Hajcihő írta:


A Ronson-féle harckocsi lángszórórendszert a háború elején, közepén a brit hadsereg használta, majd az amerikaiak is átvették. Pár lángszórós harckocsit hívtak így a katonák, de önmagát a Shermant (minden változatát belértve) szerintem egyet sem. Legalábbis utalást nem találtam rá.

Amúgy igen, később írtam is hogy a német dolgokhoz hasonlítottad a szovjet M91/30 távcsöves változatát. Amúgy a finneknk kvés távcsöves puskájuk volt M/27, M/28 és M28/30. Némelyiken japánoktól vásárolt távcső volt és némelyiken orosz távcső. Később ők is az 1920 táján szerzett orosz távcsövet fejlesztgették.
A szovjet M91/30-ast a finnek is nagy számban hadrafogták, mivel egy kismilliót zsákmányoltak belőle. Találóan M/91-30 néven szolgálatba is állították. A mesterlövész változatot úgyszintén.

Ez amúgy az egyik csodafegyvr, az M28/30:

A kép rejtve van vendégek elől, jelentkezz be vagy regisztrálj a megtekintéshez.

Ja ha már csodafegyverek. Hajcihő említette a filléres Panzerfaustot. Hát északi rénszarvaskergető hóbuckalakó rokonaink ezt a stratégiát már hazsnálták. Mármint a technikai és mennyiségi fölyénnyel szembeni eleményességet.
Első és mghatározó dolog vot egy ital volt, ami felfűtötte a fagyos téli éjszakákat, ez pedig a Molotov koktél volt. A T-26 és BT harckocsik rémálma volt ez.

Másik ilyn finn filéres fegyver a M/39 és az M/S-40 harckocsiakna. Tudjátok mit találtak ki a finnek? Telfonátak a bútorgyáraknak és asztalosüzmknek, hogy gyártsanak párezer 22X31X14 cm-es fadobozkákat. Ezeket a fadobozkákat telenyomták TNT-vel és eg yparányi gyújtószerkezettel. A műküödése gyszerű volt. Lerakták a földbe vagy a hóba a kis faládát, és a harckocsi ha ráment összeroppant a ládika, beindult a gyújtószerkezet és BUMMMMMMMMMMMMMMM!!!!!!!!!!!!
Végül is okos döntés volt ez a harckocsiakna, mert vasuk nem vot sok, visziont fa rengeteg van Finnországban. A sok kis rénszarvaskergető sógor meg 1939 telétől 1940 februárjáig legyártott ilyenből 133000-t.
A fából készüt harckocsiaknának vol tmég előnye, pl. hogy könnyű voltés az utászoknak könnyebb volt cipelni.

Ez Nagyon jó! Ez csodafegyver, és ha lett volna fém detektor, nem fogta volna...

Az igaz, szerencsére a fenyőfa vagy nyírfa elrohad egy idő után, így az akna nem okoz galibát, pl. 50 év múlva, amikor egy erdészeti traktor éppen vontatja a rönköket az erdőben.

Amúgy a csodafegyverekhez általánosságban kapcsolódóű észrevétel, hogy a média mennyire befolyásolja az emberek gondolkodását. A világháború után érdeklődők ennek köszönhetően a világháború egy szűűk szegmensét ismerik csak. Igaz azt 3-szor körüljárva, többezr oldalon, képkockán, pixelen, file-on keresztül. Valahogy úttörőnek kellene lenni és újat adni. Ezt a szűk, a világháború egy parányi területét magába foglalló perspektívát kéne kiszélesíteni. Mit gondoltok róla?

Hajcihő írta:


Azért ez így nem teljesen kerek. A T-34 1942 tavaszáig \"ette meg a német páncélosokat\". Utána, a 7,5 cm-es L/43 majd L/48 kaliberhosszúságú harckocsi és rohamágyúk elterjedés után a német páncélosok ették meg a T-34-esket, amelyek nagyon nagy bajban lettek volna, ha nincs a hatalmas darabszámot produkáló tömeggyártás. Ezen a T-34/85 sem sokat javított.
A német páncélosokat a keleti fronton leginkább a páncéltörő tüzérség pusztította, nem pedig a harckocsik!

HunBütyök írta:


A \"Ronson\" gúnynevet - találóan - a németek aggaták a Sherman-re, mivel úgy égett, mint a Ronson öngyujtó.

