cserpakszabi írta:
Roland írta:
Hajcihő írta:
Roland írta:
Az elején a történet nagyon tetszik.
Amíg a gyerek nincs tudatos manipulálásnak kitéve elég önálló véleményt tud alkotni (egy bizonyos kor után persze), ami általában megállja a helyét.
A gyerek MINDIG manipulálva van, mert úgy tanul, hogy példákat követ. Ettől veszélyes a torz nevelés.
Ez természetes, de miután saját maga tudja mérlegelni ezeket a példákat, még időben tud változtatni az addig kialakult véleményin. Itt még nincs kimosva egy gyerek agya.
Tudom, nem éltem ebben a korban, de lehet, el sem tudom képzelni, milyen lehetett. A gyerek a szocializálódás alatt nem tudja mérlegelni azt, hogy mi a jó és mi a rossz. Ő ,,csak\" a \'\'jót\'\' ismeri meg
Igazad van. A másodlagos döntési rendszer a szocializációs. (Az elsődleges az érzékelés.) Ezért, ha a szűkebb és bővebb környezetem valamit helyénvalónak tart, akkor én is annak fogom tartani. Igaz ez még a lázadás, elszakadás életkorában is (tinédzser korszak), mert a bázis továbbra is a megtapasztaltakra fog alapulni.
Ha ekkor túl deviáns vagyok, akkor elutasítok szinte minden kapcsolt szocializációs tényezőt, ezáltal még konszolidált környezet esetén is hajlamossá válva szélsőséges eszmék követésére, ha nem vagyok túl deviáns, de a környezetem már társadalmi szinten devianciákat közvetít, mégha konszolidáltan is, akkor ez a viselkedés nálam csak felerősödik.
Azaz követő magtartást fogok tanúsítani a környezetemmel, de meghaladom annak nívóját.
Az ifjúkori devianciám (fejlődési skizofrénia), azonban mindenképpen a gyermekkorban berögzült szocializációs elemekre fog alapulni, így a döntési mechanizmusaim eleve rossz mintákból fognak kiindulni.
Ha a gyermekkori minták pedig - társadalmi méretekben - torzak, és ezzel szemben nincs egy erős, józan értékítéletű közvetlen (családi) háttér, márpedig a népesség többségében ez mind intellektuális, mind morális kvalitásaik korlátozottsága következtében kizárt, akkor akár egy generáción belül is kialakul a torz társadalmi értékítéletű népesség, amelyet csak erőszakos eszközökkel lehet leküzdeni, hallgatásra bírni, és legalább újabb egy, de inkább két generációra lesz szükség az egészséges minták kialakításához, azok követéséhez.
Ezért veszélyes minden szélsőség.
Egy társadalmat képes 60-100 évre erkölcsileg rombolni, mind közvetlen hatásával, mindpedig a rendeződés folyamatában, az ellenirányba lendülés okán, közvetett hatásaival.
A magyar társadalomban egy hármas hatás jött létre, amely először szélsőjobbra lengett ki, majd - külső rásegítés hatására - szélsőbalra, ezt követően, az előző húsz év alatt - bár csillapított formában (mert a szélsőbalos hatás a rendszerváltásig erősen tompult) - ismételten csak szélsőjobbra.
A konszolidáció - becslésem szerint - olyan két évtized múlva áll be.
Ebből is jól látszik, hogy micsoda tragikus eredményekre vezet egy társadalom erkölcsi és anyagi jóléte tekintetében bármilyen ideológiai irányzat egyeduralma, dominanciája.