Németország a 30-as évek eleji-közepi technikát alkalmazta a háború elején. A döntött páncél már az első világháborúig nyúlik vissza, ugyanis már ekkor sokan alkalmazták, mert rájöttek előnyeire. Elég megnézni az első vh. leghatékonyabb páncélosát a Renault FT sorozatot. Ezen merőleges rész nemnagyon van, az oldalait kivéve. A két világháború között azok az államok akiket nem korlátoztak fegyverkezés rengetek olyan dolgot kitaláltak, amikre a németek csak későn jöttek rá, a Villámháború után. Sok érdekességet felsoroltam már, a Saukopftól kezdve a gömbcsuklós fegyverbeépítésen át , az öntött páncéltesten és tornyon keresztül a célzóoptikákig, lövestabilizátorig mindent. Az első igazán korszerűnek mondható német szárazföldi páncélozott járművek az Sd.Kfz.251-esek és 250-esek voltak. Az ötlet, hogy csapatszállítóként páncélozott féllánctalpas járműveket használjanak a tehergépkocsik helyett hozzájuk köthető. Jóllehet féllánctalpasokat más hadseregek is használtak a 20-as, 30-as években, de legtöbbjüket vontatóként, tehergépkocsiként, esetlegesen páncélgépkocsiként a terepjáró képességük miatt. De emberek szállítására, együttműködve a páncélosokkal sehol sem.
A németek a döntött páncélt amúgy a szovjetektől már tanulgatták a 30-as években amikor közösen stikában gyártottak pár járművet. Az Sd.Kfz.231 (6 kerekű páncélgépkocsi), az Sd.Kfz.222 és társaik ebből az időből valók. Az alap járműtípusok korlátozott terhelhetősége miatt praktikus volt a vékony, de döntött páncélzat. A Panzer I és II típusoknál ha harckocsikról van szó,megjelenik a döntés, de csak az alváz felett, a homlokpáncél alatt.