lokátoruk volt az aknák ellen, és úgy tudom utána valahogy felrobbantották, nem hiszem hogy rámentek, inkább rádobtak valamit, vagy szétlőtték...

Köszi a választ, de most ne írjunk tüöbbt, mert akkor a kutya sem fogja látni a hosszú hozzászólásomat. Bár kontroll c-vel beilleszthetem újra. Szeretném ha valaki reagálna rá.

Megint a sztereotípiák, az elfogultság és a szűk szegmens ismerte! Srácok (Urak)!
Mi az hogy a szovjetek nem javítottak, mert sokan voltak?????

Irgum-Burzum!

Na lássuk: a szovjetek rengeteg és rengeteg harcocsit gyártottak. A szovjet hadveztés egyik gyengepontja volt a háború korai éveiben (és még 1945-ben is), hogy a műszaki mentése, a lerobbant járművek javítása, vontatása, bütykölése nem volt megoldott. 1936 táján filozofáltak ezen és megépítették a Gaz-AAA és Zis-5 PARM műhelykocsit amit a páncéloshadosztályokhoz megsegítésére soroztak be. Ezek gyakorlatilag műhelykocsik voltak, zárt dobozzal a hátuljokon és tele kulcsokkal,m kalapáccsa, csavarokkal, meg ami kellhet. Viszont csak helyszíni javítást tett lehetővé. Pl. a sérült harckocsik vontatását vagy másik harckocsikkal oldották meg vagy nem vontatták, hanem helyszínen próbálták bütykölni. Emellett természetesen kicsit elszámolták magukat és nm helyeztek nagy hangsúlyt a műszaki-mentők és az ilyen PARM-ok építésére. Azonban Lengyelország lerohanásakor, amikor a 6000 harckocsiból 2000 darab az úton maradt és integetett a többieknek, akkor szomoróan vették észre hogy ez így nem lesz jó. Sok harckocsit amit nem tudtak megmenteni meg sem szereltek hanem flrobbantottak vagy szétvágtak. Finnországi támadáskor a lerobbant szovjet harckocsikból Dunát lehetett rekeszteni. De ott aztán a trepviszonyok miatt a Zis-5 PARM is értéktelen jószág volt, mert egyszerűn nem tudott közlekedni. Az oké, hogy Lengyelországban megbüötyköltek vele a műúton jópár T-26-ost, de a havas erdőben, mocsaras, befagyott tavas területen egy 4X2-es teherkocsi semmit nem ért. A finnk a sok-sok lerobbant harckocsikból páncélosezredeket hoztak létre.

