HunBütyök írta:
Jujj, Nemere Pista bácsit hagyjuk ki ebből. Na ő a kontárok kontárja. Zsidó származású lévén nem várhatunk tőle elfogulatlan művet.
Szórakoztató dolgokat ír, ha novelláiról/krimijeiről van szó, de a második világháborút inkább hanyagolja.
Nos erre pusztán azért reflektálok, mert már megint előkerült a származás kérdése. Valaki azért elfogult, mert zsidó. Kérem tisztelettel, ez marhaság. Ki kellene már nőni.
Nemere azért nem igazán jó a műfajban, mert felületes, felszínes.
Ellenpéldaként hadd hozzam fel Nemes László írót (Fehér Klára írónő férjét), aki 1941–1946 között a brit hadseregben szolgált a Közel-Keleten és Olaszországban, és aki szintén zsidó volt, de - nem kicsit - megvolt a maga elfogulatlan véleménye az éppen formálódó Izrael államáról, és annak népességnövelő (Alija) politikájáról.
Ugyanakkor jól és autentikusan írt a világháború eseményeiről. Tán mert benne volt, vagy csak azért mert egy alapos jó író volt. Zsidó volt? Aha. És?
És, hogy ne legyek off:
Közép-Keleteurópa tekintetében sajnos az a helyzet, hogy a mai napig nincs kellőképpen megkutatva, mivel a világháború utáni politikai viszonyok és annak mai napig ható érdekkövetkezményei jelentősen gátolják, hogy a térség hadi, hadpolitikai eseményei valós összefüggéseikben ismertek lehessenek.
Ezért aztán pl. \"tudunk\" holmi szlovák partizánokról, és csatlakozó magyar ellenállókról, valamint látunk \"hősies\" filmeket Tito partizánjairól, de a valódi összefüggések, az egyéb hadi, félkatonai alakulatok, harci egységek tényleges tevékenységei, beleértve a reguláris erők tényleges tevékenységét, mind a magyar, mind a szlovák, mind a román, mind a szovjet, de éppen így az angol-amerikai (légi)erők részéről, nem kicsit hézagosak.
Jól érzékelhető, hogy a különböző, viszonylag könnyen hozzáférhető, vonatkozó dokumentációk, vagy arra való hivatkozások, hosszú hónapok, nem egyszer évek kihagyásával, és száz és száz kilométerek \"ürességével\" állnak csak rendelkezésre, mintha ezek az idők és térségek kimaradtak volna a háború folyamatából.
A Délvidék magyar-irtásai holmi jogos megtorlásként tűnnek fel, a különböző szlovák, román, stb. atrocitások ugyanígy, de a tengelyhatalmak katonai és hátországbiztosítási intézkedései is éppen így előzmény nélküli, irracionlis terrorként láttatódnak.
Ha pedig valaki józanul gondolkodva nem ad hitelt ezeknek a nyilvánvaló történelemhamisításoknak, akkor beleütközik a környező államok mai napig tartó ellenérdekébe abban a tárgyban, hogy a valódi történéseket levéltári anyagokból megismerje, mert tartanak a tényszerű publikációknak a saját szerepüket negatívan átértékelő nyilvánosságától, ami megkérdőjelezheti a jelenlegi államiságuk ideológiai alapjait is.
A kor tanúi pedig egyre kevésbé hozzáférhetők. A maradékuk leginkább már csak sorállományú kiskatona lehetett, és ők is jóval túl vannak a nyolcvanadik életévükön.
A különböző döntésekben szereplő vezetők, vagy közvetlen, parancskiadó beosztottaik már rég nem élnek.
Attól tartok, hogy igencsak nehéz lesz a térség valódi történelmi, hadtörténeti összefüggéseit felkutatni, és marad a deduktív logikai elemzés, ami - annak ellenére, hogy csalhatatlan eszköz - nem fog pontos képet nyújtani az ok-okozati összefüggésekről, lévén, hogy a lélektani motivációkra ugyanakkor nem képes válaszokat adni.
Azok csak az események résztvevőitől lennének, lettek volna megismerhetők.
Ez pedig azért lenne fontos, mert az emberi cselekvések, egyes akciók mozgatórugói, sokszor nem a katonai szükségletek racionalitásából adódtak, hanem érzelmi, politikai motivációk irracionalitására épültek, szembemenve a katonai ésszerűséggel.
Azt hiszem, hogy ennek a térségnek az eseményei a háború legkevésbé megismerhető részletei között fognak maradni az idők végezetéig.
De 1945-ben hónaponként 2500 tank gurultle a gyártószalagról:woohoo: