portillo írta:


Én egy regényt olvastam tőle, Menekülés a Birodalomba címmel... Nem volt rossz. De nem hagyott bennem nagy nyomot.

hm... de továbbra sem tudok napirendre térni azon, hogy a németek megelőztek engem a harcjárműlexikonban...

Bár én magam vagyok egy harcjárműlexikon. És előttetek ez a lexikon mindig nyitott lesz.

Amúgy kinek kedvence a világháború legismertebb tehergépkocsija a Vard LaFrance 1000!



Ez a Shermant is úgy húzta mint foxi a papucsot...
Egyszerűen imádom.

Nem hiszed el hogy olvastam??

Ezt most mire írtad?

HunBütyök írta:


Szerintem a német eredeti sem egy igazi szakmunka. Néhány soros ismertető van csak minden járműhöz. A fordítás elég gyenge lett, sok helyen újra kellett fordítani. Ám a német szövegben is voltak apróbb pontatlanságok. Nem tudom, hogy szándékosan vagy véletlenül, de a könyvből kimaradt a Tiger E!

Zeki hozzészolásához irtam

Számvéber Norbert írta:


A fordításokkal kapcsolatosan:

Számtalan esetben vagyok kénytelen megtapasztalni, hogy azok minősége annyira silány, hogy legfeljebb arra alkalmasak, hogy felhívják a figyelmet egy-egy eredeti - eddig (legalább számomra) ismeretlen - szakmunka meglétére.
A sajnálatos az, hogy az eredeti munkák egy jelentős része pedig elérhetetlen, vagy csak nagy nehézségek és hosszas utánajárások után, sokszor csak nagy költségekkel beszerezhetők.

Mi módon lehetne elérni azt, hogy jelentősen csökkenjen a - nem is tudni mi okból - értékelhetetlen minőségű fordítások száma?
Ez azért is fontos lenne, mert az idegen nyelvek biztos ismerete - pláne szakmai színvonalon - nem igazán jellemző a magyar közönség részéről.
Ha pedig ez meg is van, akkor sem várható el, hogy jelentős számban kutassák meg az eredeti műveket.

A másik terület, ahol egyre inkább tapasztalható a magukat (szak)fordítóknak minősítő emberek kártétele, azok a TV-k népszerű tudományos ismeretterjesztő csatornái.
Az valami elképesztő, hogy olyan képtelenségeket adnak - nyilván a szaklektorálás hiánya okán - a kommentátorok szájába, hogy pl. szakaszoknak, századoknak, ezredeknek vannak hadosztályai, és nem fordítva, hogy őrmesterekből őrnagyokat \"csinálnak\", hogy pl. a repülőgépek kormányműveit sem képesek pontosan definiálni, vagy a magyarban kísérőként jelzett repülőgépeket pl.: \"oldalszárnynak\", vagy egyéb képtelenségnek titulálják. De ugyanilyen képtelenségek tömegei vannak ezekben a műsorokban bármely harceszköz, vagy harceljárás, tekintetében, a földrajzi helyek definíciója stb. tekintetében is.
(Ezért aztán át szoktam kapcsolni az angol nyelvű kommentre, de ezt a többség nem teheti meg.)

Tettem kísérletet arra, hogy megkeressem a History channelt, felajánlva néhány területen a lektorálási segítségemet, de még csak el sem érhetők, se címük, se e-mail elérhetőségük nincs.
Nyilvánvaló az, hogy gazdasági okból törekszenek az olcsó fordításra, de éppen a hitelességüket veszítik el az ilyen nívótlan munkával.

Miképpen lehetne ezeken a siralmas állapotokon változtatni?

Tudom, hogy ezek a műsorok csak érintőlegesen tudományos minőségűek, de az ismeretterjesztés szakmailag megalapozott színvonala - szerintem - nem elhanyagolható igény, hiszen ez az alapja minden későbbi elmélyült érdeklődésnek, a valóság feltárásának.

