Hajcihő írta:

Ezt mondom én is tiszta sötétek múltkor láttam egy jenki műsort és a csajok vitatkoztak hogy hol van a Szabadság szobor:laugh: meg beszéltek nekik a Polgárháborúról és nem tudták hogy melyik ott néztek hogy milyen polgár háború.

panzer2 írta:


Pontosan.

Mindenesetre nem kellene versenyezni velük hülyeségben!

panzer2 írta:


Köszönhető ez annak a médiának is ami a megemlékezőket fasisztaként és egyéb fogalmakkal írja le ám a legtöbb esetben a főbb hangadóknak még halvány lila gőzük sincs arról, hogy ezek a fogalmak miket is jelentenek, kikre lehetne használni ezeket a jelzőket stb...

Én ott voltam tegnap a megemlékezésen, a Városligetben, illetve a szlovák és román nagykövetségek előtt. Ha valamire, akkor erre kimegyek.<br><br>Szerkesztette: Bazooka Joe, Időpont: 2010-06-06 18:15

panzer2 írta:


18 éves lánnyal nem Trianonról kell beszélni, hanem mást csinálni. Történelemről, politikáról beszélgetni értelmesebb körökben érdemes beszélgetni. Bazooka Joe helyes, kár hogy nem vagyok pesti és nem tudok eljutni a nagyobb megemlékezésekhez( de talán nem sokára pesti leszek. )<br><br>Szerkesztette: portillo, Időpont: 2010-06-06 19:54

Bazooka Joe írta:


Az oka ennek az, hogy a nemzeti érzelmű emberek mellé túl könnyen csapódnak a szélsőségesek.
Mivel pedig a baloldali szélsőségesekre - enyhén szólva - nem jellemző a nemzeti érzelem, így evidens, hogy a jobboldali szélsőségesek csapódnak az ilyen megemlékezésekhez.
Mindannyiunk feladata az, hogy ezektől éppen olyan világosan elhatároljuk magunkat, mint a baloldali szélsőségesektől.
Sajnos a nemzetellenesség sokféle ruhában képes megjelenni, de semelyiknek nem szabad utat adnunk.
Ezt ugyanis, mint minden korban, és minden nemzetnél, a nemzetellenes erők - a maguk természeténél fogva - kihasználják.
Márpedig igenis a mi felelősségünk az, hogy ezt ne tehessék.
Tegnap is sikerült látnom olyan külsőségeket, amelyeket éppen a magyarság ellenségei fordíthatnak mindannyiunk ellen.
A mi hülyeségünk pedig nem mentség arra, hogy ezek a hazai és idegen senkiháziak árthassanak a nemzetünknek!
A mi erőnk ugyanis az egyenes tisztességben, a kirekesztés elutasításában rejlik.
Mi befogadó nemzet vagyunk, és ezáltal váltunk integráns erővé Európa közepén!
Újra azzá kell válnunk!
Szlovák, román, morva, szerb, osztrák ruszin, stb. szülők gyermekei vallották magukat büszkén és szívből magyarnak!
Igenis meg kell mutassuk az utódállamainknak, hogy mi vagyunk itt a valódi integráló erő, a nemzetformáló nép!

portillo írta:


Ezzel így nem értek egyet. Az én lányommal 18 éves korában, öt évvel ezelőtt, kiválóan el lehetett beszélgetni Trianonról is.
Azt pedig, hogy mást lehet csinálni egy 18 éves lánnyal, az szintén evidens, azonban ahogy a krémjét ismerem ennek a korosztálynak, igencsak megválogatják, hogy kivel is csinálnák azt a mást.
Mondjuk üresfejű pakológépekkel a legkevésbé sem, azoknak marad az éppen olyan resztli, akik még a másban is selejtesek.

Sajnos trianon megemlékezéseknél nekem is vannak keserű tapasztalataim.
Két féle ember va ilyen megemlékezésen: nagyon értelmes, művelt, jómodoró, barátságos. A másik a buta, bunkó, tahó, tapló, debil, műveletln stb stb. Ahogy hajcihő írta tényleg két szélsőség.

