Magdi néni elesett
Azt még én is láttam....
Koszta nézd meg ha van felesleges időd, kell a személyes vélemény is

Zeki írta:

És akkor föl állt és ment tovább vagy nem?

kommentálja palik laci.

Panzer nem is tudtad Magdi néni elhunyt
A Pacific 7 - néhány jó jelenetvolt benne, ami már igazán lekvárt volt.

Ez ***** jó, portillo!

Nagyon jó!!

Zeki írta:

Hát nem nézem a sorozatot hála az égnek hogy nem tudok róla.

Na megnéztem a Pacific 7. részét nem volt rossz de jó se eddig a 6. rész ami egy nagyon jó rész szerintem de ez se volt rossz.

Elég jó rész ez is.

koszta írta:


Eléggé pontosan felidézi egy valódi harci helyzet körülményeit.
Amit egy film képtelen érzékeltetni, az a szagok, ízek.
Elhihetitek, hogy attól válik egy ilyen szituáció elképzelhetetlenül rémületessé, igazivá.

Tudjátok, ami visszaadhatatlan, az a vér, a lőpor, a szétfröccsent emberi belsőségek, az égő hús, fém, fa, a vértől nedvessé váló föld, az izzadtság, a rothadó hullák, a hányadék, az üzemanyagok bűze, ami egy elképzelhetetlen szageleggyé áll össze, és ami megszokhatatlan.
Ha feltámad a szél, és egy pár pillanatra elfújja ezt a bűzfelhőt, és a - majdnem tiszta - levegőből szippantasz egy pár lélegzetvételnyit, és utána újra elborít ez a hihetetlen rothadásbűz, az újra és újra képes elképesztő undort kelteni.

Az ember orra érzéketlenné válik - amennyire csak lehet - ezekkel a szagokkal szemben, de állandóan ki is tisztul, mert azzal védekezik az orrod a szagokkal szemben, hogy állandóan taknyos vagy, de ezt kiköpöd, kifújod, mert nem kapsz levegőt, és utána megint az orrodban, a szádban érzed a szagokat, amik ízekké is válnak és nem tudsz menekülni tőle.

Ez párosul egy állandó szomjúsággal, mert taplószáraznak érzed a szádat, de mégis állandóan köpködnél, hogy kiűzd a szádból a halál, a rémület ízét.

Szóval valami hihetetlen érzés, és nincs film ami ezt visszaadná.

Az adrenalintól egy állandó keserű ízt érzel, és erre jön az összes többi, az édeskés hullaszag, a vér vasszaga, a lőporfüst keserűsége, a föld agyagíze, stb.

Benned van a vadállat menekülési és gyilkolási ösztöne együtt.Egyszerre, riadt vagy, és dühös.
Próbálsz nem gondolni semmire, ami rémítő, próbálod a látványt természetesnek venni, közben érzed, hogy ez nem természetes.

No ez az, és még így is csak felszínesen körülírva, amit egy film sose fog tudni visszaadni.
De sose éljétek meg.

Azok a tizenéves, vagy húszas éveik elejét élő srácok a legkevésbé sem akartak meghalni!
Baromira dühösek voltak, hogy ez bármelyik pillanatban megtörténhet velük!
Gyűlölték az egészet és undorodtak tőle.

Ez nem a vidám dísszemléről szól, ragyogó egyenruhákban.

Ha nézitek a sorozat következő részeit, vagy bármely háborús filmet, dokumentumfilmet, gondoljatok erre.
Talán sokkal jobban megértitek a háború iszonyatát.

Azért amikor a kavicsot dobálja a japán fejébe, kissé elborzasztó jelenet... Legalábbis ezt úgy elképzeltem valóságosan (persze az is más, mint a valóság), és hát a hideg összefutott a hátamon... Meg úgy belegondolni, hogy az ember pihen, és körülötte rothadó hullahegyek... Brrrr...

Én láttam, de különösebb érzetet nem adott, maximum az undort. De az egész film alatt, a \"mi történik végre\" játszódott le bennem. Nem egy jó film, más filmekhez képest alul marad nagyon. Csak a saját részeihez lehet viszonyítani igazán, és ott eddig a 6-7 volt (ismétlem a többi részhez képest) jó.

koszta írta:


Nem más. Az ember ha háborúzik, különb dolgokat is művel, és nem tartja megvetendőnek.
Alapvetően megváltozik az erkölcsi érzéked. Egészen egyszerűen elfogadhatónak tartod, és elfogadod, hogy ölj, és, hogy semmi nem furcsa abban, amit csinálsz.
Nem kicsit megőrülsz, a szó köznapi értelmében.
Egyszerűen áthágod a hétköznapok erkölcsi normáit.
Egy ilyen magatartás pedig nem több, mint egyfajta - cefetül morbid - szórakozás.
Egészen egyszerűen nem érzed másnak!
Ha évek múlva visszagondolsz rá, akkor meg rohadtul nem érted magad, és képtelen vagy megmagyarázni, hogy vetemedtél ilyenre!