Látsz-e arra valami esélyt, hogy ezen a téren rendezetté lehessen tenni a helyzetet?<br><br>Szerkesztette: Hajcihő, Időpont: 2010-05-03 12:03

sajnos igazad van... a legtöbb ilyen jelleg könyv(!) sem ad megfelelő válaszokat, vagy téves adatokat közöl, a tv műsorokról ne is beszéljünk...


én akkor akadtam ki leginkább, amikor egy TV műsorban a Pz VI B- ről volt szó, és szinte végig párducokat mutogattak, olyan kommentárral, hogy az oldalpáncélzat vastagsága elérte a 200 cm-t XD szerintem millimétert akart mondani, de mind1, mert úgy is teljes képtelenség

Melezor írta:


Egyetértek. Tömegesek ezek a marhaságok.

Hasonló csodát mondtak valamikor tavaly a Tigris lövegével kapcsolatosan is, amikor közölték, hogy annak kalibere 80 cm, vagy amikor géppuskát géppisztolynak kommunikálnak, és fordítva.
De pisztolyt ágyúnak, ágyút pisztolynak, 50cm-es kaliberűnek az USA repülők géppuskáit, \&quot;hátsó szárnynak\&quot; a vízszintes vezérsíkot, és egyéb zseniális megnyilvánulásaik is vannak.

A szószerinti fordítás idiotizmusának a csúcsteljesítménye a History beindulásának idejéből, hogy konzekvensen \&quot;kakasülőnek\&quot; minősítették a pilótafülkét (cockpit).

Arról ne is beszéljünk, hogy a birtokviszonyokat sem képesek tisztességgel fordítani, és nem tudják hogy az of a követő alany birtokát jelöli. Így lesz pl. a harmadik ezred második századából a második század harmadik ezrede.

Súlyos.

Hasonlóan \&quot;sziporkázó\&quot; tájokoztatás, amikor arról értesülhetünk, hogy a kobrabeli vadászgépek gépkarabéllyal voltak felszerelve, vagy a szovjetek lengyelek elleni agressziójában részt vettek T-34-esek.

Sajnos nem csak nyelvi és szakmai problémákkal állunk szemben, hanem az esetek többségében a profitorientált mentalitás száműzi a tudományos igényességet, és populista hanyagsággal interpretálja az adott témát a nagyközönség számára. Ergo minél jobban fogyaszthatóvá, eladhatóvá teszi az adott könyvet/dokumentumfilmet.

viperahal írta:


A profitorientáltság itt csak annyiban tettenérhető, hogy nem fizetnek meg szaklektort az ilyen információhordozók kiadásánál, sugárzásánál.
Ezért is gondolom, hogy valamiképpen szabályozni kellene azt a produceri tevékenységet, amely ezeket jellemzi.

Pl.: Tilos lenne szaklektor nélkül bármiféle tényirodalmat, akár eredeti mű, akár fordítás az, szaklektori ellenjegyzés nélkül kibocsátani.
A szaklektor tevékenysége pedig kontrollálható lenne azáltal, hogy szakjegyzékből lehetne kiválasztani, és minden munkáját ellenőriznék.
Ha pedig olyan munka kerülne ki még ennek után is a kezei közül, amelyik nem felel meg a szakmaiságnak, akkor kikerülne a jegyzékből.
Ezt pedig nem vállalná, hiszen ez egyet jelentene azzal, hogy nem lenne jövedelme, mert nem kapna munkát.

Hasonló módon kellene eljárni az akár sugárzásra, akár kiadói terjesztésre szánt (DVD) vizuális kiadványok forgatókönyvei tekintetében is.

Ennek az alapjait már nem kell megteremteni, mivel az Országos Széchenyi könyvtárnál létezik a köteles példányok leadásának - törvényben szabályozott - gyakorlata, csak annyiban kellene ezt módosítani, hogy tényirodalom esetén a forgalmazás, sugárzás engedélyköteles lenne, ezt pedig a lektori nyilatkozattól tennék függővé.

