Itt nem is csupán a második világhábrúról van szó:

a televbízók megveszik halom pénzekért az acsi szemetet és azt vetítik le a tv csatornákon. Régen szenzációs filmeket készített maga a magyar televízió is!

Most őszintén.. Zekinek már írtam msn-en... Nem lehetn elegalább egyí icipici filmecskét készíteni Hunyadiról? Mátyás királyról? Rákócziról? Vak Bottyánról? Klapka Györgyről satöbbi satöbbi.... Az év 365 napjának minden estéjére születhetne egy film annyi hősünk, csatánk, történelmi momentumunk volt és annyi zseniális filmtéma mind-mind. Helyette azonban van Pacific...

Bazooka Joe írta:


Hát akkor - szokásomhoz híven - némi oppozícióba kezdek, amit nem fogtok tudni hova tenni, mert már megint egy elfogulatlan nézőpontból fogok véleményt alkotni.

Én nem néznék sokkal szívesebben magyar katonákról szóló filmeket, mint mondjuk németekről, amcsikról, japánokról, angolokról, vagy akár zulukafferekről szólót, hanem - ha a film jó és hiteles - ugyanolyan szívesen, mint a többit.
Ha meg nem jó, akkor egyikről szólót sem.
Valóban kevés II. világháborús katonai témájú film van, de azért van.
Sajnos, volt 40 évünk, amikor erről vagy nem lehetett filmet készíteni, vagy csak negatív beállítottságút, és csak néhány tudta ezt a megközelítést kijátszani úgy, hogy még csak szokványos \"vörös farkot\" sem csináltak hozzá.
(Tudjátok egyáltalán, hogy mi az a vörös farok?)

Az \"A tizedes meg a többiek\" pontosan azért jó film, mert egy valóságközeli aspektusból mutatta be a kor emberét, ezen belül pedig az egyszerű katonát, amint a legfontosabb feladatának a túlélésnek akart megfelelni.
Még a hülyéknek ábrázolt alakok sem sértő módon vannak benne megjelenítve, hanem kellő empátiával.
Ettől klasszikus a film, és az is marad.

Sajnos tényleg nincs valós eseményeket feldolgozó korszerű filmünk, sőt, semmilyen sincs, mert egyszerűen nincs rá pénz, és - ha tetszik, ha nem - a magyarok hősiességéről nem lehet optimista, pozitív végkifejletű filmeket készíteni, abból az egyszerű okból, hogy a világháborút elvesztettük.
Tehát a filmesek, akiknek bizony a nézettségre, azaz a bevételre is oda kell figyelniük, nem kapkodnak a téma után.

Igen, a magyar katonák hősiesen és bátran küzdöttek, és erőn felül teljesítettek, mert olyan szar, alkalmatlan, elavult felszereléssel küldték őket harcba, hogy az maga volt a népirtás.
Ez az akkori politikai elitünk \"dicsősége\".
Ezt a dicsőséges hagyományt folytatta azután a nyilas kormányzat, újabb magyar katonák ezreit hajtva a vágóhídra.

Igen, az egyes katona, az egyes alakulatok hősiességéről lehet filmet készíteni, de az mindenképpen csak valamiféle ballada lehet.

Ha veszítettek, hiába tartottak ki hősiesen, akkor azért, ha győztek, itt a győzelmen a túlélést, a morálisan helyes, ámbár akkor katonai és politikai bűncselekménynek minősülő szembeszállást választották, az is tragikus, mert miközben magyar értékeket mentettek meg, ha akarták, ha nem, az országra húzták 40 év kommunista alapú diktatúráját, azaz egy \"késleltetett\", de igencsak tartós tragédiát.

Tehát ezekből az eseményekből egy filmes \"piacot\" kreálni, szinte lehetetlen, hacsak nem hamisítjuk meg a történelmet, mert arra ugyan van vevő, de ez a lakosságnak csak ostoba, ezért szegény és piaci értéket sem képviselő töredéke.

