Nashorn írta:
Tiger II Homogén páncélzatot kapott amíg a Joszif öntvény testet!
Nagy a kölönbség a két páncélzat között!
A Német hengerelt...többréteg lemez,melegen összehengerelve,egy egésszé...jóvalrugalmasabb volt mint az ötött páncélzat!Viszont marhamód nehéz is!
A KWK 43 1000m/sec. kezdősebbeségű volt!A Joszif D25T-je pedig 802m/sec!
A PzGr 39-1 10.2 kg-os gránát,a Br-471 20 kg-ot nyomott!
Na és a kaliber is más-más!
KWK L/71 a D25T pedig L/45.2
Ébresztő! A dolog nem ilyen egyszerű! A lövedék mozgási energiája a sebesség négyzetével és a tömeggel egyenesen arányos. A nagy kezdősebességű lőszer legnagyobb előnye az, hogy a pásztázott lőtávolsága nagyobb mint a lassabbé. De a nagyobb sebesség miatt nagyobb az ellenállása is, gyorsabban is veszít a mozgási energiájából.
Számítva:
A 88mm-es torkolati energiája kb.500kJ volt a szovjet gránáté pedig kb. 640kJ. Ha a két lövedék légellenállása azonos volt akkor ez az arány tovább romlott a német lövedék hátrányára ahogy nőtt a lőtávolság. Azt, hogy sok harckocsit lőttek volna ki 1500-2000m-ről azt kétlem. El is kell találni a mozgó célt, a távolságbecslés az a távolság növekedésével négyzetesen romlik (kb.) Nagyobb lőtávolság esetén a lövedék menetideje is jelentősen megnő, mire odaér ahová várják a célt azalatt az meg is állhat, egy gödörben el is tűnhet meg fordulhat is. Ezekben a könyvekben az elméleti vagy laboratóriumban mért adatok vannak, a valóság más. Gyanítom, hogy a harckocsik nagy részét 1000m-nél közelebbről lőtték ki, már csak azért is mert az oroszok is nagyon jól értettek az álcázáshoz. (ezt nem én mondom, az ellenfeleik)Egy harckocsi magassága kb. 2,6m volt átlagban, meg kell nézni, hogy a lövedéknek mekkora távolságon volt ennek a fele az esése. Nagyjából az a gyakorlati lőtávolság, már ha felfedezik a célt ilyen messziről, mert azért füst és por is előfordult arrafelé.<br><br>Szerkesztette: Gipszj, Időpont: 2010-11-07 18:04