Hadd hozzam fel a magam példáját egy műfordítás kapcsán:

A cégem kiadott egy hiánypótló munkát, mégpedig kódex minőségben, gazdagon illusztrálva, \&quot;Mabinogion, walesi regék\&quot; címen.

Csak a megelőző levéltárazási munkákra fél évet fordítottunk, a fordítás helytállósága érdekében pedig - pl.: a fegyverek elnevezéseinek pontos fordítása tárgyában - igen kiterjedt szakmai egyeztetéseket, nyelvészeti elemzéseket folytattunk, mind magyar, mind angol nyelvterületen, belevonva a munkába nemzetközi szaktekintélyeket is.
Természetesen a könyvet elláttuk forrásmegjelöléssel, jegyzetekkel és kiejtési útmutatóval is.
Nagy örömömre azóta már történészek is használják forrásmunkaként a könyvet.

Sajnos nem vagyunk elegen, akik igényesek a nevükkel fémjelzett munkákra, ezért lenne szükség arra, hogy bármilyen nem fikciós kiadvány esetében szabályozva legyen a kiadványok szakmai minősége.

Számvéber Norbert írta:


Kimaradt belőle? Ez lesz a kedvenc könyvem! Végre Tigrismentes könyv! De én is ki akartam hagyni, szerintem tőlem lopták az ötletet!

Kedvenc tévés hibám: az Abrams harckocsi tudtátok, hogy 76,2 mm-es géppuskát használ???

A hadtörténeti szakirodalom erősen összetett műfaj. Nem minden reprezentánsán számonkérhető a lektorálás. A népszerűsítő munkák esetében például a világon sehol sem divat a szakmai lektorálás. A magyar hadtörténeti könyvkiadás mintegy 80 százaléka viszont inkább a népszerűsítő (képes, könnyen emészthető szövegű, nagyalakú) kategóriába sorolható. A szó szoros értelmében magyarországi hadtörténeti szakkönyvkiadás külföldi eredeti alapján csak elvétve fordul elő.
A kiadók felelősségét abban látom, hogy nem a hadtörténész szakma ajánlásai alapján \&quot;honosítanak\&quot; egy-egy külföldi kiadványt, hanem saját belátásuk és üzletpolitikájuk alapján. Főleg a \&quot;best-seller\&quot; műveket fordíttatják magyarra. Egyetlen példa: David M. Glantz 1941-1945 közötti keleti fronttal foglalkozó tengernyi kiváló művéből eddig csupán egyetlen egyet adtak ki magyarul.
A német nyelvű második világháborús szakirodalom (nem a neonáci legendagyártásra gondolok!) szinte tabunak számít a hazai kiadók számára.

A hiteles információ-átadás egyik alapja a jegyzet-apparátus. Én csak azt sorolom a szakirodalom kategóriába, amelyben hivatkozó és magyarázó jegyzetek vannak. Az már mindegy, hogy ezek láb- vagy végjegyzetek. Amiben nincs jegyzet, az csak népszerűsítő kiadvány lehet!!!
A másik beszédes körülmény az, hogy a feltüntetett források milyen arányban levéltári (tehát elsődleges) források. Minél nagyobb ez az arány, az anyag annál újszerűbb.

A különféle tematikus tv-csatornák ügye régi lemez. A legtöbb esetben maguk a szerkesztők sincsenek tudatában a kapitális marhaságoknak. Amíg nézik az emberek, nekik megfelel.

Csatlakozom az előttem szólóhoz!

Kedves Norbert!

Egyetlen vesszőnyi vitám sincs veled (mitől is lenne?). Pusztán a kitörés lehetőségét keresem az igénytelenségből, és a megoldást keresem, hogy azokat az elképesztő méretű fehér foltokat, amelyek a szakirodalom magyar nyelvű kiadása terén fennállnak, miképpen lehetne betölteni.