A hullahegyek meg - önmagában - nem \"zavarnak\". Azok - csak úgy - vannak, mint a táj \"természetes\" részei.
Az élők sokkal jobban zavarnak. Azok megölhetnek. Ezért hát az érzékszerveid egyrészt tökre el vannak fásulva, másrészt meg úgy ki vannak hegyezve, mint egy csorda riadt nyúlé.

Ha megeszel egy marék apró szöget, akkor lehetnek ezt megközelítő rémálmaid. De még akkor is csak közelítesz hozzá.

Az egyik őrület az, amit akkor nem is érzékelsz, hogy - amikor éppen nyugalomban vagy - akkor is annyira félsz, amit a civil életben el sem tudsz képzelni!

És amikor kikeveredsz a harc körülményei közül, és biztos leszel abban, hogy soha többé nem kell ezt átélned, akkor zuhan le rólad ez a leírhatatlan félelem, és valami olyan zsibbadt bambaságba vált át, ami napok, hetek alatt múlik csak el, és áll be a normális nyugalom szintjére. Addig nézel ki a fejedből, és nem is érzékeled valóságosnak a világot.
De van akinél ez megállíthatatlan zokogásban vezetődik le, van akinél tomboló dorbézolásban, de az érzet az mindenképp egyfajta kábaság, és valahogy kívülről érzékeled önmagad.

Viszont \"teljesen normális\" soha többé nem leszel, a reflexeid egy pillanat alatt képesek - évtizedek múlva is - háborúsan reagálni!

Na. Kb. ilyen a dolog. Pontosan nem lehet leírni, csak átélni. Azt meg nagyon ne akard!

Zeki írta:


Pedig nagyon pontosan ábrázolja a harci helyzetet. Ők sem tudják, hogy mi történik, és - valahogy - nem is kíváncsiak rá. Egy dolog jár mindenki fejében, amilyen gyorsan csak lehet, elkotródni onnan!

Az a helyzet, hogy minél pontosabban ábrázolják a háború valóságát, annál kevésbé emészthető az a civil néző számára.

Melletted szétrobban valaki, lelövik, leszakad valamelyik végtagja, stb. Te meg úgy érzékeled, mintha kívülről néznéd. Csak egy dolog jár a fejedben, hogy megúszd. Ott, abban a pillanatban. Semmi más nem fontos, ami nem veled történik!

Hát persze, hogy unalmas! Nincs benne hősiesség, nincs benne pátosz, csak teszed a dolgod, hogy túléld. Ezért aztán ölsz, és vigyázol a bajtársadra, mert fontos a számodra az élete, hogy ő vigyázhasson rád.
De ez nem látványos, még akkor sem az, ha a vér az égig fröccsen. Ez csak úgy van.
Nincsenek stratégiai megfontolások, ravasz tudatos taktikák, csak ösztönös elemek, és imádkozol magadban, hogy amit megtanultál kiképzésen, az ösztönösen megmentsen a haláltól, vagy - amitől még jobban félsz - a sebesüléstől, és ezért megpróbálod a legjobban ellátni a feladatod.

Aztán, ha a nagy gyilkolás után még ki is tüntetnek érte, akkor te vagy az aki ezt a legkevésbé sem érti.
Nem érzed magadat hősnek, hiszen úgy érzed, hogy a hős az, aki bátran teszi a dolgát, miközben te úgy féltél, hogy az elmondhatatlan.
Ezért még - legbelül - szégyelled is magad, hogy kaptál egy plecsnit.

A helyzet meg - ott a harcmezőn - vagy rettenetes, vagy dögunalmas. A kettő között nincs átmenet.
Az egész dolog nem emberi. Vad és idegen.

Hát, ha jól ábrázolják a dolgot, és a dramaturg nem akarja feldobni valamiféle civil maszlaggal, akkor a háborút így kell ábrázolni.
Aki meg ül a TV előtt, vagy a moziban, az meg unatkozik, hiszen ő szórakozni akart!

Szóval igazad van. Mint \"szórakoztató\" film, bizony a Pacific pocsék. Mint ábrázolás, hiteles. Már amennyire lehet.

hallod vízipisztoly! te élvezed amit csinálsz? mert én nagyon nem xD

esküszöm kínkeserv minden túlagonizált körmondatodat olvasni, pedig én igazán szeretek olvasni...

egy jó fantasy-ért ölni is tudnék, de ez se nem fantasy, se nem jó

tudom, ha nem tetszik, ne olvassam, de azért na! nehogy már a vadásznál legyen a gépkarabély, a nyuszi meg bazookával szaladgáljon

(ha érted a hasonlatot, akkor egy sztár vagy, mert én nem értem:))