Na leírom például... az európai háborús filmek nagy többségének, ellentétben az amerikai filmek mézes-mázos maszlagjával sokkal árnyaltabb és kiforratlanabb jellemrajzai vannak. Az amerikaiak leragadtak a szuperhősök a gonosz világuralmra törő ellenség ellen részeknél, néha egy-eg yhatásvadász klisét puffogtatva vagy drámai helyzetet teremtve, esetleg a nézőktől főggően csinálnak filmet. Egyszerű recept alapján dolgoznak.
Egyszerű sztori, drámai központi téma (lásd Ryan közleán ymegmentése, amikor egy rakat katonát megéri-e feláldozni egy emberért), nagyon eltérő, markáns karakterek, hatásvadász elemek...
A film a nézőknek készül, és minél nagyobb bevételre törekszik. Spielbergre ez az alkotási mód méginkább jellemző. Az amerikaiak nem készítenek jó filmeket alapvetően, hanem tudják hogy mi kell a népnek.
Az európai filmek kicsi tmások, a Finn filmek sé még ide sorolnák jópár keleti filmet is sokkal méásabbnak hatnak. Olyasmi lehet az egész, mint amikor a rendező fordítva áll a dolgokhoz (ez az amit én szeretek zenében, játékban, filmben egyaránt): csináljunk egy filmet az 1944-es eseményekről, olyat ami reális, megmutatja a dolgok valóját, és nem rágógumi... Nincsenek szuperhősök a szó szoros értelmében, a költői kérdések abszolút hiányoznak vagy nagyon elhanyagolhatóak, amiket a nézők utána órákig kérdezgetnének saját maguktól. A jelenetek nem hatásvadászak, inkább tragikusak. A poénok, ha vannak, aprók, sok esetben elsőre nem is tűnnek annak. Szereplők szinte arctalanok, csak azt látjuk minden, hogy bár harcolnak, vitézül állnak szemben az ellenséggel, igazából nem mások mint eszközök, bábok, üres \"számok\" a hatalom kezében.
Azt mondják nekik, hogy menni kell, akkor menni kell... ennyi.

Igazából a finnek például totál más szemszögből készítik filmjeiket... Úgy képzeld el az amerikai filmeket mint egy kínai olcsó cipőgyártó céget... ha az emberek a magas sarkú cipőt szeretik, amin piros masni van, akkor holnaptól magassarkú cipőt gyártunk piros masnival 1000 Ft-ért... mert az kell a népnek...
A finn filmek olyanok mintha egy cipész mester méregdrága de az örökkévalóságnak készített elnyűhetetlen cipői lennének... Nem a tömegtermelés és a \"mocsár\" kiszolgálása a cél, hanem az alkotás. Hogy olyat csináljon amit eddig még senki, és amiből csak egy van. És ha meglátják azt a cipőt valakin akkor tudják, hogy ezt ő készítette. Na ilyen film a Tali-Ihantala is a sok \"mocsárlakónak\" készített Hollywoodi gumirudi mellett... A tali-Ihantalát sosem játszották nálunk, nem kerül tmozikba, mert \"csak\" egy unalmas, ólcsó, jellemtelen, száraz finn film, amire senki ne kíváncsi. Van benne pár Stug III meg pár T-34 és annyi...

Annak idején a P.Mobilnak volt egy dala a Kutyából szalonna című lemezen... a Hülyeség napja... na az jól leírja az amerikai filmek 99%-át... És ez alól a háborús filmjeik sem kivételek...

Még hogy háborús!
Amerikai filmipar alapja: kutyát mondanak, macskát írnak.
A legjobban a 300 című filmmel húztak fel a legjobban. Xerxész, gondosan rendezett haj és szakál helyet, egy agyon átlyukasztgatott fakalap. Meg hogy vagy 10 maradnak a végére.
Hát, valahol ott félre tették az eszüket, vagy meg se kapták.

VH-s horrofilmekről mi a véleményetek?

Nekem Ilsa, az SS farkas-szukája a kedvencem!