Engem is, lehet meg is nézem a Bl-meccs előtt.

HunBütyök írta:

Én meg most szedtem le az általad ajánlott Ambush, Tali-Ihantala párost, holnap esti programnak a kettő közül valamelyik előjegyezve

És a Napola - A Führer elitcsapata című filmről kinek mi az általános véleménye?

Nem láttam de valami bibsi boxoló van benne nem? Evidens hogy ha letölteném már landolna is a Lomtárban.

Én sem láttam, boxolós filmeket nem igen nézek, de ahogy olvasgattam róla inkább a fiatalok agymosásán van a hangsúly, elég sok ilyet láttam már, de azért egyszer majd erre is sort kerítek.
De ha már agymosás, ma éjjel kedvenc Naplóm lesz: Kisvilma a tv2-n, sztálini SZU minden rémtette feltárul benne, háttérben meg zajlik a vh, nagyon jó kis film...

HunBütyök írta:


Sz..r lehet ilyen előítéletesen élni...
A Napola szerintem nagyon jó film. Olyan, mint A híd (Die Brücke).

Gumináciknak persze nem ajánlom egyiket sem.

Moscow írta:


Szerintem jó film.

Akkor sem kedvelem az ilyen elfogult filmeket...

Nem előítélet, hanem a pozitív diszkrimnináció az amit nem kedvelek. Egyenlőtlenség az egyenlőség nevében.

HunBütyök írta:


Ha saját bevallásod szerint nem is láttad a filmet, akkor hogy alkothatsz róla véleményt? Eszem megáll, komolyan.

Jelenleg kedvesem, munkám, anyám ápolása és a munka itthon kiteszi időm nagy részét, a többit kikapcsolódásra fordítom, ami marad. Sajnos díjnyertes filmekre nincsen időm. Meg amúgy is ritkán nézek filmeket. A Jöjj és láss volt az utolsó film amit megnéztem két hete... Azóta nem néztem filmet...

Mondjuk egy Hunyadi Jánosról filmre, vagy egy Rákócziról szóló filmre bizonyára szakítanék időt...

Tali Ihantala 1944 finn film 2007-ből.
Sok jót nem tudok írni róla, talán a legfontosabb csatájukról akartak egy Cornelius Ryan-féle filmet forgatni, mérsékelt sikerrel.
A cselekmény nehezen követhető, a különböző történeteket nem igazán sikerült összefűzni, szereplőkről meg nem is nagyon lehet beszélni...
Ami jó az a szokásos: ritkán látott felszerelések, a vh jórészt ismeretlen része tárul fel, van néhány látványos és jó csatajelenet, ennyi.
A többi viszont botrányos, néha nem tudtam hogy sírjak vagy nevessek egy-egy jelenetnél...
A vége felé egyre több a bevágott fekete-fehér eredeti felvétel, ami mondjuk érthető egy légitámadásnál, de hogy már egy szobában ülő rádiósra sem tellett a költségvetésből...
Egy 10/10-es dramatizált dokumentumfilmet lehetett volna kihozni ebből, narrátorral, még több archív felvétellel, de ez így filmnek-dokfilmnek is kevés.
Ajánlom a hadtöri, haditechnika és a finnek szerelmeseinek, a többiek inkább kerüljék

Még annyit, hogy a magyar felirat kritikán aluli aki teheti válasszon más nyelvet.
Persze minden kritika ellenére bár csak egy hasonló színvonalú film készült volna nálunk az elmúlt húsz évben a honvédeink harcairól...<br><br>Szerkesztette: karoton, Időpont: 2011-03-10 14:32

Na persze, mert a Ryan közleány jobb meg a Lótakony.. ne viccelj már... istencsászár a Tali-Ihantala!

Ízlések és pofonok...
De ha bizonyos - általam szalonképtelennek tartott -jelzőkön túl is kifejtenéd a véleményedet egy-egy alkotásról, akkor talán könnyebben megérteném mi is számít jó filmnek, ez - hangsúlyzom szerintem - nem volt az...

