Metalljacket írta:
Üdvözlök Mindenkit! Most találtam ezt az oldalt, nagyon érdekes dolgokat írtatok eddig. Na de most lássuk az én verziómat!
Mi lett volna, ha Hitler egyáltalán nem támadja meg Franciaországot, hanem 1940 tavaszán a Szovjetuniót rohanja le? Szerintem Franciaország lerohanása, a stratégiai főirány rossz megválasztása okozta végső soron a német vereséget. Ha Lengyelország után továbbmennek keletre, elkerülhették volna a rettegett kétfrontos háborút.
Eddig Hitler minden blöffje bejött. Az Anschluss teljes siker, Csehszlovákiát megkapta (hátha megelégszik vele), a lengyel hadjárat bebizonyította a Blitzkrieg elképesztő hatékonyságát. Veszteség alig, a hadsereg lelkes, új diadalokra vár.
Franciaország és Anglia ugyan hadat üzent, de hát ez egy \"drole de guerre\", a franciák kényelmesen terpeszkednek a Maginot vonal erődjeiben és eszük ágában sincs hadműveleteket kezdeményezni. Az angolok a szigetükön úgy vélik, ez elsősorban a franciák ügye. Ha nekik nem sürgős...
Ha nincs a nyugati hadművelet, a flotta teljes egészében az Északi tenger kizárólagos ura lehetett volna Norvégia déli csücskétől a Finn-öbölig. Megvan épségben az Admiral Graf Spee, a Bismarck és az összes tengeralattjáró. Németország partjait egy légy sem közelíthette volna meg észrevétlenül.
A Luftwaffe rendelkezett volna majd 200 db négymotoros FW 200 Condor nehézbombázóval. Ha nincs az angliai csata, megmarad kb 3500 harci repülőgép, és elmarad a pótolhatatlan veszteség: az a közel 7000 repülőhajózó, akik nagyrészt még a Kondor légióban tanulták a szakmát a legnagyobb ászoktól.
A Szojetunió teljesen felkészületlen volt. Szálin lefejezte a hadsereget, a maradék használható erők a japánokkal harcoltak a mandzsúriai határon. Az orosz tehetetlenség ékes bizonyítéka Mereckov veresége a finnekől. Sztálin nemhogy \'40-ben, még \'41-ben sem hitte hogy a Reich támadna (már most!). \'39 tele elegendő időt hagyott volna a hadművelet előkészítésére. Az oroszok a Molotov-Ribbentropp paktum miatt \"baráti\" csapatoknak tekintették a németeket, a csapatok mozgatása és a hadtápterület feltöltése a tavaszi hadjárathoz feltűnés nélkül végrehajtható lett volna. Ha egymillió embert védelmi pozícióban hagynak a Ruhr-vidéken, akkor is 5-5.5 millió katona léphette volna át a keleti határt. Lett volna elég páncélos, nem kellett volna Moszkva alól délnek fordítani a javát a fontosabb kaukázusi irány miatt. Ha Moszkva elesik, a Szovjetunió összeomlik; pláne ha Otto Skorzeny hírhedt fenegyerekei nem az Eben Emael erődre hanem a Kreml-re gyúrnak! Talán még Sztálint is elfoghatták volna. Ha a Condorok nem az Atlanti óceánon csavarognak hanem mondjuk JU 88-asok kíséretével a transzszibériai vonalat és az Ural átjáróit bombázzák, az oroszok nemhogy 1500 de még 15 gyárat sem visznek át Szibériába. Ha a két óriás, a Bismarck és a Tirpitz behajózik a Finn-öbölbe, Leningrád nemhogy 900 de még 90 napig se tarthatta volna magát. Ha övék az Ural és a kaukázusi olaj, a német hadiipar elérhetetlen bázisokon, bőséges nyersanyagforrások birtokában termelhet olcsó de szakképzett munkaerővel. Tudjuk, a végső vereséget Németországra az üzemanyag, nyersanyaghiány és a szövetséges bombázások miatt a hadiipari termelés összeomlása mérte. Meg persze az emberveszteség, aminek jó része egy sikeres Blitz esetén elkerülhető lett volna. Sok \'ha\' van még. Hogy mi lett volna akkor? Jó kérdés...
