Sziasztok!
Előre bocsátom: nem szoktam Leo Kesslert olvasni. Most már legalább azt is tudom, hogy miért...
Elolvastam a szerző "Vér és jég" című könyvét. Csodák csodája: nem mérgelődtem rajta. Inkább röhögtem, nem keveset. Ez annyira rossz, hogy már jó. Íme egy rövid idézett a műből:
"− Törzsőrmester!
− Uram?
− Maga szerint melyik lehet nehezebb? Két nehézgéppuska vagy egy Páncélrém?
− Biztos, hogy a két nehézgéppuska − felelte a törzsőrmester.
− Meg tudná mondani, mennyi lehet a súlya egy Páncélrém vetőcsövének?
Schulze tudta, hogy a Sólyom a Németország egyik legújabb titkos fegyverének számító, hátrasiklás nélküli, kézi gránátvetőcsőre gondol.
− Körülbelül ötven kilóra saccolom, uram − válaszolta bizonytalanul.
Habicht eltöprengett a feleleten.
− Túl tekintélyes súly ahhoz, hogy egy ember cipelje. − Végignézett Schulzén, és az öles termetű tiszthelyettes látta a foga fehérjét felcsillanni torz mosolyából. − Persze egy ilyen melák fickónak, mint maga, meg se kottyanna, ugye, Schulze?
− Jesszusom − káromkodott az orra alatt a törzsőrmester −, menten összecsinálom a gatyámat!"
Ötven kg-os páncélrém, ja persze. Ezek után már semmin sem csodálkoztam...