Ja még folytatom ám, csak kicsit szétszórt vagyok és rányomtam a küldés gombra.
Szóval védekező háború esetén nagyobb támadó erők kellenek. A nehézharckocsik, és a Norbi által említett harceljárás Kurszknál sem hozta meg a kívánt eredményt, mert egyszerűen nem tudtak áttörni a szovjetek több lépcsős védelmén. Eljutottak valameddig de kifulladtak. Védekezni szerintem sokkal könnyebb mint támadni. Szerintem az 1942 után német szép kilövési eredmények, hatalmas szövetséges veszteség inkább magának a szituációnak köszönhető mintsem maguknak a fegyvereknek.
Láttuk hogy a finnek is védekező háborúban milyen eredményeket értek el, ahogy láttuk Lengyelországban is, de még akár Franciaországban is voltak ilyenek. Csak akkor a németek voltak a támadók. (illetve a finneknél a szovjetek).

A II. vh egyben a különböző hadászati kultúrák összecsapását is hozta. ( Az idézetek Ravasz István: Magyarország és a magyar királyi honvédség a XX. századi világháborúban c. könyvének 257. oldaláról származnak, kivéve a zárójeles részeket, ugyanis a könyvben nem mindig sikerült értelmes mondatokat összerakni ):
\"A mozgási hadászati kultúra alapja a háború elején indított döntő támadás és gyors manőverezés. A védelem szerepe csak ideglenes. Vezetése decentralizált, viszonylag nagy teret enged a beosztott seregtest- és csapattestparancsnokok kezdeményezésének. Professzionális tisztikart és jól képzett legyénységet igényel. Erőssége, hogy meglepetés esetén képes a gyors sikerre. Gyenge pontja, (hogy) időveszteség, többfrontos harc, elhúzódó háború estén egyre kevésbé alkalmas a győzelem kivívására\" A németek és a japánok egyaránt ezt alkalmazták, legalábbis amíg a kezdeményezés az övék volt.
\"Az anyagi hadászati kultúra alapja a törekvés az anyagi és (számbeli) erőfölény megteremtésére a hadászati szintű támadás megindítása előtt, (amíg ez nincs meg) addig elsődlegesnek tekinti a hadászati védelmet. Vezetése decentralizált és bürokratikus. Viszonylag kis létszámú professzionális haderőt igényel, amelyet a hadászati szintű támadásra való felkészülés idején nagyszámú, jól képzett sorozott állománnyal egészítenek ki. Erőssége, hogy elhúzódó háború esetén egyre nő az esélye a győzelem kivívására. Gyenge pontja a lassú reagálóképesség az ellenség meglepetésszerű támadásaira, valamint a nagy anyagi és pénzügyi igény.\"
A brit és amerikai haderő ezt követte.
\"A tömeges hadászati kultúra alapja az ellenfél felőrlése tömeges támadásokkal. A védelem szerepe az ellenség feltartóztatására korlátozódik a támadás feltételeinek megteremtéséig. Vezetése erősen centralizált és bürokratikus. Csak a szükségesen minimális szinten képzett, nagyszámú tisztikart és igényel, alapfokon képzett legénységgel és tartaklékos tömeggel, akiket nem nehéz pótolni az előre kalkulált nagy veszteségek nyomán. Erőssége, hogy a haderő nagy létszáma és nagy mennyiségű - nem feltétlen korszerű - fegyverzete felőrli az ellenség erejét. Gyenge pontja a viszonylag lassú reagálóképesség és a beosztott parancsnokok csekély önállósága, illetve a nagy veszteség az élőerőben és technikában.\" Ez a szovjetek jellemzője volt - bár a háború vége felé már törekedtek az előző két módszer egyes eleminek átvételére.

Ebből talán érthető, hogy a németeknél miért az időtényező játszotta a fő szerepet. Addig kellett (volna) legyőzni az ellenfeleket, amíg nem járatják csúcsra a meglévő hatalmas ipari potenciáljukat és nem mozgósítják a szinte kimeríthetetlen emberanyag tartalékaikat. Ha ez megtörtént akkor már sem csodafegyverek, sem a küldetésorientált hadvezetés magas szintű művelése sem segíthetett, csak a vereség ideje lehetett kérdéses...

A harckocsikra visszatérve, bár 1943-tól a németek hadászatilag fokozatosan mindenhol védelemre kényszerültek, azért számos támadó hadműveletet is indítottak, emelett a mindvégig igyekeztek - hacsak Hitler közbe nem lépett - aktív védelmet folytatni, ami harckocsik esetében ellentámadások, a szárnyakra mért ellencsapások formájában jelentkezett, szóval ne úgy képzeljük el a háború második felét, hogy a német harckocsik csak beásva, lesállásokból vadászták a szövetséges erőket. Csak Mo-n volt 3 Konrád hadvűvelet, Tavaszi ébredés, Garam-menti harcok, Alföldi páncéloscsata stb, ahol mint támadók (is) felléptek a német páncéloserők...

Na a szokásos duplázás, lassan már nem merek üzenetet írni, bár ennek néhányan talán örülnének is <br><br>Szerkesztette: karoton, Időpont: 2011-08-13 14:42

Ezekkel tisztában vagyok, de például a németek Konradjai vagy amiket felsoroltál szintén nem értek el döntő eredményt, csak ideiglenes, apró sikerek voltak.
Ilyen volt az Arras-i áttörés vagy Montcornet, vagy a Lvov melletti lengyel támadás a bekerített város felmentésére.

Bár szereztek kellemetlen perceket az ellenségnek, ahogy a németek is 1944-45-ben, igazándiból eredményt nem hoztak.