Pár taapsztalat.
Én 2006-7 táján voltam utoljára HVIM megemlékzésen.:

1. pár agyamanet vénassszony zászlócskákat lengetett és Kárpátiára csápolt röhögcsélve a teherkocsin ülve, mibnt valami elfuserált Budapest parádén. Jóbarátommal meg is jegyeztük, hogy le kéne őket onnan rugdosni, hogynem szüreti felvonuáson van, hanem megemlékezésen.

2. egyik ember a tömegből röpke kérdést tett fel a mellette állónak: \&quot;Te! Ez a Trianon mekkora sz*r alak lehettt már, hogy mindenki ennyire utálja!\&quot; No comment.

3. Lincshangulat. Én nemzetek Európájában hiszek. Európában minden tősgyökeres embernek helye van, sőt az európai értékrendkhez igazodni tudó kívülállókkal sincsen semmi baj. De a francia nagykövetségnél, szlovák nagykövetségnél stb. elhangzó beugatások után eldöntöttötem hogy többé nem jövök ilyen felvonulásra. Öreg vagyok én már bohócnak. Na nem a felvonulással van bajom, nem a megmlékezéssel, hanem a normális emberek közé került sok sötét bunkóval. Ezeknél az embereknél kicsit többnek érzem magamat. Valamiféle fevételi kritérium kéne hogy ki illik a közösségbe, vagy nem tudom. De így nagyon gáz az egész.

Hát azthiszem tudom kik azok, minden nemzeti rendezvényen ott van ez az értelmes kakaóscsiga mag. De a legrosszabb egy rövid vörös hajú nő meg az értelmes barátnője. Ugye volt még tavalyelőtt a melegfelvonulás, videón látszott a vörös hajú azt ordította hogy genetikai selejtek, de többször is. Ugye ki mitm ond másra, miközben mondja ő maga is az. Eléggé sok a marha, pl. a parlamentbe is be akart menni egy csorda, mer a jobbik is benn vann azér.

HunBütyök írta:


Szia Bütyök!

A tapasztalataidról:

1.) A vénasszonyok akiket láttál, ha akarták, ha nem, az úttörőmozgalomban szocializálódtak, ami az agymosás első állomása volt.
Ezek a vénasszonyok már egy \&quot;modern nemzedék\&quot; szülöttei, mindenképpen a II. világháború utáni generáció.
Bizony ők már a \&quot;beat-korszak\&quot; (\'60-as évek eleje, közepe) elejének a vidéki fiatalsága, akiket - miután a városi fiatalság, a munkásgyerekek kajakra beintettek a \&quot;pártnak\&quot; - sokkal intenzívebben kezdtek el hülyíteni, és közösségellenessé tenni, mint a városiakat, mert ez utóbbiakra már nem voltak hatással az \&quot;eszmék\&quot;.
Így aztán mire véget ért \'89-ben a \&quot;szocialista demokráciának\&quot; titulált diktatúra, már csak a felszínesség maradt meg náluk, és - az éppen aktuális hatalomnak való - megfelelni vágyás, azzal a csalódottsággal vegyítve, hogy átverték őket.
Azt már nem tudják, hogyan kell viselkedniük, hiszen sosem tanulták, csak azt tudják, hogy - önérdekből, és dühből - azt kell mutatniuk, hogy mivel, kivel szemben. Ugyanakkor ez számukra \&quot;szórakoztató\&quot;, mert annak idején azzal csábították pl. egy május 1-i felvonulásra, hogy az nem politikai demonstráció, hanem egy szimpla majális, ahol van ingyenvirsli, meg sör.
Szóval - bár teljesen igazad van - nem bántanám szerencsétleneket. A biológia törvényszerűségei szerint nemsokára kihalnak.

