Volt ilyen tengeralattjárójuk is, ami 3 (vagy 4?) hidroplánt szállíthatott.

Panther írta:


Szerintem remek volt az alapötlet. A repülőgép-hordozó csatahjóknál is, és a tengeralattjárónál is egy volt a gond: a kifejlesztésük idején már az USA fölényben volt minden téren. De, ha a gyártása megindult volna és a tengeralattjáró tudott volna bevetést végezni, akkor a Nyugati Part nem érezhette volna magát biztonságban.

A Fu-Go bevetése tudtommal majdnem nukleáris katasztrófát okozott Washington államban. Ha ilyen gépek bombáztak volna, talán sikerül is.

U-Boot torony:

www.liverpooldailypost.co.uk/liverpool-n...ower-92534-28542326/

Úgy látom, csak mázliból kaptam 3-ast angolból...

LST 393 partraszálló hajó:

www.mlive.com/entertainment/muskegon/ind...2011/04/post_37.html

A tengeralattjáróval szállított repülőgépeknél szerintem problematikus a tengeralattjáró mérete. A tengeralattjáró nagyméretű repülőt nem tud szállítani, mert a működtetéséhez szükséges üzemanyagnak el kell férnie, sőt a fegyverzetnek is, meg a pótalkatrészeknek. Ha a repülőt szétszedhető kicsire sokáig tart összerakni, majd a bevetés végén szétszedni.
Az összeszereléshez is hely kell. Ha szerelés közben éri támadás a hajót akkor baj van, a tengeralattjáró legfontosabb tulajdonsága, hogy gyorsan le tud merülni.
Az előzőekből következik, hogy nagyméretű repülő nem fér el, a kicsinek pedig kicsi a teherbírása is. Felderítőnek jó, másra nem nagyon. A repülő csak a vízre tud leszállni, ehez úszótalp kell, ami sok helyet foglal el és a teljesítményt is nagyon lerontja. Négy repülőgéphordozó elvitt 300-350 repülőgépet. A hordozók személyzete (tengerészek) ehhez mintegy 6000 fő lehetett. Ehhez jött még a hajózó személyzet és a repülőgépek kiszolgálói. Egy kisméretű ( VII A) típusú tengeralattjáró személyzete negyven fő körül volt. Ha két gépet számolunk egy tengeralattjáróra, akkor is ehhez hatezer ember kell, ha nagyobb méretű a tengeralattjáró (mint a valóságban) akkor még több. Nagyobb gond, hogy minden hajóra kell minden fajta szerelő (motor, sárkány, fegyverzet és különleges) Anyahajónál kevesebb szakember is elég, mert nem fog az összes gép egyszerre meghibásodni, egy ember 3-4 gépet is kiszolgál. Ha a tengeralattjáró egy gépet veszít az fele fegyverzete. Most elsőre ami eszembe jut, de még biztosan van sok más is.

Persze, de egy korai atomreaktor elenében nem kellett volna olyan nagy tűzerő, hisz ráadásul az amerikaiak azt hitték, nincs fenyegetve. A Bismarch is azért süljedt el végül, mert egy torpedó használhatatlanná tette a kormányszerkezetet. Az ördög a részletekben van, bár ez azokra is áll, amiket mondassz.

Tengeralattjárókból hagyományos bombákkal felszerelt gépek nem tudtak volna a németországban látottakhoz hasonló károkat okozni. Talán az un. \"piszkos atomfegyverek\" vagy biológiai fegyverek igen. De ha tudnak a reaktorról, szerintem nem hagynak ki egy ilyen lehetőséget.

Gipszj írta:



Amit most felsoroltál, az igaz. De a japán mérnökök -kivéve a gépek számát- mindenre megoldást találtak.
A tengeralattjáró mérete: két tengeralattjárót raktak össze. A szállítás: egy hangárban. ,,Síneken\" futottak az úszótalpak. A repülőgépek szárnyaival ügyskedtek: a szárnyakat úgy készítették, mint az anyahajón szolgáló gépeknek: a szárnyak közepénél kettéhajtható. A japán gépeknél tovább mentek: ahol a törzs és a szárny találkozott, el lehetett forgatni 90 fokkal, majd azt további csavarással a géppel párhuzamosan be lehetett hajtani. Így nem kellett szétszedni a gépeket. A gépeknek kellett egy kis idő általában, míg bemelegedik a motor. Itt, a tengeralattjáróknál nem tehették meg azt, hogy sokáig időzzön a tengeralattjáró a felszínen, míg a repülőgép a felszálláshoz alkalmas állapotba jusson. Ezt megoldották: a hangár kinyitása előtt forró motorolajat juttattak a motorba egy apró cső segítségével, így nem vesztettek időt. Ja, a gépek régebbi típusú egyfedelű gépek voltak.

Az I-400-as által hordozott Seiran azért elég modern volt. Igaz nagyon bonyolult és írtó drága is volt egyben. Hiába lett volna jó gép, de az óriási úszótalpak sokat rontottak a sebességen, hatótávolságon, terhelhetőségen.
Az I-400-as méretére jellemző hogy hossza, vízkiszorítása vetekedik egy Los Angeles osztályú atommeghajtású tengeralattjáróéval.

Igen, hatalmas volt. A gépei modernek, de gyakran inkább úszótalpak nélkül kerültek bevetésre, már ha valóban kerültek. Ezt természetesen a gép nem élte túl.

Sajnálatos, de nem megkerülhető probléma a tengeralattjáróról üzemeltetett modern repülőgépeknél a nagy leszállósebesség. A MiG-15- 270 km/h, a 21-é 320 km/h. Ennél a sebességnél a víz letépi a repülőgép alját, vagy olyan nehéz lesz, hogy nem fog tudni repülni. Másik probléma a felcsapódó víz. A srófnak sem tesz jót, de sugárhajtású gépnél végzetes ha bekerül a hajtóműbe. Meglepő, de hidroplánnal tükörsíma vízre leszállni veszélyes és szigorúan tilos (gondolom azért mert nem lehet érzékelni a magasságot).

Sima vízre nem lehet leszállni????!!!

Ezt kifejtenéd kicsit bővebben? Nekem (mint laikusnak a hidroplán témában) ez egyáltalán nem tűnik logikusnak.

Sokat én sem tudok ez ügyben, hidroplán vezetési gyakorlatom nincs. Ahol olvastam, ott nem magyarázták. Saját eszem után arra tippeltem, hogy tükör síma víznél nem látni a magasságot. A leszállás az szemmértékre megy becsléssel. Na most belerepülni a vízbe nem egészséges, mert ilyen sebességnél az kemény. (ha azt hiszem, hogy magasabban vagyok a ténylegesnél). Ellenkező esetben túl magasra sikerül a lebegtetés és beleesik a vízbe. További lehetőség, hogy hullámzó víznél fokozatosabb a vizetérés. Most jutott eszembe a legvalószínűbb, a párnahatás. A repülőgép akár kilométerekre is elmehet a párnahatás következtében. A párnahatás max. magassága a szárny húrhossza. Vagy olyanért amire nem is gondoltam.

Cikk az Enigmáról és az U-110-ről:

www.express.co.uk/posts/view/245239/Capt...Hitler-s-secret-code