Következik ebből, hogy jó, történelmileg megalapozott, művészi értékű, katartikus, és mindezek okán élvezhető és tartalmas filmet készíteni hatalmas, és rendkívül nehéz, ezért aztán költséges és kockázatos feladat.

Az pedig nem igaz, hogy a magyar hősiességről ne lehetne írni, arról beszélni, azt dicsőíteni.
Csak éppen - pontosan a háború elvesztése okán - minden ilyen hősiességnek tragikus és végsősoron negatív kicsengése van, és mint ilyen csak kritikával állítható példaképként az utódgenerációk elé.

Sajnos te is, és a rendszerváltás óta felnőtt generációk mindegyike abban a - történelemoktatásunk szégyeneként detektálható - ismerethiányban szenved, ami képtelenné tesz benneteket az objektív, ám mégis nemzeti öntudatú történelemértékelésre.
Vagy - az oktatási anyag felszínességével - elfogadjátok (na nem te) az - egysíkú - \"bűnös nemzet\" alapállást, és nem tudtok mit kezdeni az ennek ellentmondó tényekkel, vagy átcsapva ennek az ellenkezőjébe, elvetve a történelem fősodrának valóságát és igazságát a bűnös eszméket, és azok követőit kritikátlan, ország-, és világmegváltó hősöknek hiszitek és deklaráljátok.
Mindkettő rombolja a magyar nemzetképet, a magyarság megéléséből származó valódi nemzeteszményt.
A politikusaink pedig - mindkét oldalról - kihasználják ezt a leegyszerűsítő, demagóg és populista megközelítést, még rá is erősítenek, és ezekkel a primitív, felszínes áligazságokkal operálva, még a lehetőségét is elveszik a történelem, ezen belül a valódi magyar identitás, és az ezért - akár tudatosan, akár ösztönösen - küzdő hősök tiszteletének, az összetartozás-tudatunknak a lehetőségét.

Nos azt senki nem mondja (egy rövid ideig a \"kedves\" Rákosi elvtárs hívei mondták, de ők is abbahagyták)? hogy a magyar katona náci lett volna (ők ugyan fasisztát mondtak, de ez csak frazeológiai különbség), azonban a mai magyar értelmiség is (márpedig valamit filozófiailag helyretenni az ő dolga), zavarodottan áll a Honvédség II. világháborús szerepének a morális megítélése előtt.
Az ok túl egyszerű.
Egy agresszív háborúba bekapcsolódott vesztes ország(vezetés), és a katonák személyes bátorságának, hadi ügyességének, rátermettségének, hősiességének, a morálfilozófiai ütközését nehéz kiegyensúlyozottan feldolgozni.

A probléma az, hogy MINDEN hősies és eredményes katonai tettünk a háborúnak a szenvedésnek a meghosszabbodását eredményezte.
Az pedig belátható, hogy a szenvedések meghosszabbodásának a dicséretét zengeni morálisan nem vállalható feladat!

Tehát a kérdés az, miképp lehet a katona - vitathatatlan - hősiességét anélkül dicsőíteni, hogy a háború politikai elhibázottságának állítana az alkotó dicsőítő emlékművet?

A győzteseknek könnyű dolguk van a saját hőseik megjelenítésével, hiszen egy morálisan helyes cél érdekében léptek fel, és a katonáik abban tanúsítottak hősiességet. Így aztán nincs morális dilemmájuk.
Mi több - az idő múlásával - egyre inkább megengedhetik maguknak, hogy a bűneikről is egyre valósághűbb és feltáró filmeket készítsenek, hiszen ez nem fogja az érdemeiket kisebbíteni, sőt meg fogja erősíteni a világot abban, hogy egy jó eszme győzelmét szolgáló háborút vívtak, és a tisztességüket is erősíti az ilyen megjelenítés.