2.) Ez már komolyabb probléma. Ugyanakkor nem lehet egyértelműen az elmúlt rendszerre fogni. Mi több, már nem lehet arra fogni.
Ez a mérhetetlen ostobaság bizony már a jelenlegi politikai elitünk rovására írandó, mivel az a hatalmi érdekük, hogy az emberek gyökértelenek, ezáltal irányíthatók legyenek. Vagy egyáltalán nem intézkedtek abban a tárgyban, hogy (történelmi) ismeretekkel ruházzák fel a gengszterváltás óta felnövekvő generációkat (kettőt), vagy olyan - immár a másik véglet felé elhajló - hamis ismereteket adtak nekik, amelyek ismét csak a nemzeti érdekeket sérti.
Az általad észlelt figura az első kategóriába tartozik.

3.) Az előzőnek szoros következménye a megtapasztalt beugatós bunkóság. Azoknak akik ezt teszik, fogalmuk sincs arról, hogy mennyire ártalmas amit csinálnak. Fel sem fogják, hogy micsoda mély ellenérzéseket, gyűlöletet vált ki a magyarsággal szemben az a fajta magatartás, amit ezek az emberek a maguk megalázása szándékának, a magyar \&quot;übermench\&quot; tudat - hiába hamis, de általuk kézzelfogható, megtapasztalt - bizonyítékának érzik.
Ennek a viselkedésnek a gyökere pedig éppen a szélsőséges, a nemzettudatot eltorzító eszmeiség és ideológia.
Magyarország évezredes bizonyítékát adta annak, hogy integráns államalakulat, ahol a nemzethez való tartozásnak nincs származási feltétele.
Ezt az eredményt volt képes lerombolni egyrészt a jelenlegi utódállamaink XIX. századi nacionalizmusa, másrészt a mi Trianon utáni - keserűségre épített - revansra alapozott, Németországból importált, olasz allűrökkel színezett, megélhetési nacionalizmusa.
Az eredményét ismerjük. Az utóhatásait tapasztalod.
Tömeggyűléseket pedig nem lehet felvételi vizsgához kötni. Ott a felkavart szenny mindig megjelenik.
Amit tenni lehetne az az, hogy az ott lévő józanokban legyen annyi erő és bátorság, hogy ezeket a viselkedésükben, jelképeikben a konfrontációt kereső, a nemzeti érzéseket éppen az azellen felhasználni érdekelteket segítő gazembereket, vagy csak ostobákat, elhajtsák.

Az Európában tősgyökeres kifejezéssel pedig vigyáznék. Mi sem vagyunk ugyanis azok, éppen a nyugat szemében, hiszen egy évezrede így imádkoztak miattunk, ellenünk: \&quot;A sagittis Hungarorum, libera nos Domine!\&quot;
Szvatopluk utódai pedig - bár államiságuk korábban sosem volt, és éppen most kamasz - máris és joggal, tősgyökeresebbnek hirdetik magukat nálunk! Hozzájuk képest valóban jövevények vagyunk.
A lényeg azonban, mint minden államalkotó népnél - ami minden megpróbáltatás ellenére fennmaradt az évezredek folyamán - az, hogy képes legyen integrálni a területén élő népeket nemzetté.
Ilyen államok pl.: Franciaország, Anglia, a hercegségekből összeálló Németország, Olaszország, Ausztria, és igen, mi, Magyarország.
Ha végiggondolod a történelmet, csak az integrálni képes nemzetek maradtak fenn. Mint mi. Ezért aztán a XIX. század \&quot;nemzetállami\&quot; gondolata éppen ezellen, ellenünk hatott.
Jók vagyunk mi integráns, befogadó népnek, miképp a franciák is befogadták a bretonokat, gallokat, germánokat, keltákat, ibéreket stb.

Ezzel vagyunk \&quot;versenyképesek\&quot; a \&quot;színszlovák\&quot;, \&quot;színromán\&quot;, és mit tudom én még milyen színmarhaságokkal szemben!

És tényleg gáz az egész. Így, ahogy ma van.

portillo írta:


Légyszíves válogasd meg a szavaidat!
A kakaóscsigákra megalázó, ha egy szellemi színvonalra hozod ezt a tisztes péksüteményt ezekkel!

Jogos a felvetés, tényleg figyelj oda hogy fogalmazol.

Lehet, hogy felverem a port, de érdekelne a tagok reakciója. Jelzem kapott email!
Hajcihő! A tiedre főleg! Köszönöm!

