Roland írta:
Zeki írta:
Hát igen, számukra ez volta a legnagyobb veszteség a polgárháború óta.
Jól megvoltak-e azt nem tudom, inkább olyan sehogy se állapotban, egyik sem mert volna szerintem nekimenni a másiknak, ha nincs mögötte sok sok támogató.
Körülbelül. Pedig hogy megváltoztatta volna a történelmet, ha Japán Amerika helyett a Szovjetunió felé fordul.
Csakhogy a Japánok nem ideológiai, hanem gazdasági háborút folytattak, nem voltak revansigényeik (naná, hogy nem, Csuzimánál győztek, és az I. világháborúban a győztesek oldalán álltak), nekik kereskedelmi dominanciára és nyersanyagbázisokra volt szükségük.
Ezért aztán a Brit birodalommal, a Francia-, Spanyol, Portugál gyarmatokkal és enklávékkal szemben voltak igényeik, valamint az USA expanziójával volt konfrontációjuk.
Mivel pedig ez egy józan gazdasági expanziós igény volt, így azon a véleményen voltak, hogy a katonailag egyébként legyengült, önmagát kivéreztetett Szovjetúnióval szemben, ráérnek később is foglalkozni, miután megszerezték a Csendes-óceáni térségben a hegemóniát.
Úgy gondolkodtak, hogy az USA nem fog közbelépni, amikor ők lépésről, lépésre pozíciót foglalnak a térségben, és amikor megerősödnek, tárgyalóasztalhoz kényszeríthetik az USA-t és ezáltal - legalább fél évszázadra - gazdasági egyensúlyt teremthetnek a térségben, ami a maguk hasznát biztosítja.
Csak éppen nem olvasták Neumann János játékelméleti munkáját, ezen belül \"a közlegelő problámája\" című tézist, és így belefutottak az önmaguk állította csapdába.
Az USA bizony nem tűrte ezeket a törekvéseket, és bojkottálta Japánt.
A Japán szoldateszka pedig - mint minden parancsuralmi rendszer - hibásan reagált.
Az eredményt ismerjük.
A dolog iróniája az, hogyha nem annyira önteltek, amennyire azok voltak, akkor áttanulmányozzák Neumannak, ennek a magyar származású, zsidó Nobeldíjasnak a tanulmányát, és más módszert választanak a gazdasági érdekeik érvényesítésére.
Ugyanis éppen a játékelmélet kínált volna olyan megoldást is, amelyen belül valós eredményeket érhettek volna el.
A háború után a fejükhöz kaptak, és elkezdték alkalmazni a játékelméleten alapuló döntésmechanizmust, miután lemodellezték azt.
Nos - ahogy a példa bizonyítja - ez jót tett nekik.
(Most már nekünk kéne jönnünk, és követni a példájukat. Persze tudom, senki nem próféta a sjaát hazájában, még akkor sem, ha Nobeldíjas.)