Igen, a szárazföldi tüzérség pontosabb is volt, hisz nem hullámzott alatta a föld. De azért figyelemreméltó, hogy pl. : a Missuri milyen sokáig állt szolgálatban.


Kérlek, mellőzzük az msn féle helyesírást.<br><br>Szerkesztette: cserpakszabi, Időpont: 2011-01-23 12:55

A dolgokhoz hozzátartozik az is, hogy pontosan lőni csak arra lehet amit látni. A legnagyobb távolság amiről ágyúval a célt eltalálták 24km körül volt, ezt a Warspite produkálta. Állítólag volt egy hajó amelyik 2-300m-rel nagyobb távolságról talált. De ennek semmi jelentősége. Pontcélok ellen 15-20km lehet az a távolság amire biztosan lehet lőni, de már itt is sokszor alkalmaztak repülőgépet a célzás pontosításához. Attól, hogy egy ágyú nagyobb még nem látok messzebbre. 150-200m szórás az nem nagy ilyen távolságból, de jó védett pontcélok ellen több mint sok.

Igen igen a Scharnhorstról rebesgetik, hogy bevitt egy találatot nagyobb lőtávról a Gloriusnak, de tényleg nem túl fontos ez.

A Blücher esete mondjuk, azért vicces, mert kb. félévszázados korú fegyverekkel intézték el és szerecséjük volt mert a németek gyanútlanul jó közel jöttek.
De tény ami tény a partvédelmi tüzérség előnyben van a hajókkal szemben. Ha jól emlékszem a USS Texas is vagy 3 óráig csatázgatott egy német üteggel 1944 június vége fele valamikor, és bár a tüzérsége jóval erősebb volt( 360 milisek 240-esek ellen) sok mindent nem ért el csak egy ágyút sikerült szétlőnie. Mondjuk a németek se ártottak neki sokat, igaz eltalálták néhányszor.

Egészen pontosan a Texas főtüzérsége 14\&quot;-os volt. (356mm-nek szokták mondani)

Egész pontosan annyi, de egy kis kerekítéssel talán nem húzom le a fórum színvonalát. Sajnos a hüvelykben való számolásra nehezen állok rá, jobb nekem a metrikus.

Jó a metrikus is, csak jó legyen az érték. Egyébként azt gondolják, hogy ilyen hozzávetőlegesen jók amiket írsz.

Rendben, majd vigyázok, vagy korrigálok máskor netről ha ne emlékszem pontosan. Bár meg kell hagyni hogy katonai berkekben se ritka, hogy más kalibert adnak meg a hivatalos elnevezésben, mint ami a tényeleges. Lásd a brit 3 hüvelykes aknavető, aminek tényleges kalibere 3.2 hüvelyk vagyis 81.2 mm. Jelen esetben persze erről nincs szó.

Gipszj, annyira sarkítasz, hogy az szinte már fáj. Mindenesetre tiszteletben tartom a véleményed amit olyan ész nélkül magadévá tettél a sok idevágó könyvből és cikkből. Viszont ha használnád az eszed rájöhetnél, hogy mindezek amiket leírtál gyengeségnek az összes!! hajótípusra vonatkozhatnak.
Csakhogy azért mégis szemléltessem a te logikádat: én meg arra következtethetnék ennyi erővel, hogy a repülőgépeknek meg semmi esélyük a föld/levegő rakétákkal szemben, ezért ezentúl minden országnak csak ilyen típusú rakétákat kellene gyártani a repülőgépek helyett, olcsóbbak, kisebbek...
Érdekes milyen eredményekre lehet így jutni.

Sajnálatos módon az a tény, hogy a II. világháború alatt a hajókon a felszíni célok elleni tüzérség rovására a légvédelmi tüzérséget megsokszorozták arra mutat, hogy MINDEN országban az a vélemény alakult ki, hogy a csatahajóknak végük. 1943-ban a Yamatoról és a Musashiról leszerelték az oldalsó 155mm-es tornyokat,helyettük légvédelmi tüzérséget erősítették. a Yamatónak építésekor 24 db 25mm-es légvédelmi lövege volt, 1944 júliusban már 152 db. A Musashi fegyverzete hasonlóan alakult. Az amerikai hajóké is, ez általános tendencia volt. A német hajókon kevésbé figyelhető ez meg, mert vagy leszerelték őket vagy elsüllyedtek.
Részemről no comment.
Kiegészítésképpen:
A Yamato osztály harmadik hajóját már repülőgép hordozóként fejezték be, a Hyuga-t és az Ise-t is átépítették fél anyahajónak, leszerelve 3 db 356mm-es tornyot. Az más kérdés hogy megfelelő rep. gépek nélkül nem sokra mentek vele.

Szerkesztette: Gipszj, Időpont: 2011-01-28 15:18<br><br>Szerkesztette: Gipszj, Időpont: 2011-01-28 15:19

Az angolok és az amerikaiak a háború alatt építettek 15 db csatahajót és több mint száz repülőgép hordozót. Csak az Essx osztályból vagy harmincat.
Ezek szerint senki sem értett hozzá, aki a flottánál volt.

A repülőgép kontra légvédelmi rakéta ügy egy kicsit más. Cél az ellenséges támadó repülőgépek minél messzebb, még az ellenség hátországa fölött történő megsemmisítése. Erre megbízhatóan csak a repülőgép vagy a nukleáris rakéta képes. Probléma saját támadó gépek megkülönböztetése az ellenséges gépektől. Az IFF rendszer lehallgatható és megfejthető, onnan kezdve már nem lehet tudni, hogy a rakéta kit talál el. Az irreguláris erők kedvelt fegyvere a légvédelmi rakéta, nekik nincs repülőgépük, kockázat semmi.

Igen, az asszimetrikus hadviselésben a lőj és dobd el típusú fegyverek, mint pl. Afganisztánban a Stinger, igen hasznosak, ha az ellenfél abszolút légi fölényt élvez.

Gipszj írta:


Én hivatlos adatokat néztem, 40-50 közötti volt a legyártot mennyiség. Biztos hogy nem 100 felett... A japánok évente 3-4 rephordozót építettek, az usa 43ban kb 10+, de ez volt a csúcs is. 44-45 ben már nem ment évi 10 felé a gyártott rephordozó szám. 100 az irreális.

Csak a Casablanca osztályú kísérő hordozóból vagy 50-t építettek az amerikaiak a háború alatt. Hordozó alatt nem csak a nagyobbakra kell gondolni, a kicsik építése is ugyanúgy a repülők térnyerését jelenti.

Úgy bizony!

De akkor már japán oldalon se feledkezzünk meg arról, hogy a Mogami-osztály cirkálóit és az Ise-osztály csatahajóit átépítették hibrid-anyahajónak a midway-i kudarcuk (és 4 nehéz hordozó elvesztése) után.