővezetés).

Egyébként meg nincs is jogunk rá, hogy ilyeneket eldöntsünk.

101.Légideszant írta:


Én csak arra lennék kíváncsi hogy ez az eredmény, hogy jött ki, aztán az illetékesek szerintem dobhatják is a teletubbiet,mert deszka úgy 60 %-ban megérdemli.

Com. Hakapeszi írta:


Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa, ezt biza elfelejtettem:lol:

De ezt bepótolandó, gigatabit kapsz:P
A kép rejtve van vendégek elől, jelentkezz be vagy regisztrálj a megtekintéshez.

Na jó, de az amerikai felső vezetésnek két útja volt:
1)
A Japán szigeteken is alkalmazzák a szigetről-szigetre taktikát, és akkor borzalmas veszteségeket szenvednek.
2)
Ledobják az uránt, utána meg a plutóniumot.

Jut eszembe!
Jó múltkorában láttam egy filmet a japán fő szigetek a II. világháború idejéről, ott még a civileket is képezték hogy ha az amerikaiak partra szálnak, akkor még a civilek is védjék meg a szigetet. Több ezren jelentkeztek is egyből!

Ellehet gondolni, mit érzet az akkori hadvezetés, ha megtudja hogy egyszerű civilekkel kell harcolniuk...

A szovjetek meg besoroztak egy csomó nőt.

\"El lehet gondolni\", hogy mit éreztek az ellenük harcoló német katonák mikor először találkoztak ilyesfajta dolgokkal.

A németeket amúgy is meglepte az orosz passzivítás!

Hát ha német katona lettem volna és jöttek volna a felém a nők... Mondtam volna: gyévuska gyévuska ficken ficken!
Tömtem volna őket mint Mariska néni a libákat!<br><br>Szerkesztette: HunBütyök, Időpont: 2011-03-21 18:43

HunBütyök írta:


Levágták vagy leharapták volna a micsodádat, mint Zoll-ét a Vaskereszt című filmben! <br><br>Szerkesztette: Bazooka Joe, Időpont: 2011-03-21 18:53

Magyarharcos írta:

Amikor a britek a német partraszállásra számítottak, akkor a lakosságot is fölkészítették a reguláris csapatok elleni harcra. Azzal amilyük volt, első világháborús puskával, vagy karszalaggal és lövészárkot ástak a várható irányokban. Úgy tudom, hogy a SZU. nem sorozott nőket, de örömmel fogadta az önkéntes jelentkezésüket. Svájcban, Solothurnban egy hadimúzeumban, olvastam a svájci kisegítő női haderő (nem pont így hívták, de ez volt az értelme) parancsnoknőjének a felhívását a svájci honasszonyokhoz, anyákhoz és leányokhoz. Ritka véresszájú felhívás volt a II. VH. alkalmából ha idegen katona tenné a lábát Svájcba.
Úgyhogy a hadviselők közt minimális volt a különbség.

A sztálingrádi csata végéig a szovjetek szerintem akit csak tudtak besoroztak.

Nagyjából úgy, mint a németek a háború vége felé közeledve.

Mely hadviselő felek közt volt minimális a különbség, Gipszj?

Bazooka Joe írta:

Szerintem a brit, a japán és az USA között, mindenképpen, legalább is abból a szempontból, hogy a lakosság totális mozgósítását megengedhetőnek tartották a partraszállókkal szemben. Ezeknél az országoknál bizonyos mértékig el is kezdték a lakosság mozgósítását. Vannak erre utaló bizonyítékok.
A tudomásom szerint a SZU. nem sorozott nőket, de biztatta őket az önkéntes jelentkezésre. Már csak azért sem sorozott, mert valakinek dolgoznia is kellett.

Com. Hakapeszi írta:

A Quatre Bras-i csatának utána néztem a francia, a magyar és az angol interneten, valamint Tarle könyvében. Meglepő módon nagyon hasonló értékelés van mindegyik helyen. A Quatre Bras-i csata a waterloo-i csata előtt volt másfél nappal, ha akarom akkor a részének is tekinthetem, ha nem akkor külön csata volt.
Maga a csata lényege az alábbi volt: Blücher porosz hadseregét elválasztották a holland-brit szövetséges hadseregtől. Wellington segíteni akart a menekülő porosz hadseregnek, ebben akadályozta meg Ney támadása. Azonban a francia támadást az egyesült brit-holland hadsereg visszaverte, sőt másnapig állásában maradt. Másnap a brit-holland sereg is, meg a francia hadsereg is elvonult Waterloo felé. A többi már ismert.
Utána fogok nézni, hogy az ibériai félszigeten mikor, hol verték meg a briteket. Ismereteim szerint a spanyol hadsereg és a partizánok szövetségesei voltak a briteknek, de tőlük függetlenül működtek. Én úgy tudom, hogy amikor a spanyolok saját fejük után mentek, akkor őket verték meg a franciák. Ha rosszul tudom és nem így volt akkor szégyenkezve be fogom vallani, hogy tévedtem.

Ibériában a portugálok és a spanyolok is a britek szövetségesei voltak, az utóbbiak kicsit önállóban ügyködtek, a portugálok meg mint a brit hadsereg része. A csaták nagy része ezen a fronton eléggé vértelen volt(most csak a francia-brit ibériai harcokat nézve nem a spanyolokat) és jóval kisebb hadseregekkel vívták őket, mint a fő hadszíntereken, de a franciáknak jó néhány helyi sikere volt a britek ellen is. Ott van például Almeida 1810-es bevétele, illetve az egy időben lezajló Coa folyó menti csata. Majd miután Bussaco után a franciák kéntelenek voltak hátrálni sikeres utóvédharcokat folytattak, a legjelentősebb talán a Redinhai csata.<br><br>Szerkesztette: Com. Hakapeszi, Időpont: 2011-03-22 20:06