A mi gondunk az, hogy mi a mai napig nem számoltunk el Magyarország történelmének sötét lapjaival, a vörösterrortól, 1989. október 23-ig, azokat sem történelmileg, sem lelkileg nem dolgoztuk fel, így aztán nem is látunk tisztán.
Ezért aztán képtelenek is vagyunk a hiteles, tisztességes korábrázolásra.
Ennek oka pedig az általunk \"vezetőink\"-nek titulált politikai elitünk önérdek vezérelt ellenállásán túl, a két szélsőség populista történelemszemlélete, azaz az alulművelt, leegyszerűsítő, önálló gondolkodásra vagy saját képességei, vagy neveltetése okán képtelen, vagy a kritikai gondolkodást elfogultságból elutasító tömegei lehetetlenítik el.

Így aztán vagy ne készít az értelmiségi elit, azon belül is a minősíthető képességű művész filmeket a kor magyar katonáiról, vagy - a valamelyik oldal kiszolgálójának beállt - álértelmiségi készítene valamiféle propagandafilmet.
De ez utóbbitól - szerencsére - nem kell tartani, mert ezt - ismét csak józan önérdekből - semelyik üzleti kör nem finanszírozza meg.

Következésképpen még egy darabig el fog tartani, amíg tartalmas, izgalmas, a valóságot feltáró és pozitív kicsengésű magyar film fog készülni a Honvédség II. világháborús szerepéről.

Ennek egyik - látható - előfeltételeként, el kellene tűnnie Magyarországról, a szélsőségek, a náci eszmények, a náci erő és erőszak iránti rajongás egy jelentős részének, mert amíg ez nem marginalizálódik, addig esély sincs arra, hogy valódi, és tisztességes műalkotások kerüljenek ki az alkotók kezéből.

Azért van olyan autentikus filmes alkotó, aki - igencsak pontosan, tisztességgel, és dokumentarista pontossággal - foglalkozik a magyar katonákkal és tetteikkel.

Sára Sándornak hívják, és érdemes az összes - sok száz órányi - alkotását végignézni.

Ma már - korlátozások nélkül - lehet.

És igen, ahogy Bütyök mondta, változtatni kellene ezen az egészen, csak éppen nem olyan egyszerű, egyoldalú választ adó módon, ahogy Bütyök gondolja.

No. Elnézésedet kérem, hogy komolyan vettelek, és ezért - egy értelmiségi szintű - elemző, és a legkevésbé sem egyoldalú válasszal untattalak.

Üdv: Hajcihő

művésznő írta:


Ezt nekem is mondtad?

HunBütyök írta:


Látod? Ebben maradéktalanul igazad van!

Csak éppen nem egy politikai pannót kellene csinálni belőlük, mint ahogy a Hídembert azzá tették!

Az egy technikailag csodálatosan kiállított, de mind forgatókönyvében, mind dramaturgiájában, mind a szerepjátszás ideológiai elfogultságában, egy vásári giccs, egy politikai felfogás volt!

Moderálva, bár hogy ide mit írjak helyette?<br><br>Szerkesztette: Zeki, Időpont: 2010-04-24 14:45

Nekem annyi ötletem van, hogyan lehetne a magyar filmiparban alkalmazni a haza szót. Nem pedig ilyen Valami Amerikát, Üvegtigrist kiadni. Egy történelmi film, a hazáról, valamilyen korból...

Hajcihő írta:


Nem hinném, hogy egy tartalomba, azaz a gondolataimba jogodban állna belepancsolni.

Lehetőséged persze van rá.

Ami moderálható az az etikátlan, vagy törvénysértő megnyilvánulás, nem pedig valakinek a gondolati szabadsága.

Túlbuzogsz.

művésznő írta:


Anyámasszony katoinái?! RÖHEJ! Nem akarsz a szórakoztatóiparban fellépni ezen megnyilvánulásokkal? Inkább lenne ott keresnivalód, mint itt.

Igen képzeld Ms. Vicc, hogy tudom. Szerintem itt az emberek 90 %-a tudja, mivel szeret a katonai történelemmel foglalkozni...

