Véleményem szerint meg lehetett volna akadályozni a szövetségesek partraszállását. Az egyetlen esély a partraszálló partszakasz folyamatos tűz alatt tartás. Erre ugye voltak a partvédelmi, és egyébb partra kihelyezett lövegek, amiket az ellenséges légierő, ill flotta semlegesített nagy részben. A másik lehetőség a középtávú tűz alat tartás, kb 1000-1500 m-ről, főleg harcjárművekről. Ez is elképzelhetetlen lett volna az ellenséges légi tevékenység miatt.

Viszont van egy harmadik út, a hosszútávú tüzérség nagyobb mértékű alkalmazása kritikus szakasz védelme érdekében.
A lövegek biztonságos távolságból tarhatták volna tűz alatt a partot, helyzetüket szét lehetett szórni ugyanis a hatótávjuk megengedte hogy 2-és 10kmen belül szinte bárhol el legyenek helyezve. Az egyetlen ellenségük a légierő miatt megerősített légvédelmi alakulatokkal lehetett volna csökkenteni a veszteségeket.
A Juno partszakaszról láttam mindössze részletes stratégiai térképet, ott pl csak 2-2 üteg volta partraszállás védelmére, ami nagyon kevés.... Ha a számot megszorozzuk mondjuk 5el, akkor az 10 üteg. Vagyis kb 40 tüzérségi löveg egy kritikus pontra...
Idővel az ellenséges légi aktivitás miatt csökkent volna a szám, de ennyi 30 löveg is elég hogy pl az Omahát amrikai hullák tízezrei lepjék el.

Viszont van egy harmadik út, a hosszútávú tüzérség nagyobb mértékű alkalmazása kritikus szakasz védelme érdekében.
A lövegek biztonságos távolságból tarthatták volna tűz alatt a partot, helyzetüket szét lehetett szórni ugyanis a hatótávjuk megengedte hogy 2-és 10kmen belül szinte bárhol el legyenek helyezve. Az egyetlen ellenségük a légierő miatt megerősített légvédelmi alakulatokkal lehetett volna csökkenteni a veszteségeket.

portillo írta:

Mély tisztelettel kívánom megjegyezni, hogy minél messzebbről lövünk annál nagyobb a szórás. Ahoz, hogy a tűzérségi tűz hatásos legyen sűrűn kell állnia a lövegeknek. Pontosan nem emlékszem, de egy valamire való támadásnál 40-50 löveg volt arcvonal kilométerenként. Ehhez megfelelő mennyiségű lőszer is kell, különben nincsenek amerikai hullák tízezrei. Valahol láttam egy statisztikát, hogy hány géppuska lőszerre, hány gránátra esett egy halott. Nagyon sokra. Mindemellett sziklás meredek part alá messziről ágyúval belőni nem lehet, ha a partfal takarja. Ezért is kellett a német vonalaknak a meredek szélén húzódni.

Ezért kellett pl.: Richard Winters Főhadnagynak és ejtőernyőseinek kiiktatniuk azokat a 105 mm-es német howitzer-eket, amik a Utah partot lőtték, a Brécourt majorságról - tanyáról.

Az általad említett rizikó, a szövetséges légierő nagyon nem tehetett volna semmit, hiszen a Bocage-ban elhelyezett lövegeket, ágyúkat, még a szövetséges katonák a földről, távcsővel em voltak képesek kiszúrni, nemhogy a levegőből.

Viszont ami ennek a taktikának a halálát jelentette, az az volt, hogy nem állt a németek rendelkezésére elegendő lőszer.

Werner Pluskat Őrnagynak, a 352. tüzérezred egyik osztályparancsnokának pl.: egyszerűen elfogyott a lőszere, és ezért nem tudta tovább támogatni az Omaha partot védő német egységeket.<br><br>Szerkesztette: Bazooka Joe, Időpont: 2010-10-31 08:43

Ha a pontos időintervallumot tudták volna, akkor áthatolhatatlan falat húztak Dönitz tengeri farkasai a partvonal előtt. 48-72 órán át fenn lehetett volna tartani a teljes blokádot.

Portillo ez szerintem túlságosan is kreált kép Erősen kétlem, hogy ilyesmi valaha is történt volna, bár nem kizárt. Mindazonáltal jó a kép. Honnan ástok elő ilyeneket?