Az íjászok meg hajítógépek már rég nem jöttek a 18. 19. században

inkább a tüzérség meg a muskétások.
Én is szeretem a régi hadviselési formákat.
A II. vh-t azért szeretem jobban mert rendkívül változatos mindenre megvan az ellenszer ha más nem akkor az emberi találékonyság és kitartás. Főleg a védelmi vonalak kiépítésénél amikor: Lövészárkok,Tankcsapdák,Szögesdrótok,Géppuskafészkek,
Betonbunkerek,Aknamezők,Páncéltörő ágyúk,Beásott harckocsik,Aknavető fészkek,Légvédelmi állások. Tarkítanak egy terepet és ez még mind semmi mivel az ellenség ha jól koncentrálja erőit akkor egy ilyen jól kiépített vonalat is lazán áttörhet ilyenkor jön a mozgó tartalék és a nem közvetlenül a védelmi vonalba tartozó fegyverek: Tüzérség(jól belőve),Légi támogatás(Vadászok az ellenséges légierő távoltartására és Bombázók az ellenséges földi erők megzavarásához feltartásához),Gépesített Lövész és Harckocsizó egységek az ellenlökésekhez amennyiben az ellenség mégis áttörné a vonalat vagy tehermentesítő támadásokhoz az ellenséges támadó erők szárnyainak fenyegetésére és esetleges szétverésére.
És ez mind kell egy tökéletes védelem kiépítéséhez elképesztő, ráadásul ez mind csak fokozódik a csata nagyságától függően. Még végig gondolni is hatalmas agymunka ,hogy mit hova pozicionáljon az ember egy ilyen méretű csatában a holt terek elkerülése végett és amikor elkezdődött a harc akkor jöttek az egyéb tényezők, Katonák:Létszáma,Kiképzése,Elszántsága,Fizikai állapota,Éhsége,Felszerelése.(És a szerencse is közrejátszik persze amikor a védelmi vonal bizonyos részeire már csak a gyengébb teljesítményű Pak38-asok jutnak páncéltöréshez és pont ott jönnek a T34/85,KV-85,IS-I,IS-II páncélosok akkor a cselekvés és a tartalékok gyors pontos bevetése lehet csak ami kihúzhatja a védőket a pácból).
Ez az amiért a II.vh a kedvencem itt a legösszetettebb a harcmező. És itt számít a legtöbbet a katonai parancsnokok hozzáértése.