St.Nazaire szárazdokkja.
1941 második felére a németek elvesztették a Graf Spee-t, a Blücher-t és a Bismarck-ot. Kummetz tengernagy 1942 karácsonyi csúfos kudarca miatt a feldühödött Hitler parancsot adott a felszíni flotta leszerelésére. Az egyetlen megmaradt nagy csatahajó, a Tirpitz támogatására csak a Lützov, az Admiral Scheer és az Admiral Hipper maradt. Ez a flotta a norvég vizeken még mindig súlyos fenyegetést jelentett. Ha a Tirpitz kijut az Atlanti óceánra és megsérül, csak St. Nazaire szárazdokkjában lehetett volna kijavítani. Az angolok ezért 1942-ben elhatározták lerombolását. A parancsot Sir Dudley Pound adta ki Sir Charles Forbes tengernagynak.
St. Nazaire szárazdokkja volt a legnagyobb a világon. Eredetileg a francia óriásgőzös, a Normandie karbantartására készült. A dokkot a Loire torkolatában építették, a nyílt víztől óriási zsilipkapu választotta el. Ha ezt felrobbantják, a tenger elvégzi a többit.
Az angolok terve egyszerű volt. Az ócska Campbelltown rombolót megrakják robbanóanyaggal, nekivezetik a zsilipnek, majd egy időzítővel felrobbantják.
A Campbelltown-t német rombolónak álcázták. 16 kis naszád kísérte, 12-ben kommandós egységek hajóztak, a maradék négy meg torpedónaszád. A kommandósok feladata a dokk kiszolgáló berendezéseinek megsemmisítése volt. A műveletet tengeralattjárók és rombolók fedezték.
A művelet első szakasza szokásos őrjáratozásnak látszott. Amikor a flotta Brest térségébe ért, német zászló alatt hajóztak tovább. Egy német tengeralattjáró észlelte a hajókat de csak a két kísérő rombolót vette észre.
Március 27-én este, amikor a hajók megközelítették St. Nazaire-t, 70 Wellington bombázó támadta meg a kikötőt, hogy eltereljék a németek figelmét. A kis flotta ezzel néhány értékes órát nyert. Éjfél után elhaladtak a kikötő bejáratát védő őrhely előtt.
A jelzések megzavarták a német őrséget, a partvédelmi lövegek bizonytalanul tüzeltek az ellentmondásos parancsok miatt. Mire az őrség rájött hogy mi történik, a
Campbelltown már csak 6 percre volt a zsiliptől. A németek rommá lőtték, de sikerült nekivezetni a zsilipnek.
Ezalatt a megmaradt naszádok személyzete a partra menekült és harcba szállt a kikötőt védő őrséggel. Visszavonulni már nem volt mivel, az összes hajójuk megsemmisült, ezért kitörtek a városba. A kikötőbe bejutott 630 emberből több mint 400 elesett vagy fogságba került.
Másnap délelőtt 11-kor a zsilipbe fúródott Campbelltown sikeresen felrobbant a fedélzetén vizsgálódó németekkel együtt.Majd 400 tiszt és katona pusztult el. Példátlan zűrzavar támadt, a németek azt hitték, új támadás történt. A megzavarodott őrség mindenre tüzelt ami mozgott, a Todt-munkaszervezetben dolgozó saját embereikre is. A lövöldözésbe beszállt a francia ellenállás is, a heves harcban 400 francia ellenálló esett el.
A dokkot a németek a háború befejezéséig nem tudták kijavítani.
Forrás:
Milos Hubácek: Lángoló óceán
Kissé zanzásítva, de kb ennyi történt.