Na leírom például... az európai háborús filmek nagy többségének, ellentétben az amerikai filmek mézes-mázos maszlagjával sokkal árnyaltabb és kiforratlanabb jellemrajzai vannak. Az amerikaiak leragadtak a szuperhősök a gonosz világuralmra törő ellenség ellen részeknél, néha egy-eg yhatásvadász klisét puffogtatva vagy drámai helyzetet teremtve, esetleg a nézőktől főggően csinálnak filmet. Egyszerű recept alapján dolgoznak.
Egyszerű sztori, drámai központi téma (lásd Ryan közleán ymegmentése, amikor egy rakat katonát megéri-e feláldozni egy emberért), nagyon eltérő, markáns karakterek, hatásvadász elemek...
A film a nézőknek készül, és minél nagyobb bevételre törekszik. Spielbergre ez az alkotási mód méginkább jellemző. Az amerikaiak nem készítenek jó filmeket alapvetően, hanem tudják hogy mi kell a népnek.
Az európai filmek kicsi tmások, a Finn filmek sé még ide sorolnák jópár keleti filmet is sokkal méásabbnak hatnak. Olyasmi lehet az egész, mint amikor a rendező fordítva áll a dolgokhoz (ez az amit én szeretek zenében, játékban, filmben egyaránt): csináljunk egy filmet az 1944-es eseményekről, olyat ami reális, megmutatja a dolgok valóját, és nem rágógumi... Nincsenek szuperhősök a szó szoros értelmében, a költői kérdések abszolút hiányoznak vagy nagyon elhanyagolhatóak, amiket a nézők utána órákig kérdezgetnének saját maguktól. A jelenetek nem hatásvadászak, inkább tragikusak. A poénok, ha vannak, aprók, sok esetben elsőre nem is tűnnek annak. Szereplők szinte arctalanok, csak azt látjuk minden, hogy bár harcolnak, vitézül állnak szemben az ellenséggel, igazából nem mások mint eszközök, bábok, üres \&quot;számok\&quot; a hatalom kezében.
Azt mondják nekik, hogy menni kell, akkor menni kell... ennyi.

Igazából a finnek például totál más szemszögből készítik filmjeiket... Úgy képzeld el az amerikai filmeket mint egy kínai olcsó cipőgyártó céget... ha az emberek a magas sarkú cipőt szeretik, amin piros masni van, akkor holnaptól magassarkú cipőt gyártunk piros masnival 1000 Ft-ért... mert az kell a népnek...
A finn filmek olyanok mintha egy cipész mester méregdrága de az örökkévalóságnak készített elnyűhetetlen cipői lennének... Nem a tömegtermelés és a \&quot;mocsár\&quot; kiszolgálása a cél, hanem az alkotás. Hogy olyat csináljon amit eddig még senki, és amiből csak egy van. És ha meglátják azt a cipőt valakin akkor tudják, hogy ezt ő készítette. Na ilyen film a Tali-Ihantala is a sok \&quot;mocsárlakónak\&quot; készített Hollywoodi gumirudi mellett... A tali-Ihantalát sosem játszották nálunk, nem kerül tmozikba, mert \&quot;csak\&quot; egy unalmas, ólcsó, jellemtelen, száraz finn film, amire senki ne kíváncsi. Van benne pár Stug III meg pár T-34 és annyi...

Annak idején a P.Mobilnak volt egy dala a Kutyából szalonna című lemezen... a Hülyeség napja... na az jól leírja az amerikai filmek 99%-át... És ez alól a háborús filmjeik sem kivételek...

Még hogy háborús!
Amerikai filmipar alapja: kutyát mondanak, macskát írnak.
A legjobban a 300 című filmmel húztak fel a legjobban. Xerxész, gondosan rendezett haj és szakál helyet, egy agyon átlyukasztgatott fakalap. Meg hogy vagy 10 maradnak a végére.
Hát, valahol ott félre tették az eszüket, vagy meg se kapták.