Egyébként ha legközelebb írok, csak a pontosság kedvéért Mrs.-t vagy Ms.-t használjak? Bár ahogy látom egy férfi se lenne aki 2 hétnél tovább el bírna viselni, úgyhogy valószínűsítem, hogy a Ms. korrektebb használnom.<br><br>Szerkesztette: Bazooka Joe, Időpont: 2010-04-24 17:11

Bazooka Joe írta:


Szerintem ez az összeférhetetlenség nem igaz, aki egy kicsit liberálisabb,liberális értékrendet képvisel, esetleg nem ért annyira a világháborúhoz, az még nem jelenti azt összeférhetetlen,házi sárkány. Nekem pl. személy szerint jobban bejönnek az ilyesmi rózsaszín világban élő lányok, akik liberálisabbak,mindenben a jót látják úgy ahogy van... a szélsőjobbos bakancsos, kicsit sötétebb rasszista csajszik nem nagyon érdekelnek, valahogy ez az egész nem illik a női nemre . Katonai cuccok, stb....

Mars a dühöngőbe!

Hajcihő írta:


Nem! Amennyiben nem vezényel az anyukád, hogy \&quot;asztalhoz, kész az ebéd\&quot;!

Zeki írta:


Nem is vitázom veled, valóban szükség volna erre.
Ami a probléma gyökerét illeti, az ott kezdődik, hogy a mai napig nem történt meg a múltunk elfogulatlan tisztázása, mégpedig a XX. századi történések tekintetében.
Ezért aztán a történelmi értékeléseink, akármelyik korról, propagandisztikusak, és nem megalapozottak lennének.
Márpedig az ideológiai propagandánál veszélyesebb dolog kevés van, talán csak az atomfegyverek.

Ha sikerülne egy ideológiai propaganda nélküli történelmi filmet készíteni, akkor annak lenne közönsége is, márpedig a bevételi szempontk a filmiparban nem mellékesek.

Ameddig azonban ilyen nincs, addig nem lesz egyéb filmünk, mint az Üvegtigrisek, meg a Valami Amerikák, amik - nem mellesleg - szintén bemutatják a ma magyar társadalmának egy-egy nem éppen dicső szeletét.

Ez önmagában nem lenne baj, mi több, szükség is van rá.
Abban viszont egyetértünk, hogy nem elég.

Bütyök \&quot;nosztalgiázott\&quot;, hogy annak idején az MTV mennyi jó kis TV sorozatot is készített.
Ez így igaz. Csakhogy azóta már NEM két tévécsatorna van magyar nyelven, hanem kb. olyan negyven, tehát a közönség is megoszlik.
Márpedig egy-egy műsor elkészítését a reklámbevételekből finanszírozzák.

Alapvető példa a két legnagyobb kereskedelmi adón menő szennysorozat, aminek milliós nézettsége van, és ami helyett akár történelmi filmet is lehetne csinálni, de magyarázd ezt meg a producereknek és a befektetőknek, akik a pénzt adják hozzá!
Bizony, erre nem költenének!
Túl kockázatos.

Persze összehozhatnánk egy \&quot;nemzeti\&quot; magántévét, és ott készíthetnénk akár történelmi sorozatokat is, csak éppen miből?

Ki dobná össze rá a pénzt?
Egy \&quot;Barátok közt\&quot;-nek pl. a napi forgatási költsége úgy 30 millió körül mozog, na ezt szorozd meg szépen a kb. 250 adásnappal, és leülsz!

Mondjuk én megfinanszíroznék egy 12 részes sorozatot. Eddig még - elvileg - menne is a dolog, de mit csinálna az a TV a többi 238 adásnapon, főműsoridőben?

Egy Vacsoracsata stábköltsége, és gázsija napi kb. 10 millió!

Egy Győzike show nevű cigányutáltató műsor havi költsége olyan 40 millió!