A harckocsik műszaki-mentése 1941-ben még tragikusabb képet mutatott, a nag ymenkülésben tényleg feledésbe merültek a műszaki-mentők. Azonban amikor a nagy orosz mackó felébredt és elkezdtek özönleni a T-34-esek az addigi harckocsik mellett, és megjelent jópár nemesvad is, mint a KV változatok.
Na itt már nag ybajban voltak a szovjetek. A műszaki-mentés problematikáját szerették volna megoldani, de gondolkdtak hogyan lehetne ez. Gondolnánk bőszen, hogy német mintára, harckocsikból alakítottak ki műszaki-mentőket. Sajns ezztel megkéstek, és pl. a műszaki-mentő T-34-es 1943 végén érkezett meg a csapatrokhoz. T-34 mod.41-eket alakítttak át, raktak rájuk darut, amivel ki lehettt emelni egy harckocsimotort, csörlőt és hasonlókat. ÍA műszaki-mentő KV is ezidőtájt jelent mg, mint elavult nehézharckocsi alvázára épített műszaki-mentő. Ez a KV a többi nehéz járművet tudta vontatni, segíteni. A szovjetkről viszont tudni kell, hogy a lend-lease szállításoknak köszönhetőn nagy mákjuk volt: kezdetben az angolok, majd az amerikaik adtak nekik az elavult, és kicsi Zis és GAZ PARM-ok helytt korszerűbb műszaki-mentőket. pl. 1942 elején a britektől megkapták a világháború lghíresbb műszaki-mebtőp járművét, a Scammell SV/2S műszaki-mentőt. Hát sráck! A szovjetek ámultak és bámultak!!!! Mondták is egymásnak, hogy basszuskulcs, ez a lottó ötös. Örömükben dobálták a levegőbe usankájukat amikor Murmanszkba megérkeztek hajóval ezek a járművek!!!! Egy nagyon erős, nagyon jó terepjáróképességkkel bíró, környezeti behatásokra érzéketlen jármű volt ez. Egy T-34-est is úgy húzott mint foxi a lábtörlőt!!! A Scammell után a szovjetek hamarosan kaptak még jópár műszaki-mentőt. Ezek legismertebbike, a világháború szintén leghíresebb műszaki-mentője a WardLaFrance 1000 nehéz műszaki-mentő 3. gyártási szériája. (Azért fontos megjegyezni, hogy a 3. gyártási széria mert az elsőt az első amerikai páncéloshadosztályok kapták meg 1941-ben, a másodiknak felét az amcsik srozták be, másik felét meg az angoloknak adták Afrikában.) 101 darabot szállítottak le a szovjeteknk és 1943 elején hiánytalanul meg is érkeztek hajóval. Pont a Szaturnusz hadművelet előtt (lehet nem ez volt a neve, de most nem a hadművelet a lényeg, hanem az hogy WardLafrance 1000). A havas, hideg, útnélküli tájon a WardLaFrance a reméltnél is jobban teljesített. (Erről a műszaki-mentőről készülőben van egy cikkem, de nemtudom befejezzem-e mert úgyis mindenki ismeri, meg nekem kevés információm van róla) Ez a jármű (testvéreivel együtt, a Diamond-T-vel és a Kenworth-szel) maga volt a tökéletesség és a praktikusság. Egyetlen hibájuk volt, de az először Észak-Afrikában jelent mg és később Itáliában okozott gondokat, mégpedig az hogy a hátsó kerekek közé, ha azok rugóztak könnyen beszorult egy-egy éles kő és szétkapta a gumit.
Majd a praktikusságáról ennek a járműnek későbbiekben írok.
Nehéz műszaki-mentők közül fonto smegemlíteni a világháború leghíresebb harckocsioszállítóját is a Reo 28XS nyergesvontatót. Ezt a szovjetek 1943 végén kapták és a gárda páncéloshadosztályok műszaki részlegéhz küldték azonnal. M9-es 45 tonnás szállítókapacitású trélerrel kapták a szovjetek őket. A sérült harckocsik szálításában jeleskedtek. Könnyű és közepes kategóriájú műszaki-mentőketz is kaptak a muszkák, nem is keveset. A világháború szintén legismertebbikére a Chevrolet G-7117 1,5 tonnás teherkocsira épített, a szovjetek által csak PARM-1 B-nek hívott könnyű műszaki-mentő. Ez egy 1 tonnás daruval vol tellátva, a zárt felépítményben egy esztergapad, egy fúrógép, köszürű (erre köszörűkő helyett lehetett rakni drótkefés korongot is, amivel a piszkos dolgokat tudták pucolni) meg ilyesmik. Ez főként sérült teherkocsikat javított, vontatott, valamint könnyű harckocsikat. Komplett kis műhelye révén azonban a nagytesóknak is tudott segíteni. (Mellékesen megjegyzem, hogy nekem a Chevrolet a gyengém. A GMC kabin miatt ezt a járművet sokszor GMC-nek mondják, de ez NEM GMC. Chevrolet, éppúgy mint a Sparkom. )

Közepes kategóriájú műszaki járművek közül a GMC CCKW-353 alvázon lévő dolgok a jelentősek. Na ezek között mindenféle volt. A darustól kezdve az \"önjáró gumiszervízig\" minden amit el tudtok képzelni. A szovjetek egyszerűen imádták. A GMC CCKW-353 alvázára az ST6 felépítménybe mindent bele lehetett zsúfolni. (érdekességképpen volt ST6 felépítményben akár külön kézifegyverszrelőműhely is!!!! Na erre varrjatok gombot! Én amikior meghallottam hog ymiket ki nem találtal totál be voltam kattanva. Ezek az amcsik nagyon leleményesek mi?) A szovjetek ha jóltudom csak darus felépítményű GMC-t kaptak, amivel (bár kisebb teljesítményű volt mint a WardLaFrance vagy a Diamond-T (basszuskulcs ezt meg sem említettem, maj dlegközelebb ha valakit érdekel írok róla), de ez is képes volt egy T-34-es motorját kiemelni.

Summa summárum. a szovjetek nem nem törődtek a műszaki mentéssel, hanem nem volt nekik érdemi műszaki mentőjük. A háború folyamán ismerték fel ezek jelentőségét, hazsnosságát, praktikusságát. A Lenygelországi és Finnországi baklövések megtanították arra őket, hog yhiába van 10000 harckocsink, az önmagában semmi. Fényképen jól mutat és propaganda fevételken, de gyakorlatban az nagy nulla. A szövetségesek által küldött páncélosoktól nem votak elragadtatva a szovjetk, de a Bedford QLD-től kezdve az utolsó Harley-Davidsonig minden mást imádtak. A lend-lease szállítmányok legkedveltebb dolgai a szállítójárművek voltak. A brit és amerikai szállítójárművek technikai fejlettségben, megbízhatóságban jóval a német és a szovjet járművek felett voltak.

Teljes mértékben igazat adok Hajcihőnek, mármint hogy a háború az nem harckocsikból áll és repülőkből. Hanem logisztikából, leleményességből, okosságból, tervezésből, szervezésből.