Persze igazad van, sok eredményük valóban nem volt (bár azért a kettőnk példái nagyságrendileg egész más kategórák, még Lvov is max. a Garami-menti harcokkkal vethető össze), de nem is ezért említettem őket, hanem példaként arra, hogy a hadászati védelem a németeknél gyakran jelentett mozgó, offenzív hadviselést az alsóbb szinteken, ennek megfelelően a harckocsik alkalmazása szintén az aktív védelem - vagy éppen támadás - keretében történt, így félrevezető lehet az a nézet, miszerint CSAK azért értek el olyan jó kilövési arányokat a háború második felében mert a harckocsijaik beásva-lesállásból a nagyobb tűzerőt kihasználva távolról vadászták le a hullámokban támadó szövetséges páncélosok tömegeit - persze ilyenre is volt példa bőven, emlékezzünk csak Lavrencsik István galíciai teljesítményére...

Norbi könyveit olvasgatva azért szembetűnő, hogy a mélységben kiépített pakfrontokkal megerősített szovjet vonalakat csak nagy nehézségek árán és súlyos veszetségekkel törték át - már ha egyaltalán sikerült.
De ebben a támogató gyalogság és a kellő tüzérségi támogatás hiánya egyaránt szerepet játszott, a páncélosok elleni összecsapásokban, akár támadásban-akár védelemben még mindig komoly fölényben voltak a szovjetekkel szemben, a velük szembeni mozgóharcokból ritkán jöttek ki rosszul...

Rommelnek sem maradt sok harckocsija El-Alamein után, de azokkal folyton zaklatta a briteket, hogy időt nyerje, támadott is meg visszavonult is közben. Ez volt a specialitása, a mozgó harcmezőn volt elemében.

Ha azt nézzük, az első tömeges harckocsitámadás (ami szintén Arrastól nem messze, Cambrainál történt), sem hozott eredményt. Nem volt tervük a sikerre, és a németek visszavették az elfoglalt területeket.

Kíváncsi vagyok mikor jön el az időpont amikor már nem fogunk beszélgetni a másodikvhról. Már ezerszer lerágott csontokat rágunk le tizedjére, már unalmas... A téma nagysága korlátolt, lassan végbe megy a determinálódás.

Elég durva hogy Bütyök most jött rá hogy a tankcsatákban volt élet 500méter + után. De rájöttem miért, A sudden strike-ban felnőtt Bütyök csak azt veszi észre hogy bogyótankjai 10métert látnak a ködben. A magassági előnyök, + látási viszonyok nagyon irreálisak, és valószínütlenek, innen eredezhethető a hibás elmélete.

portillo írta:


Elárulok valamit... 2005 óta foglalkozok suddennel. Érdeklődésem meg 1997-es. Szerinted... Hogy van összefüggésben a kettő? Ha nem lenne alaptudásom nem tudnám készíteni a sudden modot sem.
Úgyhog ymielőtt sértegetnél, inkább te szélesítsd ki érdeklődési körödet. Amúgy már sokszor leírtam és szerintem észre is vetted, engem elsősorban a haditechnika érdekel, hogy ez és ez milyen volt. Cm-ek, cm3-ek, kilowattok stb stb... Tudod, az Opel-Blitz az nem EGY teherkocsi volt.

Amúgy nem vagyok jó passzban, ne bosszants oké?

Speciel én is azért játszok minnél jobb grafikájú 2.vh-s játékokkal, mert érdekel a kor és annak haditechnikája.

De az, hogy szerinted a VH teljesen lerágott csont, azt jelenti, hogy a rossz végétől rágod a csontot .

Pl. a Bärről még mindíg nem írtatok szinte semmit, pedig ezerszer elmondtam, hogy nem a Brummbärre gondoltam. És a többi és a többi...<br><br>Szerkesztette: Panther, Időpont: 2011-08-14 08:48

Mennyi volt belőle? Jelentős harcjármű volt?

Utánanéztem.. a tervezőasztalt sem hagyta el. Ennyi erővel a 14TP és a 25 TP is jöhetne. De semmit nem tudni róluk, csak a tervrajzokból maradt fenn ez-az...

portillo írta:

A magassági előnyt azt hogy kell érteni?
A harckocsi lövegek csak néhány fokkal tudtak vízszintes alá lőni, dombtetőről lefelé az a harckocsinak macerás. Ha a harckocsi magas az ideális célponttá teszi, mert a páncétörő és harckocsi ágyúnál a távolságmérés a legbizonytalanabb valami (meg a sebesség természetesen), ha növelem a cél magasságát (nagyságát) akkor a pásztázott lőtávolságot növelem, magyarul sokkal könnyebb lesz eltalálni.

Kéne keresni egy tüzért... ő biztosan értene hozzá. Vagy veterán harckocsizót. Megkérdem francia netes spanjaimat, nem-e ismernek valakit. Igaz ők tengerész ejtőernyősök voltak vag ymik a farncia hadseregben, de lehet ismernek olyan bajtársat aki mondjuk Leclerc-kel zúzott. Igaz a Leclerc azért nem egy S35 harckocsi de gondolom a dolgok alapjaiban nem változtak annyit 50-70 év alatt.

Gipszj írta:


A magassági előnyt elsősorban az érzékelési, és látótávolságbeli előnyökre gondolok. Tehát egy kis dombtető tele van katonákkal + páncéltörő lövegekkel, erre csak reálist mértékkel számolva alig látnak el valameddig, mikor a valóságban az előttük lévő síkságot belátnák 1-2 kmig is simán.

Azért az a néhánny negatív fok , az igen sokat számít mikor az ellenfél 1kmre van... Persze minden az adott környezettől függ. De hát a harckocsikat azért nem kell erdőbe, sűrű növényzetbe vinni, ahol nem jönn ki a tűztávolsági előnyök.