Gipszj írta:
Ha fordítva lenne, akkor az ember is meg a gép is elveszne. Így csak a gép. Magyarországon 1970-ben volt ebből egy katasztrófa. A Fecske típusú vitorlázógép szkatlanul nagy teljesítményűre sikerült, ezért enyhe siklásban is hirtelen nagyon fölgyorsult. Az r.g.v.(rep.gépvez) amikor észrevette belehúzott a kormányba, mire az egyik szárny leszakadt. Annyira elvesztette a tudatát, hogy a gépből kiugorva nem nyitott ernyőt, meg sem próbálta. (ezt egyértelműen meg lehet állapítani, mert a nyitókilincs nem volt kihúzva a zsebből. Azt pedig minden körülmények között ki lehet húzni.) A másik szárnyát eltörték a Műegyetemen, 13g-nél tört.
Folyt. köv.
Egyben elkezd csökkenni a látómező, mintha egy rolót kezdenének leereszteni, ugyan ez, ha lassulsz, akkor visszahúzódik, de nagyon észnél kell lenni.
A zuhanóbombázókat pl. felszerelték - amikor már tudták - kormányzó automatikával, amelyik kivitte a gépet a zuhanásból, még akkor is, ha a pilóta ezt (vagy a döntési képesség elvesztése, vagy már az ájulása okán) nem tette meg, de ez nem játékszer.
Műrepülés, manőverező légiharc során pedig mindkét vakságot, tehát mind a pozitív, mind a negatív gyorsulást megtapasztalták, és egyik sem leányálom.
Ráadásul olyan fizikai igénybevétel, hogy huzamos behatás esetén a pilóta úgy száll ki a gépből, mintha egész nap szeneszsákokat cipelt volna a pincéből a negyedik emeletre.
Nem is csoda, mert pl. az 5,5 g azt jelenti, hogy egy 80 kg-os ember 440 kilósnak érzi magát. Na most ekkora súlynál nem egyszerű a végtagok megmozdítása, azaz a kormányzás, de még a lélegzetvétel sem!
Ezt is külön tanulni, és gyakorolni kell!