&gt; &gt;
&gt; &gt;
&gt;&gt; .... 907-ben egyesült európai haderő gyűlt össze a bécsi
medencében (Bécs akkor még nem létezett).
&gt; &gt;
&gt; &gt; A hadjáratot német-római vezetéssel szervezték meg és az
akkori német császár rendelete szerint azzal a céllal,
hogy \&quot;... decretum..Ugros eliminandos esse..\&quot; azaz \&quot;
elrendeljük, hogy a magyarok kiírtassanak\&quot;.
&gt; &gt;
&gt;&gt; Ezt a nemes célt extra adag erő koncentrálásával akarták
megvalósítani mai szóval élve, \&quot;biztosra mentek\&quot;.
&gt; &gt;
&gt; &gt; Az akkori Európa viszonyai között szinte elképzelhetetlen
100.000 fő körüli létszámban gyűlt össze a csapásmérő erő.
&gt; &gt;
&gt;&gt; Még a jóval későbbi keresztes hadjáratok idejére sem
tudtak ilyen létszámú hadsereget megszervezni.
&gt; &gt;
&gt; &gt; 907 június derekán megindult a támadás, amely három
oszlopban nyomult előre a Duna vonalán. A déli parton a
\'gyengébb\', kb. 40ezres szárny; a Dunán hajókon egy kb.
10-12 ezres inváziós csoport+hadtáp, míg az északi parton
egy jó 45 ezres főerő, az elit.
&gt; &gt;
&gt; &gt; Árpád, a törzsszövetség fejedelme az egész Európára
kiterjedő felderítő hálózata miatt jó előre tudott a
készülő pusztító háborúról.
&gt; &gt;
&gt;&gt; A törzsszövetség egyesült főerejét - 40.000 lovas - négy
részre osztotta.
&gt; &gt;
&gt; &gt; Az egyenként 10ezer fős lovas egység (neve tümen azaz
magyarul tömény), régi sztyeppei hadszervezési szokás. Az
elsőt Ő maga vezette,a többit pedig fiaira bízta: Tarhos,
Üllő, Jutas. Emellett természetesen az egész hadműveletet
irányította.
&gt; &gt;
&gt; &gt; Az ellenség átkelésének és ezzel egyesülésének
megakadályozására elsőként az inváziós flotta sorsa
pecsételődött meg: gyújtólövedékekkel, tűzijáték és
viziparádé keretében technikában 100%-os, élőerőben kb.
95%os veszteséget szenvedett a hajóhad.
&gt; &gt;
&gt; &gt; Másnap az elsáncolt déli szárny kapott koncentrált,
többirányú lovasrohamokat, amelyek hatására maradéktalanul
elpusztult a 40.000 ember. A csata utáni éjjel Árpád
elrendelte az átkelést teljes csendben. Tehát átkelés a
Dunán kb. 35.000 lovassal az ellenséges sereg \'orra előtt\'
, éjszaka, tök csöndben!!! (A fantáziátokra bízom, ez mit
jelenthetett mind egyéni, mind közösségi teljesítményben,
két napnyi öldöklő csata után.)
&gt; &gt;
&gt; &gt; Az átkelés annyira sikerült, hogy hajnalban az ellenség a
felkelő napból záporozó több tízezres nyílfelhőre ébredt,
majd túlereje ellenére ismét két nap öldöklő ütközet után
szó szerint halomra pusztult a pozsony körüli síkságon. A
néhányezer fős túlélő csoport menekülés közben próbált
rendeződni, de a magyar könnyűlovasság üldözésben is
hatékony: Ennsburg váráig meglepően kevesen jutottak el. A
vár alatti síkon felvonuló magyar haderőre rátört a
királyi őrség és tartalék, de a magyar részről színlelt
visszavonulással a német üldözők csőbe futottak, mert a
környező erdőkből kitörő magyar lovasság a megforduló
főerőkkel őket is legázolta. A német császár olyan gyorsan
menekült, hogy minden értékét /még a trónszékét is!/
hátrahagyta, seregvezéreiből pedig a flottavezetőn kívül
mindenki meghalt /grófok, püspökök tucatjai/.
&gt; &gt;
&gt; &gt; A csata következménye, hogy a magyar határ az Enns folyó
lett /Ober Enns - innen a meséink \'Óperenciás tengere\'/
valamint hogy idegen sereg 130 évig nem mert Magyarország
felé fordulni. /Szent István idején először, de akkor
ugyanígy jártak, csak a Vértes hegységben. /
&gt; &gt;
&gt;&gt; Árpád fejedelem két (három) fiát vesztette, és Ő maga is
halálos sebet kapott és pár hét múlva meghalt - a hazáért.
&gt; &gt;
&gt;&gt; Eltemették tisztességgel titkos sírba, őse, Atilla
közelébe - a mai Nagykevély hegy rejtett völgyébe -
nyugodjék örök békében!
&gt; &gt;
&gt; &gt; A 907 -es pozsonyi csata hivatalos tananyag az Egyesült
Államok összhaderőnemi katonai akadémiáján, ismertebb
nevén a West Point -on. Tehát minden amerikai hivatásos
tiszt évtizedek óta vizsgázik belőle.
&gt; &gt;
&gt; &gt; És a mi történelem tankönyveink...?
&gt; &gt;

