Igazából nem lehet egy konkrét eseményhez kötni a döntő momentumot, ami a német vereséghez vezetett, mert az események láncolata vezetett ide.
Valamikor 1941 augusztusában következik be az első törés, amikor nem hetekig áll a támadás, mert nem tudnak megegyezni a főirányról, aztán a moszkvai vereséggel végképp elvész a gyors győzelem esélye, ráadásul a 41-es év harcaiban olyan veszteséget szenved a gyalogság harcoló része, ami gyakorlatilag pótolhatatlan.
1942-ben már nem is megy a 3 irányú támadás, sőt az egy irányba való offenzívához is össze kell szedni a teljes hadszíntérről a még - támadásban is - ütőképes egységeket és még így is kénytelenek a szárnyakat a szövetségesekre bízni. De egy siker - kaukázusi olajmezők megszerzése - még változtathatott volna a háború menetén. A sztálingrádi és kaukázusi kudarc - amelett, hogy ezek a válogatott egységek vesznek oda - egyben azt is jelentett, hogy a győzelem már elérhetetlen, de a vereség még nem biztos...
A harkovi siker után átmenetileg újra a németeké a kezdeményezés, de a félszívvel elrendelt - és a háború folyásán egy esetleges siker esetén sem sokat változtató - korlátozott célú kurszki támadás kudarca már valóban a vég kezdete, amit majd a Bagratyion offenzíva ill. a román kiugrás változtat katasztrofális vereséggé.
Ez a rövid véleményem