No, ez egy izgalmas felvetés, nézzük mennyire reális.
A német hadsereg sem szállítóeszközökkel, sem hadfelszereléssel, sem hadianyaggal sem utánpótlással nem volt felkészülve egy olyan mély behatolású hadműveletre, mint a Szovjetúnió megtámadása.
Egészen egyszerűen hiányzott hozzá az ipari háttere, a kiképzett személyi állománya, de még a politikai biztonsága is.
Hitler, bár hazárdjátékos volt, a játékot nem egyedül játszotta a pókerasztalnál.
Kezdjük ezzel az utóbbival.
Miután \"nagy vidáman\" bekebelezte a cseh területeket, és az Anschlussal Ausztriát, továbbá hathatós szovjet együttműködéssel elfoglalta Lengyelország megállapodott részét, tehát még nem fordult nyugat felé, máris elkövetett egy nagy hibát, egészen pontosan a lengyel annexió kapcsán. nem vette ugyanis figyelembe, hogy mind Franciaország, mind Nagy-Britannia védelmi szerződésben állt a lengyelekkel.
Éppen, mert ezt nem vette figyelembe, úgy vélte, hogy a franciák nem tesznek eleget a szerződésüknek, és - éppen úgy, mint korábban Chamberlain - majd mindenáron politikai megoldásokra fognak törekedni, és kerülni fogják a fegyveres fenyegetésnek még a látszatát is.
Hát nem ez történt. Franciaország hadat üzent Németországnak! (Figyelem, nem fordítva történt!)
Ettől aztán kialakult a \"furcsa háborúnak\", vagy \"ülő háborúnak\" nevezett egy éves időszak.
Hitler - joggal - \"megrémült\". Nem erre számított.
Ha Franciaország nem hadüzenettel, és mozgósítással válaszol Németország lengyelországi cselekményére, akkor \"vidáman\" arra fordíthatta volna a német ipar kapacitását, hogy felkészüljön egy keleti hadjáratra.
Ebben minden bizonnyal jól tudta volna hasznosítani a lengyel területek gazdaságát is.
Persze, még mindig apró gondja lett volna, hog nem igazán juthatott volna hozzá Norvégia vasérceihez, mert azok politikailag a britekkel tartottak, Svédország acélipari kapacitásaihoz, mert a semleges ország - megszállás nélkül - garantáltan nem szállított volna a hadviselő felek számára semmit.
Amihez hozzájuthatott volna, az éppen a Szovjetúnió hadiipari termelése, és egyéb anyagai, amiket Sztálin ekkor még virgoncan szállított Németországnak.
Történelmi tény az is, hogy Lengyelország lerohanását követően Hitler visszafogta Németország hadiipari termelését, és a belső polgári szükségletek kielégítésére koncentrált, mert a politikai p&r-ra is szüksége volt, hogy hatalmi pozícióit megtartsa, megerősítse.
Viszont a franciák tüske voltak az alfelében, mert azt a legkevésbé sem engedhette meg magának, hogy úgy forduljon kelet felé, hogy a francia hadsereg felkészülhessen és hátbatámadhassa.
Minekutána pedig Hitler a legkevésbé sem hihetett abban, hogy a franciák altruista hajlamai odáig terjednének, hogy egy keleten lekötött haderő által, nyugaton védtelen Németországot ne támadnának meg, a realitások figyelembevételével csak úgy gondolkodhatott, hogy miután keleten kialakított egy ütközőzónát a Szovjetúnió irányában, ráadásul a szovjet hadsereg nincs felkészülve a támadó hadműveletekre, ezért egy alacsony megszállóerőt keleten hagyva, nyugat felé fordul, és a Schlieffen terv apoteózisával lerohanja Belgiumot, Franciaországot, Dániát, Hollandiát, Norvégiát.