Ezután a csata után alakították ki azt a széles \&quot;Gyepűsávot\&quot; amelynek külső vonala az Enns folyó mentén húzódik. Itt volt a \&quot;határ\&quot; amit, persze később a kalandozások alatt sokszor átléptünk.


\&quot;&gt; &gt; A csata következménye, hogy a magyar határ az Enns folyó

lett /Ober Enns - innen a meséink \'Óperenciás tengere\'/\&quot;

Erről már hallottam, érdekes mi?! Ober Enns = Az Ennsen túl --&gt; Az Óperencián túl.

\&quot;&gt; &gt; A 907 -es pozsonyi csata hivatalos tananyag az Egyesült

Államok összhaderőnemi katonai akadémiáján, ismertebb

nevén a West Point -on. Tehát minden amerikai hivatásos

tiszt évtizedek óta vizsgázik belőle.\&quot;

Az elemzését ennek a csatának miért is tanítanák nálunk (általános + középiskolában)? Mindazonáltal említést lehetne róla tenni.

Egyébként az Egyesült Államokkal ne nagyon hasonlítsuk össze Mo.-t. Elég nagy a szintbeli különbség a két ország között, ahhoz hogy szinte bármilyen helyzetet vizsgálva, a mérleg nyelve, ne felénk dőljön.

-----------------------------------------

Egyébként lehetséges az is, hogy a mi TK-ink azért olyanok amilyenek, mert az USA igencsak sikeresen alkalmazza az \&quot;AGYELSZÍVÁST\&quot;!<br><br>Szerkesztette: Bazooka Joe, Időpont: 2010-06-07 23:28

Már \&quot;bocs\&quot; de az \&quot;agyelszívást\&quot;, csak annál lehet analizálni, aki hagyja! Amúgy nem a csata elemzését kellene tanítani, csak a megtörténtét illetve annak a következményeit pl.: Óperenciás-tengeren túl

Rife írta:


Szia Rife!

Előre is elnézését kérem mindazoknak, akik nem csípik, ha valami hosszasan van kifejtve, de én meg szeretek pontos lenni. Remélem, te nem fogsz morogni amiatt, hogy kitárgyalom a kérdést.