Kedves Kamikaze, mielőtt felelőtlen és meggondolatlan kijelentésket teszel, tájékozódj a témában.

Beírtam újra hogy ez legyen felül.

Zeki írta:


Kedves Zeki!

Magam is vezető volnék úgy 35-40 éve, továbbá admin is vagyok uszkve 5-6 éve, tehát tudom és méltányolom a döntési pozícióban lévő emberek gondjait, és nehézségeit.
Dönteni soha nem könnyű, jól dönteni nehéz, nagyon nehéz.

Annak pedig, akivel szemben a döntések születnek, létezik egy olyan joga, amit soha senki nem volt képes elvenni tőlük, és ez a ius murmurandi = a morgás joga.

Azért, hogy ne éljen ezzel a jogával, azt lehet tenni, hogy flexibilisen - azaz önkorlátozón - kell élnünk vezetői jogainkkal, bölcsen és belátón alkalmazva a korlátokat.
Ami illetlenség a részünkről, az az, ha e morgás okán leteremtjük azt aki morog.
Ami ostobaság a részünkről, az az, ha nem figyelünk oda a morgás ÉRDEMÉRE, és mereven ragaszkodunk a döntési mechanizmusunkhoz.
De éppen ilyen ostobaság az, ha úgy hajlunk a döntéseink tekintetében, ahogy a morgó fújja hozzá a dallamot.
Szóval nem egyszerű \"mesterség\" ez.

Még valami: A döntéseinket ne szigorítsuk azért, mert - szerintünk - más nem tartja be a józan mértéket, hanem bízzunk a saját ítélőképességünkben, és csak a vadhajtásokat nyessük le. Még akkor is így járjunk el, ha ez sokkal vehemensebb kritikákat eredményez, mivel ekkor a határok elmosódnak, és csak kellő ízléssel és jóérzéssel követhetők.
A konzekvensséget pedig így is meg lehet, de meg is kell tartani.

Összegezve: Semmi kifogásom a döntéseid célja tekintetében, pusztán azt kérem, hogy ne poroszosan pedáns, hanem bölcsen konzekvens legyél, irányítsd mederbe a vitákat, de ne öld meg azokat.

Tudom, hogy irányítani nehezebb, mint hatalmi eszközzel élni, de ez utóbbit csak ultima ratio-ként illik alkalmazni.

Bocs a hosszas reflexióért, remélem érzékeled, hogy nem azért írtam, hogy fényezzem magam, hanem, hogy némi támpontot adjak a döntéseidhez.

OFF vége.

Üdv: Hajcihő

Hát pedig elég sokszor az jön le a hozzászólásaidból, hogy csak fényezed magad de, ezért vagy te Hajcihő.

De most ne erről bezséljetek, mert nem látja senki a hozzászóásomat!

HunBütyök írta:



Kedves Bütyök!

Igazat adva fejtegetésednek, mégha egy-két pontján kissé pontatlan is (de hát egy ilyen szűk keretben ez ki sem védhető), az itt idézett konklúziódat, annak második mondatát két lényegi elemmel egészíteném ki: szenvedésből és halálból.

\"Dicsőséges\" háború ugyanis csak a politikusok zavart elméjében létezik. Szükségszerű is csak akkor, ha meg kell védeni magunkat. Az agresszió ugyanis aljasság.

Üdv: Hajcihő<br><br>Szerkesztette: Hajcihő, Időpont: 2010-08-10 19:23

Értem, megpróbálok én is ennek fényébe döntéseket hozni, köszönöm a tanácsod.

panzer2 írta:


Látod, ezek a tévképzetek. Semmi szükségem rá.

HunBütyök írta:


Dehogynem. Én reflektáltam is rá.

Csak éppen nem akarják látni, mert nem felszínes, nem \&quot;csihi-puhi\&quot;, így aztán nem támasztja alá a tévképzeteiket.
Az pedig tré érzés. Egy világ omolna össze bennük, ha elkezdenének gondolkodni.

OFF vége.

HunBütyök írta:


Hát, én nem az aknataposó hajókat mondanám csodafegyvernek, hanem az aknákat. Pontosabban a mágneses érzékelővel ellátott Német aknákat, ami bizony sok szövetséges hajó vesztét okozta.

És ez kit érdekel? Inkább olvass vissza és értelmezd amiket leírtunk. Nagyon sok okosságot leírtunk az előző 3-4 oldalon.

Mégness akna nem valami nagy cucc, sok szövetsélges katona által hazsnált mágneses akna küldte a másvilágra a német konzervdobozokat.

Engem érdekel jobban mint a szovjet mentő autók...

Hajcihő írta:

ú
Ez nem OFF

Egy német elkeserdett próbálkozásró sem írtam, lehet azért nem reflektál rá senki?