Sem a ruházat, sem a megfelelő élelmezés nem másodlagos kérdés az egyes katona harctéri komfortja tárgyában.
A szovjet hadsereg téli felszerelése, az a bizonyos pufajka, és a "botos", azaz a nemezcsizma, valamint a "halszőr" kucsma, ami így együtt jelentős fölényt jelentett a katonák számára.
Ez a ruházat egy ezredéves fejlődés, és tapasztalat eredménye, amelyet a sztyeppék nomádjai "kísérleteztek ki", és amely nélkül sem Szibériában, sem a mongol sztyeppéken, sem Észak-Kína tartományaiban nem lehetett volna megtelepedni, mert enélkül képtelenség lett volna túlélni az ottani időjárási viszonyokat.
Ugyanígy lényeges feltétel volt az ezekre az időjárási viszonyokra szintén sokévszázados tapasztalati úton kifejlesztett élelmezés összetétele is (már, ha hozzájutottak szerencsétlenek az ellátmányhoz), mivel az - szemben a német ellátmánnyal - kiegyensúlyozottan volt képes biztosítani a szervezet fűtésigényét, és így nem égette el a belső szervek zsírtartalékait, amely hiányának következtében a nem megfelelően táplált - látszólag egészséges - német katonák jelentős sokasága, egyik pillanatról a másikra meghalt.
Ebből a szempontból a német seregek éppen ugyanazzal az - akkor - érthetetlen problémával találták szemben magukat, mint a Grande Armée, amelynek bő két harmada az elégtelen, rossz összetételű ellátás következtében pusztult el, teljesen azonos tünetekkel.
Ami a higiénés viszonyokat illeti, nos ott is a nem megfelelően kiképzett ruházat okozta a problémákat, mert a német ruházat a Nyugat-Európa időjárási viszonyaira kidolgozott "civilizált" nyílásrendszerekkel voltak ellátva, azaz a székletürítés elvégzéséhez - bizony - le kellett tolni a gatyát, ami - enyhén szólva - nem volt ajánlatos a kontinentális éghajlatú oroszországi viszonyok között.
A pufajka nadrágja azonban úgy volt kialakítva, hogy csak a szükséges mértékben kellett megnyitni egy hátsó sliccét.
Persze nekik is sikerült nem egyszer elszennyezniük ezt a nyílást, azonban a választás a fagyhalál, és a korlátolt higiénés viszonyok között, nem merülhetett fel kérdésként.
Ami pedig azt illeti, hogy a ma embere "túl finnyás, és elkényelmesedett" ahhoz, hogy elviseljen ilyen körülményeket, ez egyszerűen nem igaz.
A kényszer, a túlélési ösztön a legnagyobb úr, és nincs az a kényes ízlésű ember, aki inkább a pusztulást választaná, mintsem elviselje ezeket - a békés hétköznapokban elképzelhetetlen és undorító - körülményeket.
Összegezve: A szovjetek győzelmében kiemelt szerepe volt a megfelelő téli felszerelésnek és élelmezésnek egyaránt.
A németek ugyanezt nagyon elkefélték.