Nos, mit ír a \&quot;Magyar katona vitézségének ezer éve\&quot; című könyv 20-21-ik oldalán az eseményről.
Íme:
Még Árpád fejedelem életében ... a bajorok 907-ben elhatározták, hogy hatalmas sereggel megtámadják s ezzel egyszersmindenkorra ártalmatlanná teszik a magyarokat.
A német hadak az Enns-folyó mögött gyülekeztek s onnan három oszlopban indultak el Magyarország felé. A sereg két oszlopa a Duna két partján meglehetősen lassan közeledett, a harmadik pedig a Dunán hajózott lefelé. Mind a három Pozsonynál állapodott meg, ahol a két szárazföldi csoport elsáncolta magát, s így a kezdetben megmutatkozó támadó szándék máris elfulladt.
A névtelen jegyző elbeszélése szerint, a gyermek Zsolt (Zoltán) fejedelem nevében Lél, Bölcs (Bulcsu) és Botond intézte az ország dolgát. Ők vezették a 907-i hadjáratot is.
A magyar sereg a Vág mögött vonult fel s augusztus 8-án megrohanta Theomár érseknek a Duna
balpartján elsáncolt csoportját; folyamatos támadással, zaklatással másnapra teljesen kifárasztotta s az akkor nyomban következő általános támadással mindenfelé szét is szórta. Ott pusztult el Theomár is, sok egyházi és világi főemberrel együtt.
Augusztus 9-ről 10-re virradóban a magyar sereg átúsztatott a Dunán, s Liutpold bajor hercegnek a túlsó parton táborozó hadára vetette magát. A harc sorsát itt már az első támadás eldöntötte a készületlen s magukat biztonságban hívő németekkel szemben. A magyarok a rákövetkező napon szétverték a hajóhad oltalmára rendelt csapatokat s a hajókat is hatalmukba ejtették. Majd nyomon követték a menekülő németeket Ennsburg felé, ahol Lajos király hada várakozott rájuk, két erdő között. A magyarok egy-egy lovascsapatot küldtek ezekbe az erdőkbe, derékhaduk pedig színleg meghátrált a németek nagy hevességgel indult támadása elől. A király serege üldözésbe fogott, mire az erdőkbe rejtett magyar csapatok hirtelen előtörtek s oldalba és hátba kapták az ellenséget. Ekkor a hátráló derékhad váratlanul megfordult s rövid harc után teljesen szétugrasztotta a németeket.
A győzők most már a Lech-folyóig száguldozva temérdek zsákmányt szedtek össze s visszatérőben Regensburgnál is szétvertek egy kisebb német hadat, amely útjukat próbálta állni.
Ez a rövid hadjárat is fényesen bizonyítja őseink harci fölényét a németek fölött. Nem rohantak vaktában, a Duna mindkét partján egyszerre az ellenségre, hanem felismerve a németek megoszlásával
beállott kedvező helyzetet, egyenkint végeztek a három ellenséges csoporttal, majd visszamaradt
tartalékhadukat is tönkreverték. A Duna éjjeli átúsztatása pedig oly váratlanul vakmerő vállalkozás volt, hogy valósággal rémületet keltett a németek soraiban, akik sokkal nehézkesebbek voltak, hogysem ilyesmivel próbálkozhattak volna.

