HunBütyök írta:
Bazooka Joe írta:
Ez butaság. Mutass egy olyan hadtörténészt, aki az egész II. vh.-t oda vissza tudja. Szerintem nincs ilyen. Mindegyikük pár területre specializálódik.
Pontosan. Én pl. a technikai részt tudom csak, abból is a korai éveket. De pl. a világháborús tesztet a hopnlapon nem bírom megcsinálni.
Ahogy pl. egy harley-davidson nekm alap dolog, másnak eszéb sem jutna. Egyből mindenki leBMWzte
De ott vannak pl. a legnagybbak:
Norbert pl. a magyar és német dolgokat ismeri jól. Joe az SS-t, én a kis népeket, és a háború elejét.
Mindnekit érdekel valami és annak néz szerintem utána.
Az emberknek van egyfajta prioritása a dolgok felé. Pl. engem nem érdkel a Vadásztigris, akkor nem olvasom, de érdekel a Somua S35, azt olvasom.
Tényleg, sk repülős van itt köztünk:
volt-e nagyobb tűzgyorsaságú repülőgép géppista a MAC 34-nél? (1450 lövés/perc)
Nos nem hinném, hogy Norbert ne ismerné kellő alapossággal a II. vh. lényegi összefüggéseit és előzményeit, és ne tudná ezekben elhelyezni az általa speciálisan megkutatott eredményeit.
Ennek hiányában ugyanis nem juthatna történészhez méltó, megalapozott eredményre.
Nyilván mindenkinek megvan a maga kiemelt érdeklődési, ha meg történész, akkor a szakterülete, ez azonban csak akkor eredményez történelmileg megalapozott publikációt, ha a pontos helyére lehet tenni, a valós körülmények közé, és ezt kellőképpen indokolni is tudja a publikáló.
Ez már csak így működik.
Azt sem hiszem, hogy te pl. semmit nem tudsz a Tigrincsekről, csak éppen nem ástad bele magad, azonban ahhoz, hogy össze tudd vetni a harcértékét egy általad kedvelt harckocsival, ahhoz a Tigrincset igencsak alaposan ismerned kell, mivel ennek hiányában nincs meg az összehasonlítási alapod.
Nincs igazam?
Más: Úgy tudom, hogy a MAC 34 volt a háború leggyorsabb repülőgép géppuskája, de nem vált be, mert ennek ellenére az egy tűzcsapásnál (átlag 3 mp) leadott lőszerek össztömege nem volt elegendő arra, hogy a fémépítésű, korszerű repülőgépeket kellő eredményességgel roncsolja.
A hozzá használt 7,5-ös lőszerek súlya, sebessége, és az ebből adódó kinetikai energiája nem volt elegendő a feladathoz.
A korai típusainak hibája volt az is, hogy nagy magasságban könnyen befagyott, ezért meg kellett oldani a fűtését. Ez sikerült is, és a Morane-Saulnier MS406-osokat már ilyennel szerelték fel, de - mint fentebb írtam - a gyakorlatban nem váltak be, mert kicsi volt a kinetikai energiájuk, amit egy tűzcsapásban képviseltek.
És itt jönnek be azok a történelmi összefüggések, aminek a hiányában nem lehet megérteni, hogy miért ilyen kaliberű géppuskát terveztek a franciák, akik biztos, hogy nem voltak hülyék!
Nos a fegyvert 1931-ben az 1924-es tervezésű és 1929-ben módosított 7.5x54mm MAS lőszerre tervezték, amely lőszert a második világháborúban elavult 8mm-es Lebel puskalőszer felváltására hozták létre. Ennek ugyanis nem volt elég nagy a torkolati sebessége. A \'24-es változat sem váltotta be teljesen hozzá fűzött reményeket, ezért \'29-ben tovább gyorsították az égését, azaz a sebességét.
Az első világháborúban a francia repülőgép géppuskák a 8 mm-es Lebel lőszert tüzelték. A háború vége felé már egyre nehezebben tudtak eredményesek lenni, pl. a Fokker VII-tel és VIII-cal szemben.
A konstruktőrök úgy gondolták, hogy a nagyobb sebességű új lőszer kellő kinetikai energiával fog bírni ahhoz, hogy a légicélokat leküzdje.
Csakhogy első világháborús, vagy ahhoz közel álló szerkezetű repülőgépekben gondolkodtak, azaz elkövették ugyanazt a hibát, amit számtalan stratéga, tábornok és tervező szinte minden országban elkövetett, hogy egy múltbeli háborút akartak megnyerni, annak a tapasztalatai alapján!
Ezért olyan lőszert konstruáltak, ami 1918-ban bevált volna, és erre olyan fegyvert hoztak létre, ami ennek a feladatnak (azon túl, hogy szinkrongéppuskaként nem lehetett használni, de ez a II. világháború küszöbén, ahol is az önhordó szárnyak már elbírták a szárnyakba szerelt géppuskákat, már nem volt hátrány)tökéletesen megfelelt, de nem felelt már meg az önhordó szerkezetű fémépítésű monoplánok ellen!
Ezt aztán hiába módosították, és tették alkalmassá a nagy magasságban folytatott légi harcra is, egész egyszerűen nem volt eléggé erős ahhoz, hogy egy repülőgépet leküzdjön.
1934-ben a kalibere még elégségesnek tűnt a vegyes építésű gépek megsemmisítésére, ám mire eljött a második világháború, az élvonalbeli vadászgépek már mind fémvázas építésűek, vagy önhordó szerkezetűek voltak, és ezért ezzel a kaliberrel a MAC 34 elavulttá vált.
Tervezték, hogy lecserélik egy 11,2 mm-es változatra, de a fegyverszünetig ez már nem készült el.
Szóval volt egy cefet nagy tűzgyorsaságú, kitűnő konstrukciójú, szinte soha el nem akadó fedélzeti géppuska, csak éppen cseresznyemagokat köpködött, és ezért aztán semmire sem volt jó.
A fegyver földi változatait persze még a II vh. után is alkalmazták az első indokínai háborúban, Algériában, a szuezi válságban, és a vietnami háborúban, ott bevált, de repülőgép fedélzeti fegyverként gyenge, így alkalmatlan volt.