Tadeusz Rolskinak a Fehér sas kék mezőben az nagyon jó. A másik nagy kedvencem a Kardhal Kilbrackentől. Kár, hogy a tankosok nem írtak ilyen visszaemlékezéseket. Guderiánnak az Achtung Panzer az alapmű. Olyan alapelveket fektetett le benne, amelyeket akkor rajta kívül senki nem is sejtett, de a világháború bebizonyította mennyire igaza volt.