Kérdés: nincsen elírva a könyv címe? Mert szerintem nehézharckocsik vannak a könvben és nem nehéz harckocsik. Mivel igazából minden harckocsi nehéz harckocsi, mert egy 3 tonnás Ansaldot sem bírnék megmozdítani... Ellenben az ansaldo nálunk kisharckocsi annak ellenére, hogy kis harckocsi... De pl. hozzám képest nehéz harckocsi, mert én vagok 73 kg ő meg 3000 kg felett van...

Szeritem a könyv címe hibás...
Vag aki jobb nelvtanból az segítsen ki: nehézharckocsi vagy nehéz harckocsi?

Számvéber Norbert írta:


Nálam is ugyanez a probléma mutatkozik 101.Légideszant. De a többi Puedlo kiadótól származó könyvnél nem, csak ennél az egynél.

Hibás a könyv? Pedig te is a szerzője voltál Norbi...

Na de segítsetek már mert beleőrülök. Nehéz harckocsi vagy nehézharckocsi?

Mert már abban sem vagok biztos hog fiú vagok-e vag lán...

Szerintem mindkét formában helyes.

Puffneki... Norbi! Te vagy minden esélyem.. nehézharckocsi vagy nehéz harckocsi?

Mostantól már gyűjtöm a könyveidet!

HunBütyök írta:


Teljesen jó az okfejtésed. Szerintem is \"nehézharckocsi\". Ez olyan mintha a \"nehézvíz\" helyett \"nehéz vizet\" használnánk.

Bazooka Joe írta:


A könyvnek több szerzője volt. A Tasról szóló rész oké, a múzeumos rész elmegy, az alkalmazásról szóló részért jótállok. Sajnos a műszaki/technikai/fejlesztési részt viszont sokan kritizálták. Egy mérnök végzettségű olvasó pl. 60 oldalas recenzióban kritizálta azt a fejezetet...

101.Légideszant írta:


Kicsit későn kezdted... A könyveim 90 százaléka már nem kapható.

Számvéber Norbert írta:


Na akkor mégis jogosan furcsállottam a címet... Én mondjuk mikor-hogy írom... de általában egbe, nekem úgy áll nyelvemre... nehéztüzérség, könnyűharckocsi... bár a tábori tüzérség és a közepes harckocsi nálam is külön van...

Na de miénk a legszebb és legnehezebb nyelv nemde?

Én a Líra könyvesboltban kb.:3-4 könyvedet láttam,és amúgymeg meglehet venni őket az antikváriumban(egy kis szerencsével),és amúgy még ígyis csak 13 éves vagyok.

Most olvastam Agathe Cristie könyvét, Gyilkosság meghirdetve. Óriási meglepetéssel olvastam arról, hogy évekkel a II. vh. befejezése után Angliában még jegyrendszer volt és tilos volt az élelmiszer kereskedelem magánszemélyek között. Ez erősen emlékeztet a Rákosi féle kötelező beszolgáltatásokra.

Most olvastam Agathe Cristie könyvét, Gyilkosság meghirdetve. Óriási meglepetéssel olvastam arról, hogy évekkel a II. vh. befejezése után Angliában még jegyrendszer volt és tilos volt az élelmiszer kereskedelem magánszemélyek között. Ez erősen emlékeztet a Rákosi féle kötelező beszolgáltatásokra.

Az USA-ban még a háború is után a feketéket hivatalosan utálták.

Egy újabb Számvéber Norbert könyv elolvasva: Az alföldi páncéloscsata. Puedlo Kiadó, 2007.
A mű a Páncélosok a Tiszántúlon c. könyv átdolgozott, kibővített második kiadása, 208 oldalon, 5 fejezetre ( plusz befejezés és a függelékek ) tagolva, jól átlátható formában.
Az első két fejezet a páncéloscsatát megelőző eseményeket - Arad majd Nagyvárad környéki harcok -, a szemben álló felek jellemzését ill. terveit mutatja be.
Már itt is részletes és alapos leírást kapunk a harcokról, amit korabeli visszaemlékezések színesítenek.
A következő 3 fejezet a páncéloscsata nagyváradi, debreceni és nyírségi szakaszát tárgyalja, napi szintre (csatanapok) lebontva. A hullámzó, változatos harcok, az érdekes visszaemlékezések sora fogyaszthatóvá teszi ezeket a részeket is. Külön kiemelném, hogy a szerző bátran véleményezi a két oldal vezetőinek döntéseit ill. nem feledkezik meg - annyi más páncéloskönyv szerzőjétől eltérően -, a légierők szerepéről sem.
A végén még egy elemzést olvashatunk a csata kimenetelének kérdéseiről, majd többségében ritkán látott képek, egy sajnos az előző kötethez képest megkurtított függelék (táblázatok), részletes és jól átlátható térképek, végül pedig az irodalomjegyzék következik, emelett persze a több mint 1200 lábjegyzet, a levéltári források hosszú sora is mutatja a komoly szakmai teljesítményt.
Összességében nyugodtan kijelenthetem, hogy ez egy alapmű, ami megkerülhetetlen minden a témával foglalkozó kutató/olvasó számára, élvezetes, gördülékeny, szakmailag hiteles, bátran ajánlható olvasmány.
Értékelés: 8,5/10
(Fél pontot fentartottam egy még ennél is több szovjet forrást felhasználó mű számára, fél pont levonás a helyenként kissé elhanyagolt magyar vonatkozások miatt, fél pont mert hibák, hiányosságok, ellentmondások, megkérdőjelezhető következtetések azért vannak, lájegyzetekben, irodalomjegyzékben, táblázatokban, térképeken és elemzésekben egyaránt, ezek egy része, ráadásul már az első kötetben is jelen van... Ezekbe belemenni nem akartam mert már így is hosszú voltam, de igény szerint kitárgyalhatjuk )