MINDENRE figyelni kell. Nekem a főnököm visszavágta a műszaki szöveget is ha helyesírási, vagy nyelvhelyességi sőt akkor is ha IRODALMI (szépészeti) hiba volt benne.

Ezt a T-28 leírást Bütyöknek szántam,mivel annyira magasztolja a T-28 stabilizátoros lövegét meg egyéb részeit.Pedig egy esetlen és nehézkes vacak az egész.

Jól mutat de nem nagy harcértéke van....

Hát nekem hiába linkeled, én ismertem kívülről belülről... Újításokat nem olvastad saját írásodban? Na azok miatt írtam.

1931-35-ben a németek még nem is álmodoztak ilyen dolgokról. Örülte ka kis Pan zer I-eseiknek. Ha nem jöttél volna rá, ezért írtam.

A cikkhez annyi kiegészítés, hogy pár megmaradt T-28-as tágas belső tere miatt még 1942-ben is parancsnoki járműként funkcionált.
Egy zsákmányolt példánya a finneknél még az 1950-es évkben is tüzérségi vontatóként hadrendben állt.
A cikk nem tér ki a T-28-as különböző változataira, és azok elnvezésére.

Így T-28 mod. 34, T-28 mod.38 (ennek volt a kiegészítő páncélzattal llátott verziója Finnországban, azaz T-28ER, azaz T-28 Ekrenami), T-28 mod.40.

Nemtudom honnét van a cikk, de jóféle összefoglalás, ennyi hozzáfűzni valóm volt a dologhoz.
1941-re elavult konstrukció volt, de pl. a Panzer IV Ausf. D-vel ért fel 1939-ben.

Ebbn a témában is tudok ajánlani egy jó kis könyvet:

Soviet tanks and combat vehicles 1941-45 a címe.

A kép rejtve van vendégek elől, jelentkezz be vagy regisztrálj a megtekintéshez.<br><br>Szerkesztette: HunBütyök, Időpont: 2010-11-13 07:05

Jajj, a cikked nem tér ki arra a fntos momentumra, hogy a T-28 első bevetése Lengyelországban volt 1939 szeptemberében. Egy közülük megsemmisült tutira, állítólag lengyel 75 mm-es tábori ágyú végezte ki valahol Lvov (Lemberg közelében)

Hát azt gondoltuk,hogy Lengyelországban volt az első éles bevetése!
Szerintem nem csak egyet lőttek ki.

Bütyök,a németeket azért kötötte a fegyverkorlátozás...az oroszok szabadon fejleszthettek bármit!

Ezért volt csak Panzer I-esük a T-28-as korában!
De,pár év alatt behoztak vagy 15 év lemaradást!Ez azért dícséretes!

Amerika kb 3 év alatt hozta be.

Igen,de ők kényelmesen építhettek hisz az ipar náluk nem sínylette meg a háborút!Valamint kicsit nagyobb ország mint Germánia...ebből adódóan nagyobb a kapacitása is amit gyártásra-fejlesztésre fordíthat,valamint a nyersanyag is háborítatlanul áramlik náluk!

A T28 a maga korában a világ legjobb harckocsijai közé tartozott, az akkori elgondolások szerint. 1928 körül (mikor tervezték ugye) mindenki azt gondolta, hogy a következő világháború is az I. mintájára zajlik majd, szilárd védelmi vonalakkal, állóháborúként. Ezek áttörésére készült el a T28, a T35, és később az SzMK harckocsi is. Más kérdés, hogy közben a németek kitaláltak egy új harcmodort, aminél ez a tank teljesen használhatatlan volt.

T-35 harckocsi története

A kép rejtve van vendégek elől, jelentkezz be vagy regisztrálj a megtekintéshez.

A T-35 létrehozása 1929-30-ban kezdődik, amikor a Barükov vezette Kísérleti Tervező és Járműépítő Iroda szakembereinek egy csoportja megkezdte a fejlesztést. A harcjárműveket a Főparancsnokság tartalékában tervezték alkalmazni az ellenség különösen erős, előkészített és megerődített védősávjának áttörésére.

A kísérleti példány 1931-re elkészült.
30-40 mm-es páncéllemezek borították az egy db 76 mm-es és két 37 mm-es ágyúval, valamint három géppuskával felszerelt 42 tonnás monstrumot.

A kép rejtve van vendégek elől, jelentkezz be vagy regisztrálj a megtekintéshez.

A személyzet 10 fő volt.
Hajtóműül az 500 LE-s M-17 szolgált, mellyel 28 km/óra legnagyobb sebesség volt elérhető.
A talajnyomás 0,7 kp/cm2-re adódott.
A futógörgők kettesével 3-3 \&quot;kocsi\&quot;-ba foglalva helyezkedtek el.
A főtorony kör alaprajzú volt.

1932-33-ban folyt a sorozatgyártás előkészítése, melyet a Harkovi Gőzmozdonygyárban terveztek beindítani. Itt is készült el az első szériapéldány. E gyár kapuját hatvan-egynéhány ilyen harckocsi hagyta el.

A kép rejtve van vendégek elől, jelentkezz be vagy regisztrálj a megtekintéshez.


