Talán már itt is leírtam, de inkább kétszer, mint egyszer sem...
Szóval, ami alapján \"lehúzok\" vagy dicsérek egy-egy könyvet, az az alábbi rendszeren alapul.
Van egy százalékban kifejezett saját, szubjektív értékelési módszerem. Ez messze nem azt jelenti, hogy valami abszolút értéke lenne az adott kiadványnak. A vizsgálat alapvetően négy szempontból áll:
1. Szakmai hitelesség: Indokolt-e a téma, vagy lerágott csont? (Ezzel együtt ezredik, régi hibáktól és tévedésektől hemzsegő könyv a kurszki csatáról például csakis alacsony százalékértéket kaphat, bármilyen érdekes is a téma.) A szerző saját gondolatait osztja-e meg velünk, vagy ollózta őket másoktól? Alaposan feldolgozta-e az adott témára vonatkozó szakirodalmat, vagy négy könyvből írt egy ötödiket. Folytatott-e alapkutatásokat (levéltárakban és/vagy a terepen), vagy inkább csak a már megjelent publikációkból merített? A szakmai hitelesség látható jele a hivatkozó jegyzetapparátus. Ennek hiányában egy publikáció nálam maximum 90% lehet.
2. Szaknyelv használata: A hadtörténetírásnak is megvan a maga szaknyelve, amely 80 százalékban az adott korszak katonai szaknyelve (minden hadviselő fél szaknyelvét figyelembe kell venni!). Ha egy hadtörténeti munkának készülő írás szerzője ezt nem ismeri vagy nem használja, nem hadtörténeti munka szerzője. A szaknyelv kifejezései kor és nemzet függvényében változhatnak. Például a II. vh-ban a szovjetek magasabbegysége a németeknél seregtest volt. A szovjetek harckocsihadtesteket szerveztek, a németek páncéloshadtestet. A magyar szaknyelv „harckocsi” szava szakirodalomban nem helyettesíthető a „tank” szóval, de a páncélossal vagy a páncélozott harcjárművel már igen (bár ezek tágabb fogalmak).
3. Új tudományos eredmény(ek): az adott mű szerzője ad-e újat? Vagyis közöl-e új adatsorokat, tényeket, megközelítéseket, elemzéseket, esetleg korábbi állításokkal vitába száll-e? Ha nem használ jegyzetapparátust, ez nem derülhet ki, mert saját kutatása nem lesz elkülöníthető a mások már megjelent tudományos eredményétől. Ha használ jegyzeteket, de nem hivatkozik levéltári anyagokra, akkor csak nehezen lehet újat adni (azért nem kizárt). Amelyik munka szerzője levéltári kutatást nem használ, nálam 90%-nál jobbat nem kaphat.
4. Használhatóság: olvasható szövegtükör, átlátható szerkezet, mutatók (indexek), tartós kötés, jó papírminőség, tartalmas függelék, felhasznált források és irodalom jegyzéke, térképek és fényképek kellenek egy jól használható publikációba.
A hadtörténetírásban is vannak műfajok:
- lexikonok, adattárak, típuskönyvek,
- kézikönyvek,
- monográfiák, tanulmánykötetek, hosszabb önálló tanulmány könyv formában,
- összefoglaló munkák (szintézisek),
- népszerűsítő munkák (általában jegyzetapparátus nélkül),
- visszaemlékezések, memoárok.
Az olvasmányosság az első három műfajban nem számon kérhető. Az összefoglaló munkák annyival olvasmányosabban, hogy igyekeznek nagy ívű következtetéseket levonni, mellőzve a sokak számára megerőltető adat- és tényfeltárást. A népszerűsítő művek és a visszaemlékezések, mivel a fentieknél szélesebb rétegnek szólnak, eleve olvasmányosabban íródnak.
Ami szerintem a Hajja-sorozatból megéri az árát, következő (nem tetszési sorrend!):
- Karl Bahm: Berlin, 1945 (85%)
-Stephen Walsh: Sztálingrád, 1942-1943 (88%)
- Leo J. Daugherty: A vietnami háború napról napra (87%)
- Duncan Anderson: A birodalom bukása (86%)
- Matthew Hughes-Chris Mann: A német páncélgránátos (89%)
- Leo J. Daugherty III: Az amerikai tengerészgyalogos (87%)
- Christer Jorgensen-Chris Mann: Harckocsi-hadviselés (80%)
- Will Fowler: D-nap. Az első 24 óra (90%)
- Andrew Wiest-M.K. Barbier: Gyalogos-hadviselés (78%)
- Az ardenneki offenzíva. Szerk.: Danny S. Parker. (75%)
- Harcok Normandiában. Szerk.: David C. Isby. (86%)
- Michael Reynolds: Acélpokol (85%)
- Michael Reynolds: Az ördög segédtisztje (91%)
- Michael Reynolds: Acélemberek (92%)
- S. Hart-R. Hart: A Waffen-SS fegyverei és harceljárásai (87%).
A II. vh témakörében a Magyarországon eddig megjelent könyvek közül nálam a legmagasabb értékelést kapott könyv, az Robert (J.) Kershaw: Háború virágfüzérek nélkül (A Barbarossa-hadművelet, 1941-42) című könyve a maga 96%-ával. A szerző Hídfő címen megjelent másik könyve az arnhemi csatáról ezt is verné, csak sajnos abban nincsenek lábjegyzetek.