Véleményed szerint, lehetséges-e az, hogy egyfajta \&quot;kiváló áruk fórumát\&quot; azaz szakmai ajánlást lehessen létrehozni, amely előtérbe helyezi a minőségi munkákat, és leminősíti az igénytelen profitbóvlit?
Úgy vélem, ha erre lenne mód, akkor ez - pontosan az üzleti érdek mentén - rászoríthatná a kiadókat, hogy - egyrészt a népszerűsítő, ismeretterjesztő munkák szakmai minőségét növeljék, másrészt a közönség feltámasztott igényessége alapján, érdeket generáljon a szakirodalmi munkák magyarítására.

Valami olyan \&quot;egyszerű\&quot; megoldásra gondolok (természetesen momentán ötlet szintjén), hogy pl. ezen a felületen egy önálló címszó alatt, minősítő ajánlásokat lehetne megfogalmazni, egyrészt a legegyszerűbb (pl. 1-5 csillaggal jelzett) módon, másrészt -idővel - akár indoklást is lehetne fűzni a minősítéshez.
A minősítést magát pontos kritériumok alapján lehetne megtenni, így nem szubjektív alapon történne az, és ezáltal súlyt adna a rendszernek.
A minősítésen belül önálló kategóriákat lehetne képezni, a népszerűsítő, ismeretterjesztő munkáknak és a szakirodalomnak.

Nyilván ez önmagában nem váltaná meg a világot, de legalább iránymutatásként és ösztönzőként szolgálhatna.

Hasonló ajánlási rendszert lehetne alkalmazni a DVD-n forgalmazott és a sugárzott anyagok tekintetében is, és az összes kiadót és a tematikus TV csatornákat egyaránt lehetne e-mailben értesíteni, egyrészt arról, hogy a mű felvételt nyert a minősítő táblázatra, és, hogy milyen minősítést kapott.

Amennyiben ez a kvalifikáló fórum képes lenne jól funkcionálni, ezen keresztül megerősödni, akkor - úgy vélem - arra is lehetne ereje, hogy ajánlásokat tegyen mind az ismeretterjesztő, népszerűsítő kiadványok, mind a szakirodalmi fordítások, és az eredeti munkák terén új művek megjelentetésére.
Vélelmezem azt is, hogy ebben az esetben támogatást lehetne kapni bel-, és külföldi tudományos műhelyektől, közösségektől, sőt - jó eséllyel - alapítványi támogatásokat is lehetne szerez(tet)ni a szerzők, fordítók, kiadók számára.
Ugyanígy alkalmassá tehető lenne ez a rendszer arra, hogy - ajánlásai révén - minősítse a szerzőket, fordítókat, előnyhöz juttatva az elmélyült ismeretekkel, tudással rendelkezőket, valamint, hogy - akár - pályázatok kiírásában működjön együtt, nyújtson segítséget.

Úgy vélem, hogy a II. világháború oldal ennek kiváló hordozója lehetne, főképpen akkor, ha annak szakmaiságára egyre inkább odafigyelnének.

Mi a véleményed, van-e rá esély, hogy egy ilyen jellegű platform megvalósuljon?
Érdemes-e - nem csekély - szellemi munkát belefektetni, ráfordítani ennek megalapozásába, kialakításába?

Abban, gondolom nem lehet vita közöttünk, hogy égető szükség lenne a szakmai irányultságú anyagok minőségének javítására, na pláne a szakirodalom bővítésére, mind fordítások, mind eredeti művek által.
Engem - és gondolom minden józan érdeklődőt - eredendően dühít az igénytelen bóvlik, és a különböző, na pláne a neonáci legendagyárak termékeinek elburjánzása ezen a területen.
Jó volna tenni valamit ellene, és valódi értékek publikálását elősegíteni.

Üdv: Hajcihő<br><br>Szerkesztette: Hajcihő, Időpont: 2010-05-04 12:51