A Mosin-Nagant célzótávcsövét a \'30-as években fejlesztették ki a szovjetek, és ez volt a világháború feltehetően legjobb ilyen berendezése, mind optikai, mind finommechanikai kidolgozottságában, és használhatóságában egyaránt.
Ugyanakkor - jó szovjet szokás szerint - kevéssé volt érzékeny a durva mechanikai behatásokra.
A mai napig használják, és éppen annyira eredményesen, mint a háborúban.

Mi is volt találó az M91/30-as névben? Ez a Mosin-Nagant 1930 szovjet korszerűsítése, amiből a háború végéig újabb - uszkve - 800.000 példányt gyártottak (ha jól emlékszem a számra).

Számvéber Norbert írta:


Dehát pontosan ugyanazt írjuk! Először az innováció, majd a tömeggyártás adta a T-34 esek stratégiai erőfölényét, mivel \"annyian voltak, mint az oroszok\"!
Írom is, hogy ez még akkor is harcászati, hadászati fölényt eredményezett, \"mikor megtalálták a módját a páncélja áttörésére\".

A kurszki jellegű alkalmazása erre a legjobb példa, ahol - gyakorlatilag - néhány méterről lőtték egymást a tankok.
Itt is a mennyiségi fölény volt az, ami eredményre vezetett.
Egészen egyszerűen sokkal gyorsabban voltak képesek pótolni a veszteségeket, mind javítással, mind gyártással, mint a németek, pontosan a fegyver robosztussága miatt.
Tipikus szovjet gyártásfilozófia. Durva, primitív, de célszerű és működik.

Egyébiránt azt gondolom, hogy nem nagyon tévedek akkor, amikor azt állítom, hogy mindkét oldal legnagyobb harckocsiveszteségeit a különböző páncéltörő eszközök idézték elő, és nem maguk a harckocsik.

Nincs igazam?

HunBütyök írta:


A Panzerfaust előnye a telepített aknákkal szemben az, hogy nem kellett kitalálni hozzá, hogy merre mennek majd a harckocsik, hanem rájuk lehetett lőni velük, ahol éppen voltak.
A Molotov-koktél igen jó eszköz volt, csak annak is az volt a hátránya, hogy túlzottan meg kellett hozzá közelíteni az ellenséget, így annak használata csak nem belátható (erdős, bokros terepen, vagy városi körülmények között) volt kevésbé veszélyes, nyílt terepen, ahol a rejtőzködés gyakorlatilag lehetetlen, egyenlő volt az öngyilkossággal.

Egyébként a finnek igen praktikus, és a lehetőségeiket jól kiaknázó eszközöket gyártottak, és igencsak megmutatták a szovjeteknek, hogy pokoli veszteségek képesek okozni.
Más kérdés, hogy Sztálin magasról tett a veszteségekre, és kierőszakolta a győzelmet.
Egy demokráciában élő nemzet, ekkora veszteségek esetén feltette volna a kezét. (Igaz, viszont, hogy egy demokrácia meg sem támadta volna a finneket.)

Számvéber Norbert írta:


Meg a németek robbantották föl saját nehéz harckocsijaikat, amikor visszavonultak pl. a Kárpátok mögé. De pl. a magyarországi harcokban is a sárban megrekedt, vagy a megsérült és kimenteni nem tudott tankokat is fölrobbantották.
Jó lenne egyszer egy statisztika arról, hogy valójában mennyit robbantottak föl a saját csapatok... Bár ez talán lehetetlen kérés....
Vagy csak megbecsülni lehet ezek számát?

Hajcihő írta:



Hát, a szovjetek harckocsi javítását nem nagyon tudom elképzelni!
Szerintem ők ezzel nem is foglalkoztak, talán nem is nagyon értettek hozzá - tisztelet a kivételnek -, ugyanis volt dögivel utánpótlás!

Egy kilőtt harckocsi helyett kaptak 10 újat!! (Lehet, hogy nem pontos a saccolásom!)

HunBütyök írta:


Igazad van annyiban, hogy a történelmet a győztesek írják, és ők - bizony - sosem szerettek azzal kérkedni, ami az ő ostobaságuk, vagy gazemberségük volt.
A másik gond az, hogy ennek antipódusaként megjelenik a mindent relativizáló \"vesztes oldali\" magyarázkodás, és megszépítő visszaemlékezés.
Mindkettő történelmietlen.