Gyártása kezdetén a T-35 megfelelt azon hadászati-technikai követelményeknek, melyeket a Vörös Hadsereg állított a nehéz harckocsik elé.
Az öt forgatható toronyban elhelyezett három ágyú, és öt géppuska tömeges körtüzet biztosított egyidejűleg minden irányban, így kellő fölényt biztosított az ellenség védelmének mélységében annak gyalogságával szemben.
Ugyanakkor mindez nagy létszámú személyzetet követelt, és bonyolult szerkezetet eredményezett.
A hatalmas méretek (különösen a hossz) sebezhetővé tették. Ezen kívül mozgékonysága is gyenge volt, kiváltképp forduláskor.
A háború elején, a KV típus megjelenésével egyértelművé vált az egytornyú nehéz harckocsik fölénye a sokbástyással szemben. Egységnyi súlyra vetítve az egytornyú kevesebb, de nagyobb teljesítményű fegyverzettel, erősebb páncélzattal és a nagyobb mozgékonyságot lehetővé tevő kedvezőbb szélesség/hossz viszonnyal rendelkezett.
...(Minél szélesebb a jármű a hosszához képest, annál fordulékonyabb.)...
Ráadásul az irányzói feladatokkal is megbízott parancsnok egyszerűen képtelen volt áttekinteni és vezetni a sok fegyver tüzét.
Ekkor kezdődhetett a világ harckocsiépítésének új korszaka: az egytornyú építési elv egyeduralma.

A harckocsi leírása

A T-35 harckocsi ötbástyás volt - a fegyverzet kétszintű elhelyezésével. Három toronyban ágyú és géppuska, kettőben csak egy-egy géppuska helyezkedett el. A néhol hegesztett - és többségében szegecselt páncéltest 20, illetve 30 mm-es lemezekből állt.

A Psz típusú 76,2 mm-es ágyú 1927-32 közötti formájában az 1927 M tábori löveg változataként a főtoronyban foglalt helyet, mellyel teljesen körbeforgatható volt.
Csőhossza 16,5 kaliber volt, a lövedék kezdősebessége pedig 381 m/s.
A célzóberendezések egy 1932 M harckocsi-periszkópból, és egy 1930 M teleszkópos célzókészülékből álltak.

A két db 45 mm-es 1932 M ágyút - melyek a lövedéknek 760 m/s kezdősebességet biztosítottak - két külön - keresztirányban - elhelyezett toronyba építették be. Az ágyúk - páncélozott mellvéddel ellátva - csapon voltak billenthetők, a géppuskák pedig külön gömbcsuklóban helyezkedtek el.

A lőszerjavadalmazás:

96 db a 76 mm-es ágyúhoz
220 a 45 mm-eshez
10000 a géppuskákhoz

A főtoronyban - mely a T-28-aséval egységesítve volt - a személyzet három tagja: a parancsnok (egyben irányzó), a géppuskás, és mögöttük a rádiós (egyben töltőkezelő) foglalt helyet.

A két 45 mm-es ágyúkkal ellátott toronyban két-két fő: irányzó és géppuskás, a csak géppuskával felszerelt tornyokban pedig egy-egy géppuskás szolgált.
A főtorony küzdőtere a többitől egy fallal le volt választava. Az első és hátsó kistornyok párosával, csereszabatosak voltak egymással.

A karburátoros, 12 hengeres, V hengerelrendezésű, folyadékhűtéses (1450 fordulat/percnél 500 LE-s), M-17 típusú motor a törzs hátuljában, hosszában foglalt helyet, és 30 km/ó maximális, terepen pedig 12 km/ó sebességet biztosított.
A 910 l összűrtartalmú üzemanyagtartályok 150 km-es hatótávolságot biztosítottak. (606 l/100 km)
A motort a főtengelykapcsoló kötötte össze az ötfokozatú mechanikus sebességváltóval. A kormányozhatóságot szalagfékkel kiegészített oldaltengelykapcsolók biztosították.

Nashorn írta:
Ezt jól összehoztad,Nashorn!De azért ronda jószág volt.

Miért és a Pz. VI szép volt akkor? vagy a Pz. IV ?
Mi alapján ronda?

Ezek a pármondatos leírások nagyon jópofák, honnét vannak másolva?
Újat nem mondanak nekem pl. de kiváló kis segítségek kezdőknek.

Nagyrészben a HT Magazinban megjelent leírások!Begépelem és keresek képet hozzá!
Ezt nem is neked szánom Bütyök \&quot;kartács\&quot; henem a Panzer mániásoknak,,valamint ezek a monstrumok kuriózum-nak számítanak a kezdők számára!Ezekről nem sokat hallani!

Te felvilágosult vagy ezen a téren de nem mindenki birtokol Lexikális tudást és van akinek hiányos a szakkönyv állománya is!Az oldalon pedig a járművek elég \&quot;szegényes\&quot; leírással vannak közzétéve!Nem ártana frissíteni őket!Véleményem szerint!

Annyi kiegészítést írok hozzá még, hogy nem az egész harckocsi készült a harkovi mozdonygyárban, hanem pl. az alváz pl. az Izhorskij gyárban készült Leningrádban, innen is jött a \&quot;Leningrád-szörny\&quot; elnevezés.
A váltómű a Vörös Október traktorgyárban Sztálingrádban.
A motor pedig a Rybinskij Gyárban ami most nem jut eszembe hol volt. A Harkoviban szerelték össze és fegyverezték fel.<br><br>Szerkesztette: HunBütyök, Időpont: 2010-11-13 12:52