Ez sem egy utolsó szempont.

Fő a pontosság!

Hajcihő írta:


Igen, örülök:P
Kösz mindent.

A Thunderbolt II. lőszerében a legyengült sugárzású uránt használják. Az uránnak-mint a többi rádióaktív anyagnak-felezési ideje van. A felezési idő alatt a sugárzás ereje felére csökken. Az urán a sugárzás hatására spontán ólommá alakul. Amúgy az urán nehéz. Ha a lövedék nehéz és kis keresztmetszetű akkor az összes mozgási energiája kis felületen hat és vastagabb páncélt üt át. Ezeknek a zömített (tömörített) urán lövedékeknek az a működési mechanizmusa, hogy becsapódásnál a nagy átütési munka hatására a páncél védett oldalán porrá omlik, közben nagy hő keletkezik, aminek a hatására a lövedékpor nagy hőfokon elég. (ha elég apró szemcséjű egy anyag akkor az meggyújtható). Én legalább is így tudom.

Gipszj írta:


A szegényített urán lőszereket kétféle módon gyártják, az egyik az uránmagvas, a másik az uránköpenyes lőszer. Ez utóbbit ráadásul kétféle megoldással készítik, az egyik, hogy egy köpenyt préselnek rá, a másik, hogy befestik szegényített uránnal.
Mindkettő alkalmas rá, hogy átégesse a páncélt.
A másik lövedéktípus, az uránmagvas lőszer, ami éppen nagy tömege és sűrűsége okán képes áthatolni a páncélzaton, és a harcjármű belsejében robban. Itt kumulatív töltet jelleggel használják, tehát amellett, hogy a becsapódási energiája okán képes behatolni a páncélba, begyullad, és fémsugarat képezve átégeti a páncélt, éppen úgy, csak lényegesen nagyobb hővel, mint a szokványos rézkúp.
Ráadásul a nagy tömege okán, sokkal egyenesebb röppályája van az uránmagvas lövedéknek, így a lőtávolsága, és a találati pontossága is sokkal nagyobb mint egy azonos kialakítású acélmagvas lőszernek (és persze a becsapódási energiája is jóval nagyobb).

A szegényített uránlőszer legnagyobb hibája éppen az, amit jeleztél, hogy nehézfém, és mint ilyen rendkívül mérgező, így aztán nem csak az ellenséges erőkre, hanem a támadókra is veszélyes az elporlott anyaga, mivel a por nem válogat, hogy kinek a tüdejébe kerül bele.
A radioaktivitása csekély (U 238-as izotóp) a \"normál\" uránhoz (U 235) képest, de mivel mindkettő ugyanannak a nehézfémnek az izotópja, a 238-as ugyanannyira mérgező.

Ezért aztán, mert mind a harctéren, mind a harci cselekmények után gyakorlatilag korlátlan ideig (4,5 milliárd év a felezési ideje), megtartja ezt a képességét, igencsak aggályos a harcászati használata.

Mindenesetre cefet sokat használnak belőle, mert pokoli sok keletkezik belőle az erőművi urán tisztításakor (éves szinten 40-50 ezer tonna, és jelenleg olyan 1,1 millió tonna van belőle különböző tárolókban szerte a világon), így aztán olcsó, ezért a katonák világszerte túl könnyen nyúlnak a használatához, mert közvetlen katonai előnyt teremt.

Egyébként használják repülőgépekben ellensúlyként, és harckocsipáncélokban (pl.: T-72) sugárzáselnyelő rétegként, de a radiológiai laboratóriumokban is használják ugyanerre a célra.

Köszi a kimerítő és precíz választ!

Hajcihő írta:


Bár én úgy tudtam, hogy urániummal hőkezelt acélmagvas lőszer!

Kamikaze írta:


Azt meg hogy csinálják? Legfeljebb ötvözni lehetne, de még nem hallottam acél-uránium ötvözetről. (Ennek ellenére nem elképzelhetetlen.)

Hajcihő írta:


Nem ötvözést, hőkezelést írtam...
Amúgy valamelyik régebbi Aranysas magazinban olvastam erről az A-10-es kapcsán, ha jól emlékszem.

