A németek harcászati fölényét végig a háború folyamán a feladatközpontú, igen rugalmas harcvezetési felfogás, az úgynevezett \"Auftragstaktik\" biztosította. Ez sokkal több teret engedett az egyéni kezdeményezésnek, mint a szövetségesek lassú és rugalmatlan parancsközpontú harcvezetési felfogása. A haditechnikai fölény csak ezután jön, és szerintem kevésbé meghatározó (bár némi jelentősége kétségtelenül volt).

Számvéber Norbert írta:


A 12. SS-páncéloshadosztály valóban Normandiában esett át a tűzkeresztségen, de az 1., és a 2. SS-páncéloshadosztály nem... sőt ők szinte a háború elejétől kezdve harcoltak. Ezért nem értem ezt a mondatodat Norbi.

Vagy arra gondolsz, hogy úgy nem volt tapasztalatuk, hogy még nem harcoltak az angol-amerikai erőkkel, mert így már érthetőbb lenne. De ha így nézzük ezek már veterán alakulatoknak számítottak... szóval nem kellett igazán gürcölniük, hogy belejöjjenek ill. kiismerjék az ellenfelet.(Persze a más taktikákat alkalmaztak mindkét fronton a szembenálló felek egymás ellen.)

Számvéber Norbert írta:


Igen-igen ez így van. Leegyszerüsítve a (magasabb rangú) parancsnokok csak a célt határozták meg az embereik számára azt, hogy miként jutnak el odáig rájuk bízták. A németek rugalmasságát pedig a háború alatt folyamatosan létrehozott Kampfgruppék bizonyítják a legjobban.

a kiképzést én is tudom, de a háború vége felé ez a része egyre kevésbé igaz, maximum csapat szinten lehet ezt így kijelenteni, mert ahogy a kontár \"hadvezér\" meghatározta a kivitelezhetetlen célokat, úgy még azt is, hogyan cselekedhetnek a parancsnokok. Ez természetesen nem mindenkire igaz, akik a kosárban voltak azok nagyrészt szabad kezet kaptak. De éppen ezért mert a legtöbb \"fejesnek\" meg volt kötve a keze, így a csapatai sem tevékenykedhettek olyan szabadon mint ahogy az elvárható lett volna... Amúgy az tény, hogy a német kiképzés még a háború vége felé is magasabb színvonalon volt, mint az orosz, vagy néhány tekintetben az amerikai/angol... és ez azért jelez valamit. Illetve az még fontos szempont, hogy a német katonákba beleverték azt, hogy a parancs az PARANCS, bármily őrültség, és öngyilkosság legyen is és éppen ezért volt kevés a parancsmegtagadás, főleg az SS soraiban.

Hát amennyi nemzetiszocialista ideológiával teletömték a Waffen-SS katonáinak a fejét még jó, hogy veszettül harcoltak...<br><br>Szerkesztette: Bazooka Joe, Időpont: 2009-08-11 12:23

hát, nem az a csoda ahogy harcoltak, hanem hogy ebbe a sok papolásba hogy a francba nem őrültek bele???

De mondjuk az SS-VT-re (amiből aztán létrejött a 2. SS-páncéloshadosztály) nem volt jellemző. Ott inkább az alapos katonai kiképzés részesítették előnyben.

Egyébként mivel ez a harckocsikról szóló téma megkérdem, hogy a Waffen-SS-ben lévő harckocsizóknak a fekete egyenruháján is rajta volt a 2 halálfej, vagy ott voltak az SS rúnák is?

hát, ezt a részét ilyen részletekbe menően nem ismerem, de az tény, hogy az SS első alakulatai tényleg elit katonák voltak...aztán ahogy múlt az idő az az SS sorain is látszott...

Az 1. SS- és a 2. SS-páncéloshadosztály cafatokban jött haza a keleti frontról. Eredeti állományuk kb. negyede maradt meg, annak is jelentős része sebesült volt (ezek vagy visszatértek eredeti alakulatokhoz vagy nem), vagy előléptetés miatt tanfolyamra ment. Akik az 1. SS-páncéloshadosztályban még ezek után is rendelkezésre álltak, azok közül a zöm ment a 12. SS-páncéloshadosztályhoz keretnek, de sokan kerültek a 9. és 10. SS-páncéloshadosztályhoz is. Akkor mi is maradt a keleti frontot megjárt 1. SS-pc. ho-ból? Szinte semmi. Mindent kezdhettek elölről.
A 2. SS-páncéloshadosztály ugyan kevesebb oktatót adott le más alakulatokhoz, de a brutális veszteségek miatt ezt a hadosztályt is 60 százalékban újoncokkal töltötték fel.

Az Auftragstaktik pedig valóban szűkült valamit a háború vége felé, de zászlóalj-szintig még mindig kiválóan működött.

hát, én a zászlóaljat kicsit sokallom, inkább csak szakasz szint! mert ennél nagyobb egységek parancsnokai már mind konkrét állításokat kaptak, és lehetőségeik rendkívül behatároltak voltak. Ez azt jelenti, hogy névlegesen még mindig szabad kezet kaptak, e ez a gyakorlatban annyit tett, hogy a támadás menettét határozhatták meg (jó esetben), de bármilyen más \&quot;hadmozdulat\&quot;-ot csak előzetes engedéllyel tehettek meg ez leginkább a védekezésre igaz. ahol maximum annyit tehettek, hogy megmondták melyik ember hova menjen de ennél többet ritkán tehettek. és ha mégis akkor legtöbbször: hadbíróság, parancsmegtagadás, gyávaság, dezertálás, és vége a dalnak...

Javaslom, hogy esetleg merülj el a \&quot;Südwind\&quot; hadművelet (1945. február) vagy a Lauban visszafoglalására indított \&quot;Gemse\&quot; hadművelet (1945. március) történetében. Mindkettőben volt bizony zászlóalj-színtű Auftragstaktik...

ok, lehet, kicsit részletesebben kellett volna elemeznem a nézőpontomat, de nagyrészt általánosítható az, miszerint legrosszabb esetben is 400 főből álló zászlóaljat 1 parancsnok sem irányíthatott szabad belátása szerint \'44 végén, \'45 elején. Nem azt mondom, hogy ez minden esetben igaz, csak általánosítok. A háború ezen szakaszában nagyrészt már csak a szakasz és rajparancsnokoknak volt szabad keze. Minden magasabb rangú tisztnek kuss volt a neve és csak a parancsot teljesíthették. Ez természetesen nem igaz Adolf \&quot;kedvenceire\&quot; akik még azt is megengedhették maguknak, hogy nyíltan a vezető ellen szóljak vagy bírálják parancsait. Pl.: Rommel vagy Skorzeny

azért a vezér Rommelre is berágott néha...

valószínűleg, de megtörtént nem is 1 esetben hogy Rommel bírálta adolf parancsait és mégis ép bőrrel úszta meg! a kis mákos...