Nos, eddig a könyv, amit a Franklin társulat adott ki, két kötetben 435 képpel és 10 melléklettel 1933-ban.
Azért, hogy a könyv egyáltalán fennmaradhasson, 1949-ben ki kellett tépni belőle a méltató előszót, és a szerzők neveit is.
Úgy vélem, hogy ez jól jellemzi azt a korszakot, amely mindent elkövetett azért, hogy az ország a nép elfelejtse ősei vitézi tetteit, és ez még a mai napig sem múlt el, mert bizony ma sem érdek egy
kiegyensúlyozott, de a nemzet érdekeit, értékeit nem takargató valós történelem megmutatása.
Sajnos ma az a jellemző, hogy csak kevesen vagyunk olyanok, akik nem holmi árvalányhajas ősmagyarkodással, vagy -éppen ellenkezőleg - a magyarság értékeinek a lebecsülésével, elvetésével, hanem tudatos és kiegyensúlyozott ismeretek birtokában tiszteljük őseinket, hagyományainkat és építjük rá nemzettudatunkat.
Ma már elmondható, hogy Trianon diktátumának a talapzatán három nemzettudat-pusztító éra is
felnövekedett, az első az országcsonkítástól megkeseredett szélsőjobboldal valódi revíziót meggátló tobzódása 1945-ig, majd ennek visszájaként a kommunizmus - különböző hevességű - örjöngése 1989-ig, ezt követően pedig egy elitista álpolgári, álliberális, álkonzervatív, álkeresztény, álszociáldemokrata hatalmi elit ma is ható cinikus, ostoba önérdeke.
Mindhárom erkölcsromboló politika odahatott, és hat, hogy mi magyarok nem találjuk magyarságunknak, a nemzet kohéziójának az alapjait, és sokak közülünk - a nemes nemzet eszményei helyett - zavaros ősmagyarkodó, történelemhamisító eszmerendszerek híveinek állnak.
Már az általam itt hivatkozott könyv is - éppen elhallgatásával - történelemhamisító, mert egészen
egyszerűen kihagyja a hét törzs mellett szintén honfoglaló kabarokat (kavarokat), amely vegyes vallású, török (türk) nyelvű - muszlim, zsidó - népcsoport volt, jeles harcosokkal. (Szétvert népcsoportokból, többek között a muszlim, zsidó vegyes hitű kazárokból és berszilekből álltak össze, a mai ismereteink szerint.) Örs, Bercel (berszil), mindkettő kabar törzsnév. Egyikük muszlim, másikuk zsidó hitű közösség (nem tudjuk melyik melyik). Három törzsüknek a Bizáncban járt Bulcsú harka elmondása szerint egy főnöke volt, ők alkották a háborúban a magyarok előtt az elővédet, már 881-ben is így jelentek meg Bécs alatt. Ez a hadrend &amp;#8211; a legutóbb csatlakozott nép elővédszerepe &amp;#8211; általános szokás volt a török (türk) törzsszövetségek között.

Nos mindezt azért mutattam be, mert enélkül nehezen érthető, hogy miért is nem ismerjük a múltunkat.
Minden politikai érának érdekében állt a XX. században részben, vagy egészében elhallgatni, meghamisítani a múltunk egy részét vagy egészét. Az azóta regnáló rendszer pedig azért mutat közömbösséget eziránt, mert a múltját nem ismerő, és ezért önmagát sem tisztelő nép könnyen terelhető, mint a birkák a legelőn.

Az amerikaiaknak azonban nincsenek ilyen politikai érdekeik, amikor - éppen a maguk érdekében - gondosan felkutatják, és tanítják az egyes nemzetek legkiemelkedőbb haditetteit, így a mi 907. augusztusi győzelmes csatánkat is.

Nálunk ugyan léteznek a korról kutatási eredmények, és katonai tantárgyként oktatják is, azonban kógens magyar történelemszemlélet és történelemoktatás nem létezik, így aztán téged is a reveláció erejével ért, hogy létezett egy ilyen zseniális - Nagy Sándor gaugamélai győzelmével felérő - haditettünk.
Mi több Nagy Sándor csatájáról többet tudsz, tudhatsz, mint a saját hazád haditetteiről.

Alig néhányan ismerjük mélyebben a saját harcászati, hadászati módszereinket a különböző korokból, alig tudunk valamit arról, hogy ezek miképpen, mi célból alakultak ki, mennyiben határozták meg az egész magyar társadalom rendszerét, és mi módon hatnak még a jelenkorra is.

Százszor többet tudunk egy-egy amerikai csatározásocskáról, amelyben néhány száz, néhány ezer ember vett részt, és amelynek embervesztesége pár tíz, száz fő volt, mint a magunk hatalmas méretű harcairól.
Az előbbiekről hőskölteményeket hallottunk, filmeket láttunk (lásd pl, az Alamo-t, amely egy telepeskolónia határvillongása volt, és világméretű hőstörténetté fújták fel), miközben Európát meghódító, majd később megmentő harcainkról szinte a nullával egyenlők az ismereteink.

Mindez csak akkor fog megváltozni, ha mi magunk képesek leszünk - elfogulatlanul - megismerni, megérteni a múltunkat, képesek leszünk azt - a valódi múltat - felvállalni, és erre alapozva visszanyerni a nemzeti büszkeségünket.

Nos - momentán - ezt a keveset gondoltam hozzáfűzni a publikációdhoz.

Üdv: Hajcihő<br><br>Szerkesztette: Hajcihő, Időpont: 2010-06-08 02:24