Ezeknek az extrapolációja pedig az, hogy az infantilis módon látványos elemeket emelik ki a háború eszközeiből, eseményeiből, és elfeledetté teszik annak mindennapjait, mind az eszközök, mind az emberek esetében.

Azt látjuk, hogy a \"hősök\" hogyan lőnek (miközben soha nem töltenek), azt nem látjuk, hogy, hogy a fenébe került oda, amit kilőttek, de azt sem, hogy mit ettek, hogy oldották meg a higiénés gondjaikat, stb.
Pedig ahhoz, hogy kellő módon meg lehessen érteni egy-egy esemény kimenetelét, elengedhetetlen lenne ezeknek a részleteknek az ismerete. (A politikai, ideológiai háttérről, a döntésmechanizmusok összetettségéről, a hátország hétköznapjairól, és a társadalmak, egyes emberek gondolkodásmódjáról, stb. nem is beszélve.)

Erre az egyik eklatáns példa az Afrika-korps veresége, aminek az egyik - igen jelentős - összetevője a német és olasz alakulatok higiénés hátránya, és a britek konzekvens odafigyelése, (előnye) volt ezekre a körülményekre.

De ugyanígy lényeges az egyes fegyverrendszerek használatát, használhatóságát meghatározó eljárási rendek ismerete is, hiszen a háborúk - úgy 90%-ban - sok-sok unalmas előkészületből, felkészülésből, háttértevékenységből, stb. állnak, és csak 10%-ban a tényleges harccselekményekből.
Márpedig a háttér ismerete nélkül tényleg csak csodaként (ha tetszik csodafegyverként) értékelhetjük az egyes események alakulását.

Igencsak kevesen vagyunk, akik hallottunk harangozni ezekről a dolgokról, és - éppen a szenzációhajhászás okán - még kevesebben azok, akiket a valódi történések igazából érdekelnének.

Ezért aztán az emberek többsége - ha egyáltalán foglalkozik a világháborúval - akkor érzelmi, politikai, ideológiai beállítottsága mentén egy rakás ostobaságot gondol, hisz, nyilatkozik, és korlátoltsága okán ki sem lehet mozdítani a téveszméiből.

Ha tényleges történelmi ismeretekre akar bárki is szert tenni, akkor el kell felejtenie, hogy kit \"szeret\", és - minden relativizálás nélkül - a társadalomfilozófiától kezdve, egészen a technikai részletekig, elfogulatlanul kell mérlegelnie a történéseket.

Erre azonban nem sok esélyt látok. Ehhez szuverén intelligencia kell.<br><br>Szerkesztette: Hajcihő, Időpont: 2010-08-10 14:30

Kamikaze írta:


Minden hadsereg igyekezett megsemmisíteni minden harceszközét, amelyet nem volt képes elszállítani.

Csak becsülhető számok vannak. Nem igazán értek rá azzal foglalkozni, hogy ezt pontosan meghatározzák.

Kamikaze írta:


Erőltesd meg magad, és próbáld meg elképzelni.
Minden hadsereg, így a Vörös Hadsereg is foglalkozott kármentéssel.
A \&quot;volt utánpótlás dögivel\&quot; pedig egy szép - a szocializmusból visszamaradt és úgy látszik igencsak eredményes - agymosás.
Valóban, a háború előrehaladtával egyre inkább erősödött az utánpótlás, de még a Szovjetúnió és az USA sem engedhette meg magának a menthető eszközök elherdálását.
Sem monetáris, sem fizikai értelemben nem voltak olyan gazdagok.

Ha pedig tíz új tankot kaphattak volna egy kilőtt helyett, akkor is gondban lettek volna, mert ahhoz tíz legénységet kellett volna kiképezniük, az pedig idő. (Az üzemanyag és muníciószükségletről, egyéb logisztikai elemekről nem is beszélve, ami idő, pénz emberanyag és eszközigényes.)

No ezek azok a naivitások, amik valamiféle mesebeli küzdelemnek tüntetik fel a háborút.
Pedig nem kell ám több a valós körülmények megértéséhez és megismeréséhez, mint - elfeledve a különböző propagandák torzításait - józanul, reálisan gondolkodni.

A szovjetek, amit tudtak igen is összeszedtek lsd.: szovjet-finn háború, után a kilőtt harckocsikat elvontatták. Erre mondhatja azt az ember - jó akkor még nem volt nagy az utánpótlás - de fontos volt nekik a beolvasztás miatt.