Zeki írta:


Hát Romulus Augustulus. Úgy vélem, hogy pont neked nem kell elmesélnem a Róma nevű kakas történetét.

Így van. Elég fontos, amit írtál, ajánlom mindazoknak, akik a jövőben szeretnének történelemmel foglalkozni.

Romulus Agustus a hivatalos neve, mert az -ulus az kicsinyítő képző. Ő az az uralkodó, akit ha vádol az ember a birodalom bukásáért, visszaküldöm a könyvek fölé. Wikipédiát nem ajánlom a témával kapcsolatban.

Zeki írta:


Igazad van.
Jól hangzik ugyan az Augustustól, Augustusig terjedő ívben felvázolni a Római birodalom létét, de sem az eleje, sem a vége nem igaz.
Mint minden leegyszerűsítés, ez sem a valóságot tükrözi, a Római birodalom kialakulása, és vége sem köthető igazából egyetlen határnaphoz, hacsak 1453. május 29-ét, Konstantinápoly elfoglalását nem tekintjük annak, de még ez sem egyértelmű, hiszen II. Mohamed csak 1461-ben foglalta el a Trapezunti császárságot. Bár innentől meg ő és leszármazottai a keletrómai császárok örökösének vallották és címezték magukat.
Mindez egy évezreddel Augustulus után történt.
Arról meg már ne is essen szó, hogy III. Ivántól kezdve a moszkvai nagyfejedelmek és az orosz cárok fővárosukat, Moszkvát egyfajta harmadik Rómának tekintették, Róma és Konstantinápoly örökösének. Az Oszmán Birodalom és a cári Oroszország egészen a 20. században bekövetkezett bukásukig a Bizánci Birodalom örököseinek vallották magukat.

Nem véletlenül jeleztem Róma jelenkorig tartó hatását a nyugati civilizációra, és ezen keresztül az egész világra.

Az kétségkívül vitathatatlan, hogy a birodalom, mint nagy egység az ókor végére gyakorlatilag észlelhetetlenné vált, nem masíroztak és táboroztak légiók az egykori birodalom területén, szétaprózódott a közigazgatás, de ez sem köthető egyetlen dátumhoz.
Ez éppen annyira nem valóságos, mint ahogy az sem egzakt időpont, hogy a középkor kezdetét, egyben az ókor végét, a milánói ediktumhoz, 313-hoz (a kereszténység elismeréséhez), vagy 476-hoz (a Római birodalom \"bukásához\") kötik.
Ezek a történettudomány mesterséges határvonalai, amelyek nem szolgálnak egyébre, mint egy-egy nagy történelmi időszak - utólagos - behatárolására, hogy a kor vizsgálata ne legyen parttalan, hogy össze lehessen fogni.

Csak a humor kedvéért: 313. egyik kies nyári hajnalán felébredt egy pék, ránézett a svájci karórájára, és felkiáltott: \"Nahát, öt perce véget ért az ókor, akkor a mai naptól már középkori kenyeret sütök!\"
Netán 476-ban egy borongós őszi délutánon, egy kódexmásoló szerzetes (mert ekkor már bőven volt ilyen), eltűnődött: \"No. Idén megbukott a Római birodalom, következésképpen végetért az ókor, akkor mától kezdve a másolt kódexekbe beírom, hogy; kelt a sötét középkor első évében. Mert még a végén azt képzelik rólam, hogy nem tudom, hogy mikor mi is történt. Micsoda malőr lenne, ha leégnék az utókor előtt, hogy ezt sem tudtam!\"

Összegezve, és extrapolálva: Bármely történelmi folyamatnak egy-egy epizódját kiemelni az összefüggéseiből, és azt határkőként megjelölni, kizárólag a történések vizsgálatának a kiinduló, vagy zárópontjaként szabad, nem pedig a valóság határvonalaként, mert ez utóbbi esetben hamis következtetésekre jutunk.

Egy eklatáns példa: Kétségkívül igaz, hogy Hirosima bombázásának napját tekinthetjük az atomenergia hadászati alkalmazása első momentumának, de nem tekinthetjük sem az atomenergia hasznosítása, sem a nukleáris hadászati törekvések első napjának, mivel mindkettő - okszerűen - megelőzte a tényleges alkalmazás első eseményét.
Nem is történhetett másképp, hiszen folyamatok sokasága vezetett el idáig.
Ugyanakkor a kor embere sem így tekintett erre a tragikus eseményre, hanem olyan momentumként kezelte, amely képes volt kierőszakolni a második világháború - újabb milliós emberáldozatok nélküli - lezárását.
Korszakhatárként csak később, a politikusok, és történészek kezdték megjelölni. Az adott pillanatban ezt nem gondolták, definiálták így.

