1. Of. ez nem a modern hadviselés hanem a II. Vh.

2. Wolf igazat adok művésznőnek honnan is tudhatná az, aki nem járt meg háborút. Minden ember különböző, ergo különbözően reagálunk a helyzetekre. De ha a háború alatt az ölést meg is szokja az ember (ami előfordulhat), a háború végeztével a \"boldog békeidőkben\" neki borzalmas rémálmai, látomásai (víziói) lennének.

Már a II. VH-ban is úgy volt ,hogy az ember vagy beletörődött az ölés gondolatába vagy összeroppant a teher alatt(és volt egy harmadik szekció aki alapból őrült volt és élvezte ezek a gyilkosok a civil életben). Már nem tudom melyik irodalmi alkotásban van az amikor egy katona hazajön a világháborúból és mivel nincs ennivalója lop aztán észreveszik megöli azt aki leleplezte és él tovább meg se fordul a fejében ,hogy ez bűntett. Meg se próbál elbújni a csendőrök elől amikor elkapják egyszerűen értetlenül áll az események fölött.Hiszen neki az volt a munkája, hogy öljön ezért kapta a pénzét ezért dícsérték meg a parancsnokai. Csak az ölés képessége ami háborúban megbecsült és elismert, az békében lenézett és üldözött. Két teljesen szembenálló dolog ez olyas valami amit nem tudunk felfogni amíg nem vettünk részt háborúban úgyhogy szerintem fejezzük ezt be ha valaki visszajön ide valamelyik frontról vagy háborúból majd ő leírja ,hogyan látja.<br><br>Szerkesztette: Oberstgruppenführer, Időpont: 2009-06-25 18:21

Bazooka Joe írta:


Mi nem a békeidőről beszéltünk, hanem a háborúban lévő katonákról. És éppen ez az, hogy minden ember különbözik, tehát lehetnek (sőt biztos vannak) olyanok, akik megszokják ezt az egészet.

Of ezzel most nem sok újat mondtál.


Wolf: én viszont a megszokás következményeiről írtam, mivel egy háború után nem áll meg az élet... vagy tévednék?<br><br>Szerkesztette: Bazooka Joe, Időpont: 2009-06-25 20:20

Egy német tiszt naplófeljegyzése: 1941. június 27-én a litván Kaunasban a német szakaszparancsnokságra érkezve egy nagy tömeget látott. Bravókiáltások és taps közepette anyukák emelték magasba a gyerekeiket, hogy azok jobban láthassanak. A betonozott tér közepén egy 25 év körüli szőke fiatalember egy hatalmas furkósbotra támaszkodott, lábai előtt 15-20 vérző, agyonvert halott, illetve haldokló. Egy slagból folyamatosan folyt a víz és mosta le a vért a betonról. A fiatalember mögött állt újabb 20 áldozat, akiket fegyveres civilek őriztek, majd egyenként, a tömeg üdvrivalgása mellett, a gyilkos husáng csapásai alá hajtottak. Amikor mindenkit agyonvert, a husángos gyilkos harmonikázni kezdett és a tömeg a litván himnuszt énekelte.

No comment.

Bazooka Joe írta:


Nem áll meg az élet. De te nem érted, hogy nem a háború utánról beszéltünk?

... nem érted amit próbálok elmondani... lehet, hogy megszokja de utána elborulhat az elméje... ha már vizsgál az ember valamit, nem úgy érdemes csinálni az egészet, hogy az ember körbejárja, és megvizsgálja a probléma kezdetétől a végéig az utat?!

De-de. Ok-okozat: mindig ez van. És a kiontott vér rászárad a gyilkos lelkére. A sírig üldözi. A gyilkosok is mondják, hogy nincs nyugtuk, ha máskor nem, hát álmukban kísértik az áldozataik.

Látom a kissé eltúlzott példámmal sikerült beindítani az életet.Az én véleményem az hogy lehet hogy megszokja az ember az ölést a tudatot hogy más ember vére szárad a kezén ezzel talán jobb megbékélni egy háború alatt de minden háborúnak vége szakad egyszer és utána lesz gyötrő az érzés hogy embert öltem....

Bazooka Joe írta:


Értem amit mondasz. De nem a háború után járunk na. Érted? Most le na tojva a háború utáni élet. És háború után is csak lehet, hogy eldurvulnak a dolgok.

művésznő írta:


Filmekből láttad mi?

Ki mint él, úgy ítél. De te Wolfi még nem éltél, úgyhogy csínján az ítélgetéssel! A vérontás nem számítógépes játék, mint amihez te szokva vagy esetleg.

Te sem tudhatod akkor, hogy mit érez az ember, mert te sem élted át. Úgyhogy akkor így le is zárhatjuk a témát.

Szoktam játszani játékokkal, és általában stratégiaival.<br><br>Szerkesztette: Wolf, Időpont: 2009-06-26 07:58

Szerintem mindenkit nyomja a lelkiismeret emberölés után, kérdés, hogy el tudja-e nyomni eléggé ezt az érzést. De egy egész életén át biztos nem (főleg, ahogy Művésznő mondta: ha másnem, álmukban).

Az a tudat hogy a saját életedet véded, később segít feldolgozni az emberölést. Mert ha te nem ölsz, akkor téged ölnek meg.