Hajcihő írta:


Hmm... Nem semmi mennyi mindent tudsz. Tényleg le a kalappal, és nagyon érdekes is a téma...(kémia). Erről az jut az eszembe hogy valaki alkoholista lúzer lesz a te korodban, valaki meg nagytudású, befutott üzletember, családdal, és mindene megvan, legfelsőbb körökben járkál, stb sbt. Valaki megelégszik az átlagossal, délutánonként, tv, videó, leül a számítógép elé és nem csinál semmi hasznosat. Valaki viszont eközben dolgozik, tanul, előbbre jut... És a végén édes lesz az eredmény. Mindenki maga választja meg hogyan él.

De amúgy azt szerettem volna megkérdezni hogy miért nevezed az u235ös izotópot \"normálnak\", mikor a 238as a gyakoribb ha jól tudom...(csípem a kémiát)

esküszöm, érdekel a téma, szeressük a kémiát, bár megvallomm, énn azt semm tudtamm, h 2 féle uránnal \"dúsított\" lőszer van... :/

annyit tudtamm, h uránn magvas, és nagyot üt...

kb ennyi

köszi a felhomályosítást, ennek utána olvasok

Hmm most találtam valamit.

Nézd meg:
http://www.zmne.hu/tanszekek/vegyi/docs/fiatkut/ducikk.htm

Érdekes.

portillo írta:


Hát, ez is bizonyítja, hogy Amerika tartotta magát ahhoz az elmélethez, hogy az éles helyzetekben lehet igazán jó teszteredményt kapni.

Kamikaze írta:


Én meg ötvözésről, mert nem értem, hogy miképpen lehet technológiailag hőkezelni az acélt uránnal.
A hőkezelés technológiája ugyanis melegítésből és hűtésből áll, esetleg valamiféle katalizátoranyaggal. Mi is itt a katalizátor?

portillo írta:


Sokkal kevesebbet tudok, mint szerenék, és minél többet tudok, annál inkább ráébredek, hogy mennyire keveset tudok.
Egyébiránt a kémiai ismereteim igencsak marginálisak, bár kétségkívül ötösre vizsgáztam belőle annó, viszont ez nem jelenti azt, hogy nagyon elmélyültem volna benne, pusztán annyit, hogy volt egy remek tanárom.
Személy szerint én az egész életemet végigszórakoztam, mert sose voltam hajlandó begyepesedni, és megelégedni az átlagos eredményekkel, se, ha buliról, se, ha csajokról, se, ha a tudás megszerzéséről, stb., volt szó.
Számomra mindig is fontos volt a kihívás, és a kihívásra történő megfelelés.
Tökre jó játék.
Az a helyzet, hogy intellektuálisan (és jó rész fizikailag is), nem öregedtem meg (legalábbis ez utóbbiban sokkal kevésbé, mint a kortársaim), ez pedig maga az élvezet.
Ehhez pedig arra van szükség, hogy az élvezeteimhez szükséges hátteret is képes legyek biztosítani a magam számára. Ennek pedig az a feltétele, hogy képes legyek olyan értéket kínálni a világnak, amit az \"megvesz\" tőlem. Ez pedig a folyamatosan frissülő ismeret, és a megkérdőjelezhetetlen innovatív készség, no meg a lazaság.
Így aztán nem igazán hiszem, hogy lenne a világon olyan dolog, ami pénzért beszerezhető, hogy ne tudnám megvenni magamnak, ha éppen olyan kedvem lenne, és ráadásul igencsak sok értékes barátsággal, és társadalmi kapcsolattal rendelkezem, életkortól függetlenül, szóval cefetül megéri alkotó innovatív emberré válni, és annak is maradni.

A kérdésedre: Az U235-öt idézőjelesen címeztem normálnak, mert a nagy többség azt ismeri, mint az atombombában jókora bummot csináló izét.
Most minek is lepnénk meg őket azzal, hogy a 235-ös atomsúlyú urán a \"speciális\" és ami nagy tömegben fellelhető, az egy másik atomszámú izé? (A dúsítás szükségszerűségéről, és technikájáról meg végképp ne is beszéljünk.)