Panther írta:
Ugyan nekem nem volt alkalmam elolvasni az egészet, de a hosszából és a kiragadott részletekből arra következtetek, hogy értessz hozzá. A B-50-esről még nem hallottam, annak is utánajárok a weben.
A B-50-es a B-29-es utódja volt, kb.60t helyett kb.76 t felszállósúllyal, a motorok összteljesítménye felszállásnál 8800LE helyett 12-14000 LE volt.
Az alulmotorizáltság az amerikai típusok jellegzetessége a mai napig. Kecskeméti repülőnapon láttam F-15-t fölszállni, végiggurulta a betont, hogy ne legyen annyira feltünő, majd nagynehezen emelkedni kezdett. Ugyanezt tapasztaltam Kairóban, ahonnan 37-el jöttünk haza, akkora volt a nekifutási hossza, hogy azt hittem gurulva jön Budapestig. Az 54-es után kiábrándító volt. Úgyis mondhatnánk, hogy az amerikai gépek a minél olcsóbb üzemeltetésre vannak optimalizálva, ki van számítva, hogy hány lezuhant repülőért fizetett kártérítés fér bele a gyengébb szerkezet, hajtómű által elérhető megtakarításba. Másszóval NEM utasbarát repülőgépek.
Kiegészítésképpen: A majdnem kortárs IL-18-as utasszállítónak -súlyban a B-29-el gyakorlatilag megegyezett, a B-50-el egyidőben is használták- 8800LE helyett 17000LE volt a startteljesítménye.
Melegben a levegő sűrűsége csökken, ezért ugyanakkora fölhajtóerőhöz nagyobb sebesség kell, a motorteljesítmény meg csökken. A Zlin Z-526-os emelkedőképessége 0 fok környékén a súlytól függően 5-6m/sec volt, 30 fokban pedig 1(!) m/sec környékén.
Ezért zárták hamar az örvlemezeket (a hűtőlevegő szabályozható kiömlőnyílásai) és gurulták végig a pályát (a gurulás kisebb állásszöggel történhet mint az emelkedés, ez pedig kisebb ellenállást jelent)
Szerkesztette: Gipszj, Időpont: 2011-01-18 19:29<br><br>Szerkesztette: Gipszj, Időpont: 2011-01-18 20:01