Kíváncsi lennék - ha létezni fog addig a világ, vagy még lesz aki törődik ilyennel - 1000-1500 év - múlva számunkra a jelent, amiben most élünk - miként fogják behatárolni, korszakolni. Mi definiáltuk magunkat, jelennek magunkat - egyenlőre. Később azonban bármi megtörténhet, olyan esemény ami alapján elnevezik a kort. Még egy fantáziálgatás, vajon 1000 év múlva, miként fogják a történelmet tanítani?

Zeki írta:


Én úgy tudom, hogy az újkoron vagy legújabb koron belül, a modern korban élünk.

Zeki írta:


A Nyugatrómai Birodalom szétesésének, majd későbbi bukásának megvannak a világos okai, hasonlóan ahogyan korábban a köztársaság válságának.

Aki elvégezte az általános iskolát, és odafigyelt történelemórán, annak elvileg nem szabadna ilyeneket állítania.

Zeki írta:


Miután nem rendelkezem Nostradamus képességeivel, legfeljebb találgathatok.

Úgy vélem, hogy a korunkat két fővonulat mentén, a társadalmak demokratizálódásának, pluralizálódásának, globalizálódása folyamata és a technológiai fejlődés felgyorsulása, és ezek egymásra hatása alapján fogják definiálni, valahol a XIX. század közepi nacionalizációk és az ezt követő detronizálások időpontjától, és a fene tudja, hogy mely - jövőbeni - eseménnyel fogják ezt zárni.

Ami pedig a történelem oktatását illeti, nos valószínűleg mind technikájában, mind diszciplinaritásában változni fog.
Az előbbi tekintetében legfeljebb egy technológiai-fejlődési prognosztizációval lehet élni, abban sem pontossal, míg az utóbbiban jól prognosztizálható, hogy a tudományág az interdiszciplinaritás irányába fog fejlődni.

Nagy a valószínűsége, hogy az ismeretek befogadásának, és rögzítésének, olyan biotechnológiai eszközei is rendelkezésre fognak állni, amelyek megkönnyítik az ismeretek megszerzését, és érdemi feldolgozását, az emberi agy kapacitásának jobb kihasználásával.

Ami azonban az ismeretek oktatásfilozófiai egymásra épülését illeti, itt már sokkal nehezebb a helyzet, mivel - mint a történelem bizonyítja - a társadalmak szocializációs és kulturális fejlődése egy lényegesen lassabb, és ellentmondásosabb - közvetlen és hosszútávú érdekvezérelt, egyben érzelmileg is determinált - folyamat.

Így aztán nem egyértelmű, hogy az általános emberi értékek szempontjából a fejlődés jó irányba fog-e haladni, és képes lesz e kihasználni a technikai fejlődés nyújtotta lehetőségeket.

Jó példa erre az, hogy a humanizmus, és a demokráciaeszmény - mintegy fél évezredes (az utóbbinál több évezredes) - múltja ellenére, még az európai társadalmakban sem talált egységes befogadásra, mi több, jelentős ellenerők munkálnak ma is ezek eliminálására.<br><br>Szerkesztette: Hajcihő, Időpont: 2010-08-30 12:41

Bazooka Joe írta:


Mondjuk mi. De mit fog mondani az utókor?

Bazooka Joe írta:


Ezzel azért vitába szállnék.

A definíciód legfeljebb úgy lenne elfogadható, hogy jelenlegi ismereteink alapján léteznek olyan alappontok, amelyek a köztársaság és a birodalom bukása okainak irányába mutatnak.

Hajcihő írta:


Igen. Nem voltunk ott, nem láttuk, nem tudhatjuk. A források amik fennmaradtak, nem száz százalékig hihetőek. Már az ókorban is létezett kozmetika. Ha valaki megírta az életrajzát nem biztos, hogy beleírta félrelépéseit, bakiit, botlásait...etc.

Példának, hagy hozzam fel, egy történész azt állította, hogy Nagy Károly nem létezett, csupán az írnok (papok) kozmetikázták az időszakot. (Én nem hiszem, hogy ekkora lódítás lett volna, elfogadom hogy létezett - ez az álláspontom a témában.)

Zeki írta:


Egyetértek.

Én úgy tudom,hogy most a jelen kort tapossuk,de a jövőbe az utódaink a 21.századot máshogy fogják majd elnevezni,és a 22.században élők azt fogják mondani,hogy ahol élnek az a jelen kor.

101.Légideszant írta:


Ez egy kissé zavaros. Fejtsd ki lécci.

Minden kornak az embere azt mondja,hogy ez a jelen idő.De az az ember nem tudja,hogy az ő korát majd egyszer az utókor elnevezi Pl.:középkornak.Szóval ennek a jelen időnek is (amiben most mi élünk)az utókor majd ad egy másik nevet Pl.:Újabb kor.
Így érthetőbb leszek?

A Mézga család című rajzfilmben benne volt a válasz. A 30. századbeli köbükunoka ezt monjda:

\&quot;Nem tudok ómagyarul. Ez az atomókor!\&quot;

Tehát atomókornak hívják majd a 30. században a a 20. századot.