Bazooka Joe írta:


Kösz Joe, megnézem.

Kösz de már láttam őket a Kelly Hősei a kedvencem.A Katonák voltunk pedig a legjobb vietnami háborús film bár a legjobb az igazi azt viszont csak hajcihő látta.

panzer2 írta:


Vietnam még a filmekből is borzalmas, nem hiszem, hogy élőben meg szerettem volna tapasztalni.

panzer2 írta:


Én nem nevezném legjobbnak, pusztán a valóság - egy általam látott - szeletének.
és qrva ronda volt!

Ez mindent elárul.
Augusztus 20-án nem tudom tévézni fogok-e - a Kelly hősei az egyik legjobb vh-s film - ki tudja, az embernek viszont csak egy élete van.

Hajcihő írta:


És mi a véleményed az Apokalipszis most-ról?

Roland írta:


Azt, hogyha csak annyira lett volna gyetva a háború, amit abban láttam, akkor szívesen cseréltem volna velük!

Hajcihő írta:


Na és A szarvasvadász?

A vietnámos filmek közül még egész jó az Acéllövedék is.

Roland írta:


MINDEN háborús film legnagyobb hibája, hogy nem mutatja be a tényleges körülményeket.
Nem is teheti, mert - egyrészt - sokkot kapnának tőle a nézők, másrészt meg szétunnák az agyukat.
A háború ugyanis kb. 90% unalom, ezzel kombinált permanens félelem, 10 % akció, amiből mindössze néhány pillanat a tényleges, aktív harccselekmény.
Persze ez a néhány pillanat, akár órákig is eltarthat, de ennek a ritmusa sem felel meg az izgalomra vágyó nézőknek.
Egészen egyszerűen visszaadhatatlanok a lelkiállapotok, a várakozás, a szagok, az ízek, de még a színek sem, és pláne nem az a perspektíva, amiből a katona látja az egészet.
Nem adható vissza a sereg parancsrendjének a következménye, az, hogy ebbe hogyan illeszkedik be a katona, vagy hogy akar lazítani rajta, stb.

Összegezve egy háborús film, egyfajta pillanatfelvételek sorozata, egy \"demo\", és nem a háború valósága.
A háború egyáltalán nem \"izgalmas kaland\", hanem egy rohadt kemény és mocskos meló, amit el kell végezni.
ha jól dolgozol, van esélyed, hogy túléld.
Ha nem, akkor sokkal kevesebb.
A háború az ölés professziója, és a túlélés művészete.

Hajcihő írta:


Ez teljesen igaz.
De egy pillanat felvétel is leírhatja az általad felsorolt tényezők többségét, igaz, elég kevésnek sikerül.
Egész jól visszaadja például az Őrület határán c. film.

Roland írta:


Közelíti. De hidd el, hogy akik átéltük, még mindig érezzük benne a \"szépítést\".
És sose tapasztald meg az igazi élményt.
Valóban elveszíteni a haverod, akivel pár perce beszélgettél, egészen más, mint elképzelni, hogy milyen is lenne az.
Valóban végigélni azokat a gondolatokat, érzelmeket, amik kavarognak benned, más, mint amikor elképzeled, hogy milyen is lenne, ha át kellene élned.
Ez visszaadhatatlan. A zsenik se képesek rá. Egyszerűen lehetetlen.

Hajcihő írta:


Hát, ez így igaz.
De még lesz egy-két ügyes próbálkozás. A filmipar vetélkedése gondoskodni fog róla.

Jól mondjátok, a film nem tudja átadni azt amit az ember érez, gondol. Jómagam első lépcsős laktanyában szolgáltam Baján. Ez azt jelenti (és ezt azért írom le, mert látom sok fórumozó milyen fiatal), hogy háború esetén egyből menet van. Akkor tört ki a Dél-szláv háború, mikor voltam. Mint fiatal srácok feküdtünk a körletben málhazsák bepakolva. Három nap teljes HKSZ (harckészültség) volt feszültség. Lényeg más átélni benne lenni. Ennek ellenére persze az eddig leírt filmek jók, elgondolkoztatóak, némelyik mókás, vagy éppen megható.

Atek72 írta:


Természetesen egy filmtől nem lehet elvárni hogy teljesen letükrözze a valóságot. A feszültséget, izgalmat, azt az érzést amikor a szíved dobszóló módjára kalapál, a borzalmakat...
Ennek ellenére szívesen veszi az ember, ha egy ügyes próbálkozás tűnik fel. Pl: A bombák földjén. De meggyőződésem, hogy a közeljövőben a II. világháború is terítékre kerül Hollywoodban.