Egy ótvaros dokumentumfilmecske 4-5 millióba kerül!

Ha össze akarod tartani a műsorfolyamot, és nézettséget is akarsz, akkor előbb-utóbb megveszed a bugyuta sokszor több évtizedes amerikai filmeket, mert azokat harmincasával adják, fillérekért!

Aztán kimész a szinkronstábbal Romániába leszinkronizáltatni (előtte valami katasztrofálisan rossz műferdítővel olcsón lefordíttatod), majd amatőr, de méginkább dilettáns \&quot;színészekkel\&quot; leszinkronizáltatod, és azért ott, mert Romániában ez ÁFA mentes, tehát rögtön 25%-ot spórolsz, aztán ezeket a nyálakat beteszed a műsorba.

Hírszerkesztőséget nem tudsz fenntartani, mert annak napi költsége 10 milliónál indul.

Szóval, hogy is csinálnád mindezt?

Hogyan lehetne egy értékes műsorú TV-t összehozni, netán csak egyetlen sikeres nagyfilmet?
Ez utóbbinak a költsége úgy 3 milliárd körül lenne, és ez olcsónak számít a kosztümös történelmi filmek kategóriájában, a nemzetközi összehasonlításban meg pláne!

És akkor megint csak visszatértünk a kérdéssor elejére: Hogyan is képzeled, hogy pártideológiai elfogódottság nélkül, valós történelmi konklúziókat megfogalmaztatva készüljön el a történelmi film?

Te személy szerint, el tudod fogadni, ha az ideológiai beállítottságodnak nem megfelelő az a valóság, amelyet a történelem, és ezen keresztül a film tükröz?
Hát a másik, a harmadik, a sokadik ember?

Ezért kellene végre \&quot;rendbetenni közös dolgainkat\&quot;.

Ugye, ez nem megy máról-holnapra?

És akkor még néhány konkrét adat:

Három éve össze akartam rakni egy TV adót, mert megkerestek vele.
Úgy, hogy a teljes technikai háttér már ki volt építve, létezett a teljes stáb, csak az adó beindítása bagatell négy milliárdba került volna.
És ebben még nincs benne a sugárzási engedély!
A havi technikai, személyzeti költségeket úgy száz millióra becsültük.

Szóval? Ötleteim nekem is vannak, de miből lehet ezt finanszírozni?
Pedig nekem talán még némi anyagi erőm is van, de ezt végigvinni az maga a tönkremenetel biztos bevételi források nélkül.

Tudod, a világ már csak ilyen.

Ja! És nekem se tetszik!

művésznő írta:


Nem vezényel, bár megtehetné a nagyasszony a maga 90. évével, és én engedelmeskednék is neki, mert imádom!
De nálunk az inas gongat, hogy tálalva!

Bazooka Joe írta:


Hmmm... Ha most annyit írok, hogy bárdolatlan vagy, akkor udvarias vagyok.

Az ilyen megnyilvánulásokra apám sokkal közvetlenebbül reagált:

1.) A világháború előtt úgy megverte az illetőt, hogy vért vizelt.
2.) A kommunista rezsimben, amikor már ennek a fajta megnyilvánulásnak \&quot;divatja\&quot; volt, pusztán szóban fejezhette ki a nemtetszését, az alsóbb néposztályok hasonló \&quot;modorral\&quot; bíró tagjaival szemben, hogyaszongya : \&quot;Bunkóparaszt!\&quot;

Én azonban mindezt nem mondom, csak gondolom.

Hajcihő írta:


Helyes, helyes... de gondolom önálló férfi lettél már és nem a mama kenyerét pusztítod. (Esetleg mások esznek már a te asztalodról.)<br><br>Szerkesztette: művésznő, Időpont: 2010-04-24 18:43

Majd ha kiveszed a mondanivalódból a trágár, szabályzatnak nem megfelelő kifejezéseket, akkor nem moderállak.<br><br>Szerkesztette: Zeki, Időpont: 2010-04-24 18:47