Zeki írta:


Szégyenkezve bevallom, hogy az ógörög tudásom - finoman fogalmazva is - enyhén szólva hiányos, pusztán némi Hérodotosz, és Homérosz (stb. stb.) felszínes elemezgetéseiig jutottam el annó, de aztán - időhiány miatt - nem mélyedtem el benne.
No de sebaj, ha kiseggelem a hátralévő éveimet, egyszer, amikor nyugdíjba megyek, befejezem a hatodik diplomám, és még erre is fogok időt szakítani.
Egyébiránt egyetértek veled, az élvezetek tekintetében. Tiszta hedonizmus olyan módon is ismeretek birtokába jutni, hogy az emberre ne jöjjön közben a frász, hogy milyen jegyeket kap érte! Ráadásul ilyenkor - mert önmaga választotta a témát - több is ragad, és mélyebben is megmarad.

Ha a harckocsi üzemképtelen lesz, de javítható, akkor mindent elkövetnek, hogy kimentsék, mert nem olcsó, és nem könnyen, gyorsan pótolható valami.

Hajcihő írta:


Nem, valóban nem voltam. Te harckocsizó voltál?

Hajcihő írta:


Hát az ember a nyelvet felejti a leggyorsabban, ha nem ismétli, vagy nem kap elég alapot. Én szerencsés vagyok mert a latin és az ógörög igen sok mindenben hasonlóak. Az ógörögben három alap van, ha azt tudja az ember, nem nehéz. Az ábécé+betűk írása, a névelő és a Declinatiok. No meg szavakat is kell tanulni...

Igaz, fontos minél előbb kimenteni egy harckocsit a veszélyből. Én azt akartam mondani, hogy a kezelők, a nagy veszélyben inkább magára hagyják a páncélost, mintsem életüket adnák érte (ha súlyos károkat szenvedett a páncélos).

Zeki írta:


Te aztán értesz a holtnyelvekhez. Én kicsit értegetem az orvosi latin fogalmait, de nem terveztem, hogy komolyabban foglalkozni fogok vele.

Természetesen minden harckocsizó mentette szorult esetben az irháját. Láttam egy fekete fehér felvételrészletet, amiben a hős felszabadítók egy lánctalp találat bekapása után úgy pucoltak a T-34-től, mintha robbanni készült volna.

Az aranyos, az is jó lehet amikor a harckocsi kezelői kiszállnak egy percre a tankból, azt \'zutyu\' ott az ellenség.

Zeki írta:


Hát igen. Sokan futottak pánikból a géppuskák elé.

Roland írta:


Nem voltam harckocsizó, ahhoz túl magas vagyok, de hurcolásztak bennünket BTR-ekkel, meg PSzH-kkal, és volt pár harckocsizós haverom.
Egyébként a 7015-ös ezredben voltam, ami a díszezred volt.
Onnan kerültem át immár mint szdpk. abba az ezredbe, amelyik az ENSz csapatszétválasztásban vett részt Vietnamban.<br><br>Szerkesztette: Hajcihő, Időpont: 2010-08-16 16:48

Hajcihő írta:


Akkoriban mik voltak a kritériumai egy díszezredbe való felvétel elnyerésének?

Zeki írta:


Igen, nekem is a gyakorlat hiányával van gondom, mert nem igazán érek rá foglalkozni vele. Mondjuk az angol az eléggé flottul megy, mert napjában kell angolul beszélgetnem, és nem is keveset.

A kezelők csak akkor hagyják el a harckocsit, ha annak életvédelmi eszközei sérültek, vagy a jármű kigyullad, és az oltórendszer nem képes lokalizálni a tüzet.
Minden egyéb esetben megvárják a mentést.
Atomcsapás esetén meg pláne!

Az kellemes, hát igen a harckocsi volt a II. otthonuk.

Bazooka Joe írta:


Odaállítottak a mérce alá, elég magas voltam, nem voltam edzetlen sem, továbbá úgy vélték, hogy nem vagyok segghülye.

Fogalmam sincs, hogy miért pakoltak oda.
Egyébként a \&quot;felvételt\&quot; nem lehetett \&quot;elnyerni\&quot;.
Amit tudni kell, a 7015. ezred az országos hatókörű rendészeti ezred volt, azaz a \&quot;tábori csendőrség\&quot;, ha tetszik (ha nem) az MP (Military Police).

Magas, erős, értelmes(nek tűnő) embereket soroztak oda.

Sejtettem.

Zeki írta:


Home, home sweet home!

Hajcihő írta:


Gondolom rengeteget meneteltetek.?

Bazooka Joe írta:


Bejött a sejtésed.