Svédországot pedig kollaborációra kényszeríti.
Eztán Nagy-Britanniát úgy iktatja ki a háborúból, hogy annak - Németország európai erőfölényét látván - visszautasíthatatlan békeajánlatot tesz.
Összegezve elmondható, hogy - mert a franciák hadat üzentek neki - nem fordulhatott keletnek, ez a hadüzenet ezt megakadályozta.
Blöffölt, pedig a lapjai rosszak voltak, és úgy vélte, hogy Nagy-Britannia feladja európai és világgazdasági érdekeltségeit a tengeren, ha - az erőfölény helyzetéből - békeszerződést kínál a számára, és így Németország kitörhet a beltengeri helyzetéből, és világgazdasági tényezővé válhat, azaz világpolitikai főerővé.
Csakhogy ez az apró igény a briteknek a legkevésbé sem felelt meg. (Hitler meg nem olvasta el az angolok politikatörténetét.)
Ezek után megtámadta a szigetországot, először azzal a hagymázas céllal, hogy meg is szállja (itt már megjelent a stratégiai, technikai hozzáértés végzetes hiánya), csak az nem állt rendelkezésére, amivel ezt végrehajthatta volna, majd - az angliai légicsata által - megelégedett azzal az eredménnyel, hogy Nagybritannia háborús felkészülését lelassíthatta némiképp.
Ezt követően fordult csak kelet felé, de felkészületlenül!
A német hadsereg eszközei nem voltak alkalmasak a területtartásra!
A \"gépesített\" német hadsreg, bizony sokkal kevésbé volt gépesített, mint ahogy azt ők láttatni akarták, és amilyen ténylegesen volt!
Bizony a német hadsereg továbbra is egy fogatolt hadsereg volt, és ráadásul semmiféle eszközzel nem rendelkezett a mélységi célok megtartásához, még megfelelő ruházattal sem!
A kezdeti szerencséje a Barbarossa terv esetében az volt, hogy a nyugat felé - modern körülményeknek megfelelően - viszonylag egyszerűen biztosítható hátországa csak kevés hadfelszerelését vonta el, és a zömmel támadhatta a keletet, ráadásul a szovjet hadszervezés, az elsővonalbeli fegyverek technológiai elavultsága, a politikai és hadászati vezetés ostobasága és szétromboltsága okán, képes volt jelentős eredményeket elérni. Azonban a szűk behatolásra tervezett Blitz haderő mögött nem voltak mélységi alakulatok, és a logisztikai hiányosságok okán már nem volt a számára áthidalható a Szovjetúnió elmaradott közlekedési infrastruktúrája okán a szovjet térség hatalmas kiterjedése, távolsága, amit - ráadásul - a harctevékenység következtében, a napóleoni idők szintjére pusztítottak le.
Mindebből következik, hogy az az annexiós ideológia és politika, amely a Német nemzetiszocialista államot jellemezte, eleve kudarcra volt ítélve mind az európai, mind a világ érdekellentétei okán, amelyet csak \"megfejelt\" a természeti erők figyelmen kívül hagyása, és a korabeli technológia fejletlensége a feladat megvalósítására.
Csak hab a tortán, hogy Mussolini albániai és abesszíniai kalandjai okán, még további erőket is el kellett vonnia keleti céljaitól, hogy megmentse szövetségesét a totális vereségtől és összeomlástól.
Így aztán Németország - már csak földrajzi helyzete okán - bármilyen stratégiai irányt választott volna is, csak hibás döntésre juthatott volna.
A helyzet az, hogy a világpolitikai tényezők az Anschlussig voltak hajlandók eltűrni Németország expanzióját, gyakorlatilag ebben jelölve ki Németország világpolitikai súlyának mértékét.
Hitler kockáztatott, Hitler vesztett.
A tragikus az, hogy mindez milyen elképesztő veszteségébe került az emberiségnek.
